|
Lovasi András: Bandi a hegyről
Külföldön is csak a legnagyobbaknak egy Stingnek, egy Mick Jaggernek, egy Phil Collinsnak adatik meg, hogy a lemezkiadók - miközben a zenekar pihen- fantáziát (magyarul üzletet) lássanak egy - egy szólólemez megjelentetésében. Lovasi hazai rockzenén belül kivívott (igazi!) rangját mutatja, hogy a Universal bízott abban, hogy neve immár a Kispál és a Borz nélkül is van olyan "márkajel", amire gerjednek a rajongók így karácsony táján, s elviszik az albumot olyan példányszámban, hogy az üzletemberek is dörzsölgethessék a markukat.
Kérdés persze, hogy az előadó mennyiben tud újat, mást nyújtani ahhoz képest, amit tőle a zenekarában megszoktunk. Stingnek vagy Phil Collinsnak - kinek így, kinek úgy - gyökeresen sikerült a másság úgy, hogy azért jellegzetesen egyéniek maradtak. Jaggernél ez az "átállás" kevésbé volt indokolt, de az ő nevével ma bármit el lehet adni, tehát a pénztárgépek akkor is csilingelnek, ha a korongon kevésbé izgalmas dolgok hallhatók.
Lovasinak most még annyi előnye volt, hogy előszőr próbálkozhatott meg eféle kalandozással, s nemzedéke tagjai közül tulajdonképpen neki adatott meg előszőr a bizonyítás.
S akkor a lényeg: ne kerteljünk Lovasi vette az akadályt, s nyilvánvalóan bizonyította egy majdani hazai rocktörténetben a kilencvenes évekről szóló részben neki külön fejezet jár. Lovasi nemzedékének Szörényi Leventéje(bár ez ma nem tűnhet dicséretnek, de az!), aki azonban nem a hatvanas, hanem a kilencvenes évek szintetizáló személyisége, s ennek a kornak a hangján, ennek a kornak a szemléletével szólal meg, ráadásul nemcsak zeneszerzőként, hanem szövegíróként is.
Szóló kisérletéről tavaly decemberben a "csendes-ülős" Kispál-koncert után egy interjúban már mesélt:
"Ez a csendes-ülősnek lesz valamiféle lemezesítése, csakhogy teljesen új számok lesznek rajta, de ugyanaz a fajta zenei világ. Ezek a dalok azért is lesznek így kiadva, ilyen formában, mert inkább rólam szólnak, és igazából nem annyira férnek be a zenekar keretei közé."
Lovasi lényegretörően fogalmazott.A hang a Kispálé, a hangzás, a feeling Lovasié, aki bátran elkalandozott egy kicsit a népzene, egy kicsit a dzsessz, egy kicsit a szabadmellű zenei örömök felé A különleges zenei koktélra azonban az a zenész ütötte a pecsétjét, aki a Kispállal alapozta meg hírnevét.
Talán nem túlzás, ha Lovasi zenészi fejlődésében Sting pályaképe sejlik fel. A zenekari-nemzedéki "hangból" talán így lehet majd később egy szuverén alkotó művészi kifejezőerőt képviselő "hangja". Lovasiban benne van a lehetőség, hogy az új évezredben, ha nem is nemzeti rockoperákat, de művészi erejű, maradandó és hiteles hanglenyomatokat készít majd önmagáról és arról a közegről, amelyben megadatott élnie, dolgoznia és alkotnia.
A lemezről néhány személyes ajánlat: Mire megtanultam, Apa övének a csatja, Aki szeretne, Búcsúzó nap
Karácsonyra kellemes meglepetés lehet ez az album mindenkinek, aki még hisz abban, hogy egy hangot azért is meg lehet szólaltatni, hogy kifejezzünk vele valamit, netán valakit. Lovasi ilyen "valakilyen" előadó. One and only! Nemzeti érték!
2001. november 29.
| |