Budapesten játszik a Dream Theater!

A World Turbulence 2002 turnén a progresszív metált játszó zenekar eddigi legbátrabb és legtüzesebb albumát mutatja be

Az elmúlt évtizedben, a Dream Theater a tűzzel játszott. Míg a legtöbb együttes megpróbál biztos talajra építkezni, a kvintett veszélyes területekre lép, amikor dalaiban vegyíti a metált, a jazzt és a klasszikus zenét. Nem sok bandának sikerült sértetlenül ilyen közel merészkedni a tűzhöz, de a Dream Theater számtalanszor igazolta, hogy ez mégis lehetséges. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rajongók ezrei várják lelkesen újabb és újabb lemezeiket.

A progresszív metált játszó csapat 2002-ben sem okoz csalódást, amint halált megvető bátorsággal szinte már a tűzfészekbe nyúlnak. A merész dupla CD-jük, a „Six Degrees of Inner Turbulence”, a Dream Theater eddigi legbátrabb és legtüzesebb albuma.

Az olyan klasszikusnak számító progresszív rock dalok stílusában íródott a lemez, mint a Rush „2112”-je és a Yes „Close To The Edge”-je. A Dream Theater hatodik stúdió albuma elképesztő technikai profizmus jegyeit viseli magán, kezdve a hipnotikus dallamoktól a fenséges és túlvilági közjátékokig. A sokoldalú címadó dal, mely átíveli a teljes második lemezt, a legendás zenészek közé emeli a Dream Theatert.

„Ez egy nagyon ambíciózus album, és azt hiszem, hogy ez az, amit szerettünk volna megvalósítani.” – mondja a kivételes dobos, Mike Portnoy.

„Amellett, hogy szeretnénk tökéletesíteni hangszeres tudásunkat, a másik fő célunk az volt, hogy jobb dalszerzőkké váljunk.” – teszi hozzá a gitáros John Petrucci. „Tudatosan nagyon dallamos és összetetten tematikus dalokat írunk.”

Ahogyan azt már az 1999-ben, előző stúdió albumuk, a „Scenes From A Memory” felvételeikor is tették, Portnoy és Petrucci foglalkoztak a produceri teendőkkel, míg a hangmérnöki feladatokkal régi ismerősüket, Doug Oberkirchet bízták meg, a keverő pult mögé pedig Kevin Shirley ült. Az ő kreatív irányításuk alatt, számtalan új lehetőség tárult a zenészek elé a dalírással és felvételekkel kapcsolatban.

„Mivel a „Scenes” akkora siker volt, szabad kezet kaptunk, bármit tehettünk.” – mondja Portnoy. „Tulajdonképpen ez a Dream Theater lényege.”

Fékezhetetlen zenészi lényükhöz híven, a Dream Theater tagjai egyszerre dolgoztak a dalszerzésen és a felvételeken. A banda, a dobos Portnoy, a gitáros Petrucci, az énekes James La Brie, a basszusgitáros John Myung és a billentyűs Jordan Rudess, 2001 elején vonult be a Bear Tracks stúdióba, a New York állambeli Suffernben, és mire befejezték a munkát, egy rendkívüli és gördülékeny eposz készült el.

„Ez a folyamat az együtt zenélésen alapszik. Általában nem egy valakinek az ötlete alapján dolgozunk, hanem elkezdünk jammelni, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Mi így szeretünk dolgozni.” – mondja Portnoy.

„A zene és a dalok szerkezete lényegében nagyon ösztönösen alakul. Az, hogy ennyire jól ismerjük egymást, és hogy már jó ideje együtt dolgozunk, lehetővé teszi, hogy együtt improvizáljunk, miközben a dallamokat csiszolgatjuk.” – teszi hozzá Petrucci.

A négy zenész megalkotja a dal szerkezetét, míg Portnoy, Petrucci és LaBrie elénk tárja az élet nehézségeit, gyakran olyan kinyilatkoztató és vitatható dalszövegekkel, mint például a “The Great Debate”. A megállíthatatlanul áramló, kakofón dallam a zenei kifejezése annak a vitának, amiről a dalszöveg beszél.

„Nem követünk semmilyen előre elképzelt sémát dalírás közben, erre ez a dal egy jó példa. Hagyjuk, hogy a zene magával ragadjon.”– mondja Petrucci.

Ahogyan az együttes zenéje eddig felfedezetlen területeket hódít meg, a zenészek úgy indulnak hódító útra először Európába, majd Ázsiába és Dél-Amerikába, majd ezt követően az Egyesült Államokba, rajongóik legnagyobb örömére

„A rajongóink jóban-rosszban kitartanak mellettünk, akár kiadunk egy tripla live Cd-t, mint a „Live Scenes From New York” volt, akár nem.” – mondja Portnoy. „Azért tudunk több mint tíz éve zenélni, mert a világon mindenütt vannak rajongóink. Az ő elkötelezettségük teszi lehetővé, hogy a zenénknek létjogosultsága legyen. Az ő támogatásukkal ki tudja, hogy legközelebb mit érhetünk el.”

Időpont:június 29.

Helyszín: Petőfi Csarnok Szabadtéri Színpad

Jegyár: 5,900.- Ft

Jegyek rendelhetők:

www.tex.hu

2002. június 24.