Staind – a formabontók

Amióta 1999 áprilisában megjelent debütáló albumuk, a Dysfunction, a Staind figyelemre méltó sikersztorit könyvelhetett el magának. Három daluk is (a Just go, a Mudshovel és a Home) megjárta a rádiós sikerlisták csúcsait, rock rajongók ezrei előtt játszhattak olyan turnékon, mint a Family Values, ahol a Limp Bizkit és a Korn vezetésével talán az Államok legkomolyabb koncertkörútjának lehettek részesei, de színpadra léptek Kid Rockkal, a Monster Magnettel és a Sevendusttal is. Ennek a megfeszített munkának köszönhető, hogy időközben több mint egy millió albumot adtak el, több rock magazin is a legtehetségesebb új csapatnak tartja őket, és az MTV is a Staind-et kérte fel, hogy a Return Of The Rock (a rock visszatérése) elnevezésű turné vezércsapata legyen.

Az időzítéssel persze vannak még gondjaik, hiszen a Family Values Tour ’99 live albumán található akusztikus Outside felvétel épp azon a napon került fel a slágerlista csúcsára, amikor új lemezük, a Break The Cycle megjelent. Sebaj, legalább megszakítás nélküli lesz a siker.

“Úgy érezzük, egy csomó ember felett győzelmet arattunk, amikor turnéztunk. – mondja Mike – Amikor hazaértünk, csak egy hetünk volt arra, hogy pihenjünk, azután belevágtunk az új lemez felvételeibe.”

Ilyen kevés lazítás, és ennyi siker után bevallja, érzett némi terhet a vállán: “Habár tele voltunk ötletekkel, mégis súlyos nyomás nehezedett ránk, hiszen másfél évig nem próbáltunk, csak nyomtuk a bulikat és kész. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag együtt éltünk, most vissza kellett mennünk és alkotnunk kellett. Amíg úton voltunk, semmi másra nem volt gondunk, csak játszottunk.”

A zenekar tagjai is egyet értenek, bár hozzáteszik, hogy amint elkezdték a munkát és a dalok kezdtek kikristályosodni, könnyebben ment minden.

A lemez, melynek a Break the Cycle, vagyis megtörni a ciklust, folyamatot címet adták, zeneileg és szövegvilág szempontjából is sok újdonságot tartalmaz az előzőhöz képest. A Josh Abraham által producelt és Andy Wallace mixmesteri munkáját dicsérő anyag ugyanúgy tartalmaz kemény, zúzós témákat, mint elődje, a Dysfunction, ám jóval érettebben alkalmazzák mindezt, helyenként gyengédebb részekkel, dühös és szomorú pillanatokkal vegyítve, de ez az album tele van megértéssel és bizakodással, még egy szerelmes nóta is található rajta. A legtöbb dal olyan, amelyet akár egy akusztikus gitárral is kiválóan elő lehet adni.

“Az elmúlt években egy csomót tanultam magamról és az életről. – mondja az énekes-szövegíró, Aaron – Feltétlenül egy érési folyamaton ment keresztül a zenekar, nekem például 28 évembe telt, hogy kitaláljam, mi az, amit feltétlenül ki akarok fejezni. Olyan ez, mintha most láttam volna meg a fényt egy 28 mérföldes alagút végén. Csak remélni tudom, hogy amit írtam, segíteni fog a kölyköknek, hogy ők gyorsabban megtalálják a kiutat.”

Nehéz megmondani, mely dalok alkotják a Break The Cycle csúcspontjait, a Staind tagjainak kedvencei között van az első kislemezes It’s Been Awhile, amely Aaron akusztikus szettjének egyik eleme, és amely most új hangszerelésben hallható.

“Magáért beszél. Azokról a dolgokról szól, amiket nem teszel meg elég gyakran, például nem mondod azt, hogy sajnálod, nem hívsz fel embereket, vagy túlságosan is büszke vagy magadra.”

A Can’t Believe minden bizonnyal a csapat egyik legsúlyosabb szerzeménye, vagy ahogyan Aaron jellemzi: “néhány másodperc ének, aztán Anselmo féle üvöltés”. A “Waste” egy rajongójuknak állít emléket, aki sajnálatos módon önnön kezével vetett véget életének.

“A kölyök édesanyja eljött a detroiti bulinkra, a buszunk mellett ácsorgott sírva. Ott várt, hogy talán tőlem választ kap. Ez a dal az én válaszom, megkérdőjelezi azt, hogy hogyan romolhatott minden ennyire el, beleírtam a dühöt, amit a halála miatt maradt talánnyal szemben éreztem, a fájdalmat és haragot, mert nem volt elég ereje ahhoz, hogy túltegye magát a gondokon.”

Ott van még az Outside, amely a Family Values Tour ’99 live albumán is szerepel, mely a 2000-es év egyik legnépszerűbb kiadványa volt.

Ahogy korábban is, a Staind tagjai egyszerre látszanak meglepettnek és szerénynek is az elért sikerek után: “Szeretjük ezt a lemezt és alig várjuk, hogy a színpadra állhassunk vele és megmutathassuk az embereknek.” – mondja Mike.

“Máris jóval messzebbre jutottam, mint ahogy azt valaha is elképzeltem. – adja hozzá Aaron – Egyszerűen csak élvezem, ahogy a dolgok alakulnak. Mi mind azért vagyunk itt, mert zenélni akarunk, azért választottuk, mert szeretjük csinálni, és nem a csajozásért, vagy mert a rocksztárok életét akarjuk élni. Különben sem olyan csillogó ez az élet, mint ahogy azt mindenki képzeli. Állandóan jövünk-megyünk, mindig fáradtak vagyunk, rohanunk aztán semmit sem csinálunk. Amiért megéri csinálni, az az a néhány óra, amit a színpadon töltünk, és ennek örömmel nézünk elébe.”

/C/

Kapcsolódó linkek:

www.staind.com

2001. szeptember 3.