Linkin Park – beszámoló a bécsi koncertről

Itt az alkalom, amikor nyugodtan vádolhattok elfogultsággal, ám azt azért mégis tagadom, hogy az ajnározó hangvételű beszámolónak bármi köze lenne ahhoz, hogy a Hybrid theory című album megjelenése óta beragadt a lejátszómba.

A nu-metal boybandjének csúfolt csapat bulijára jóval a koncert előtt elfogytak a jegyek, a Libro Hall környékét pedig ellepték a „deszkás” kinézetű kölykök, valamint tekintettel a zenekar tagjainak patyolat tiszta imidzsére, rengeteg kislány is álldogált a Petőfi Csarnok méretű épület bejárata előtt.

(Valószínűleg az két tinilány is ott volt, akikkel délután épp akkor találkoztunk, amikor a Mariahilferstrassén grasszáló Mike Shinodát és Joseph Hahn-t követték „tisztes” távolságból.)

A nézőtér abszolúte tömve volt, amikor a fiúk berobbantak a színpadra. A bejáratnál külön táblákat helyeztek el, rajtuk angolul és németül is arra kérték a rajongókat, tartózkodjanak a stagediving-tól valamint a crowdsurfing-től és vigyázzanak egymásra.

Úgy tűnik az osztrák közönség elég intelligens ahhoz, hogy értsen a szép szóból, az iszonyú tömegnyomor ellenére semmilyen rendbontás nem történt, az első sorokból kihuzigált, ájult csajokon kívül mindenki jól érezte magát.

A kevesebb mint egy órás koncerten elnyomták az egész lemez anyagát, kiegészítve az EP-n szereplő My December-rel, valamint egy dal erejéig belekóstolhattunk a készülő második albumba is.

A színpadi teljesítmény semmiféle kívánnivalót nem hagyott maga után, a két énekes-rapper-MC úgy vezényelte az egész bulit, hogy egyetlen szavukra szinkronban lengtek a karok a küzdőtéren, és még hátul sem lehetett zsebretett kézzel unatkozókat látni.

Chester hangja olyan tisztán szólt, mintha a lemezről játszották volna, egyetlen hamis hang sem hagyta el torkát, és mindezt úgy, hogy egy percre sem állt meg.

Mike a tőle megszokott átéléssel nyomta a szövegeket, a Crawling-nál még gitárt is ragadott.

A ritmus szekció, Phoenix (basszusgitáros) és Rob Bourdon (dobos), a DJ, Joseph Hahn, valamint a gitáros Brad Delson, vérprofi módjára zenélt.

A legnagyobb zúzások természetesen a klipes nótákra alakultak ki, a Papercut és az In The End alatt hullámzott a nézőtér, a Crawlingnál meggyúltak az öngyújtók, de a csúcspont természetesen a One Step Closer volt, melyet a ráadásra hagytak.

Életem egyik legjobb buliját prezentálták ezek a fiatal zenészek, egyetlen negatívumként csak a koncert rövidségét tudnám felhozni, de nem fogom, egy egy lemezes zenekartól nem lehet többet várni.

Talán majd jövőre, a második albumuk után.

Addig is bátran ajánlom őket mindenkinek, ha lehetőségetek van, ki ne hagyjátok!

/C/


Kapcsolódó linkek:

www.linkinpark.com
Fórum: Linkin Park - műanyag?

2001. szeptember 24.



Click to Visit


FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster