Politikamentes Living Colour - t mindenkinek!?

Mégiscsak életben vannak azok az arcok, akikkel annak idején még az E-klub félhomályában próbáltunk zenekart alapítani, mert akkor még nagyon ment az úgynevezett rockzene. Tegnap ugyanis ezek a srácok előkerültek az A38 hajón. Szerintem Living Colour koncertre jöttek. És én is, meg még egy csomóan.

A buli előtt még, kint úgy éreztem, hiba csúszott a mátrixba, tekintve, hogy a rocktól elfordult, vagy oda sem fordult zenész és nem zenész arcok kezdtek el beszivárogni. Persze az első mondat, ami elhagyta az agyam az „ezek meg mit keresnek itt” volt. A jobbik énem, aki arra vigyáz, hogy ne legyek kirekesztő, gyorsan figyelmeztetett, hogy ezt fejezzem be, mert a Living Colour az mindenkié. Aztán meg eszembe jutottak az E-klubos esték is, ahol ezek a palik szintén ott voltak. Ja, és még egy igazi politikust is láttam, aki kultúrált szórakozásra vágyott. Családostul.

Mindenkinek volt legalább egy hülye hozzászólása a nemsokára elkezdődő bulihoz, mintegy megerősítve ezzel a jelenlétét. Ilyenek hogy: „Csá! Te is Faith No More-ra jöttél? Hö-Hö” vagy „ Jó lesz a kezdő showelem, mert feljön majd a színpadra négy fogsor meg négy szempár” voltak, akik erre már fogalmazták is a levelet az ombudsmannak, hogy kérem mégis ez miféle kirekesztő magatartás.

Így, vidáman, lassan azért lementünk az A38 gyomrába. Szívet melengető tömeg fogadott. Nagyon büszke vagyok rá, hogy nem maradtunk szégyenben és ennyien eljöttek. Kis bokrokban komplett osztálytalálkozók zajlottak. „Lefogytál jól, nézel ki”, „tényleg megnősültél” és a „zenélsz még” tárgyú beszélgetések töltötték meg a nézőteret. Miután persze mutatva, hogy mennyi mindenkit ismerek vetettem néhány pillantást a sötét színpadra. (vagy ez képzavar?) Szóval páratlan vaslogikámmal kikövetkeztettem, hogy a színpadon embermagasságban világító kis kütyükhöz tartozó gitár cuccokból kitelne egy nagyobb zöldövezeti ingatlan, garázzsal. Ebben a pillanatban ismét rájöttem, hogy magyar vagyok. Persze, hogy mit veszek észre elsőre.

Néhány sör után csak úgy repültek a percek, és egyszer csak megjöttek ők. Vernon Reid, Corey Glover, Will Calhoun, Doug Wimbish. A dal címeket most nem erőltetném, mert bár egykoron magam is nagy LC rajongó voltam, már csak a nevükre emlékszem. A srácok tudták, hogy hol vannak ezért egészségesen vegyítették a régi és új dalokat. Le a kalappal előttük, mert konkrétan CD minőségben adták elő a számaikat. A harmadik nótánál már a közönség is kezdett magához térni. Ezt a jól látható body surfing kompozíció is jelezte, ami a színpad előtti részen zajlott. Aztán a harmadik szám környékén kész is volt a baj. Szám közben elhallgatott minden, és miközben én butyek módon azt nézegettem, hogy vajon van- e térerőm, lemeredtem a balhéról. Az úgynevezett megkérdezéses módszerrel ahhoz az információhoz jutottam, hogy valamelyik, már nem szomjas body surfer szétcsapatta azt a kütyüt ami a gépi alapot szolgáltatta. Ennek hatására Coreyből, aki az énekes, előjött a jobbik éne és valami számomra ismeretlen dialektusban rendre utasította a rendbontót, akit később, állapotára tekintettel, ki is vezettek. Ez aztán a rock and roll, mindjárt a buli elején botrány.

Szépen haladtak a dolgok, és hamarosan kiderült, hogy az A38 tele van szégyenkező gitárosokkal Aztán a jelenlévő basszusgitárosok is legszívesebben haza mentek volna gyakorolni. Ugyanez érvényes lett a dobosokra is. Mindenkinek volt egy kis magánszáma is. Dobszóló bass performansz, stb. A koncert közepe felé kezdet kijönni a srácokból, hogy mi bántja őket igazán. Ezt legjobban Doug a basszusgitáros éreztette, aki már az egy szál basszusgitárral előadott „Terrorism” c. száma előtt figyelmeztette a nagyérdeműt, hogy a szám azokról az emberekről szól, akik elrontják a világot. Próbált a bevezetőben ködösíteni és csak név nélkül, politikusokról és bankárokról beszélt. A dal közben viszont elszakadt a spulni és egy mondatban emlegette George W. Busht, Tony Blairt a CNN – t és a terrorizmust. Mindezt persze olyan basszusgitár kísérettel, hogy ki kellett mennem a WC – re, hogy tisztába tegyem magam.

Volt ezután még Cult of personality meg Glamour boys is. Összegezve nagy ajándék volt a Living colour buli. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy sokan hazamentek, és előszedték a poros hangszereket és legalább egy Enter sandmant eljátszottak. Az idősebbek pedig a Smoke on the watert. Jó volt. Sok ilyet még!

Szab.

2004. március 31.



Click to Visit


FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster