|
Linkin Park – beszámoló a bécsi koncertről
Itt az alkalom, amikor nyugodtan vádolhattok elfogultsággal, ám azt azért mégis tagadom, hogy az ajnározó hangvételű beszámolónak bármi köze lenne ahhoz, hogy a Hybrid theory című album megjelenése óta beragadt a lejátszómba.
A nu-metal boybandjének csúfolt csapat bulijára jóval a koncert előtt elfogytak a jegyek, a Libro Hall környékét pedig ellepték a „deszkás” kinézetű kölykök, valamint tekintettel a zenekar tagjainak patyolat tiszta imidzsére, rengeteg kislány is álldogált a Petőfi Csarnok méretű épület bejárata előtt.
(Valószínűleg az két tinilány is ott volt, akikkel délután épp akkor találkoztunk, amikor a Mariahilferstrassén grasszáló Mike Shinodát és Joseph Hahn-t követték „tisztes” távolságból.)
A nézőtér abszolúte tömve volt, amikor a fiúk berobbantak a színpadra. A bejáratnál külön táblákat helyeztek el, rajtuk angolul és németül is arra kérték a rajongókat, tartózkodjanak a stagediving-tól valamint a crowdsurfing-től és vigyázzanak egymásra.
Úgy tűnik az osztrák közönség elég intelligens ahhoz, hogy értsen a szép szóból, az iszonyú tömegnyomor ellenére semmilyen rendbontás nem történt, az első sorokból kihuzigált, ájult csajokon kívül mindenki jól érezte magát.
A kevesebb mint egy órás koncerten elnyomták az egész lemez anyagát, kiegészítve az EP-n szereplő My December-rel, valamint egy dal erejéig belekóstolhattunk a készülő második albumba is.
A színpadi teljesítmény semmiféle kívánnivalót nem hagyott maga után, a két énekes-rapper-MC úgy vezényelte az egész bulit, hogy egyetlen szavukra szinkronban lengtek a karok a küzdőtéren, és még hátul sem lehetett zsebretett kézzel unatkozókat látni.
Chester hangja olyan tisztán szólt, mintha a lemezről játszották volna, egyetlen hamis hang sem hagyta el torkát, és mindezt úgy, hogy egy percre sem állt meg.
Mike a tőle megszokott átéléssel nyomta a szövegeket, a Crawling-nál még gitárt is ragadott.
A ritmus szekció, Phoenix (basszusgitáros) és Rob Bourdon (dobos), a DJ, Joseph Hahn, valamint a gitáros Brad Delson, vérprofi módjára zenélt.
A legnagyobb zúzások természetesen a klipes nótákra alakultak ki, a Papercut és az In The End alatt hullámzott a nézőtér, a Crawlingnál meggyúltak az öngyújtók, de a csúcspont természetesen a One Step Closer volt, melyet a ráadásra hagytak.
Életem egyik legjobb buliját prezentálták ezek a fiatal zenészek, egyetlen negatívumként csak a koncert rövidségét tudnám felhozni, de nem fogom, egy egy lemezes zenekartól nem lehet többet várni.
Talán majd jövőre, a második albumuk után.
Addig is bátran ajánlom őket mindenkinek, ha lehetőségetek van, ki ne hagyjátok!
/C/
Kapcsolódó linkek:
www.linkinpark.com
Fórum: Linkin Park - műanyag?
2001. szeptember 24.
| |