Beszámoló: Vekeri tó fesztivál

Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom a nyarat: napsütés, meleg, strand, semmittevés. No meg fesztiválok! Ezek nélkül nem is lehetne teljes a kedvenc évszakom. Haverok, zene, sör, sátrazás, csajok (vagy pasik, ki hogy gondolja). A zárt helyen tartott koncertek után erősen vágyom szabad ég alatti élő zenére – no meg arra, hogy néha ne tudjam eldönteni, melyik koncertet is nézzem meg. Meg amúgy is: jó eltűnni néhűny napra a világ elől.

A fesztiválok kínálatát böngészve az egyik legelső program a naptárban a Vekeri-tó nevét viselő 3+1 napos rendezvény. Ez a bizonyos tó pedig Debrecen mellett található. Meg is érdeklődtem helyi ismerőseimtől, hogy milyen is ez a fesztivál, elvégre idén már a harmadikat rendezik! Az általános vélemény szerint az előző kettő állítólag jó volt és nem túl nagy, inkább családias. Ez kellőképp fel is keltette az érdeklődésemet, úgyhogy felkerekedtem én is, hogy a vizsgaidőszak ellenére megnyissam a nyaram, belekóstoljak kicsit a fesztiválozásba.

Ami programokat illeti, nem lehetett oka senkinek a panaszra: a fesztiválokon szokásosan fellépő magyar zenekarok képviseltették magukat (hogy csak a legnagyobb neveket említsem: Zanzibar, Neo, Anima Sound System, Kispál, HS7 stb.) A stílusok keveredtek, így mindenki találhatott kedvére való zenét. A nagyszínpad adott helyet a legnagyobb érdeklődéssel kísért koncerteknek, de volt Wild Rock színpad, kőkemény zenékkel, volt chill-out sátor s volt egy óvszermárka nevét viselő fedett színpad is, ahol keveredtek a programok (volt ott latin zene, jazz, blues stb.). Ja, és volt még egy kisebb színpad elektronikusabb vagy épp lágyabb zenéknek. Plusz programként fellelhetők voltak a már elvárható közönségtalálkozók, beszélgetések és hasonló intellektuálisabb programok is. Egyedüli hiányérzetem azért támadt, mert nem volt sem afféle világzenei színpad, sem valami kávézó hangulatú sátor - no de majd jövőre. Egy piros pont jár még a szervezőknek az EB meccsek kivetítésért és az ingyenes Internetért is. Ja, és mert lehetőséget adtak helyi feltörekvőknek is, hogy megmutassák, mit tudnak, ami nagyon szimpatikus! Igen, és majdnem elfelejtettem, hogy volt még egy fellépő, nem is akárki, ugyanis az idei fesztivál húzóneve egy igen jelentős és tényleg világhírű zenekar, a Motörhead volt!

A körülményekkel sem volt gond. A vasútról sűrűn jöttek a buszok, s amikor én utaztam, nem volt tömegnyomor, úgyhogy a kijutás és visszajövetel kényelmes volt (gyalog azért nem vállaltam volna be). A sátorhelyek egész nap árnyékban voltak, ami azért máshol ritkaság, vagy csak a legkorábban jövők privilégiuma. Volt faház bérlésére is lehetőség. Mindenféle „fesztiválkajához” könnyen hozzá lehetett jutni – s sört vagy egyéb alkoholos üdítőket sem volt nehéz beszerezni (leszámítva az utolsó napot, amikor mindez csak kisebb harcok árán sikerülhetett).

Sajnos nem tudtam minden koncerten ott lenni, mert nem tudok egyszerre három-négy helyen lenni, bármennyire is szeretnék néha. Az általános benyomásom az volt, hogy a „profik” hozták a szokásos formájuk, nem hallottam se nem túl jó, se nem túl rossz koncertet, „csak” az elvárhatót – de a hangulat azért teljesen oké volt. A nekem legjobban tetsző koncerteket azonban nem is ismert nevek, hanem (még) ismeretlenek szolgáltatták: debreceni rocksulisok Hair-je és egy helyi banda, a C.Cornix nevet viselő zenekar koncertje volt kiemelkedő, mert volt bennük plusz, és ez lepipálta a profizmust – érződött a lelkesedés, a „tűz”.

Aztán jött az utolsó nap - és jött a sok ember is. Ennek oka egyrészt a Tankcsapda volt - ha a zenekar Debrecenben ad koncertet, az már önmagában is esemény – de utána jött a Motörhead! S micsoda bulit nyomtak! Méltók a hírnevükhöz – fantasztikusan zúztak, nem kis hangulatot varázsolva. Aki ismeri őket, az eltudja képzelni – aki pedig nem ismeri őket, pótolja be valahogy! Én azért még átnéztem a Balkán Fanatik koncertjére is - személy szerint én nekik ítélném oda a „fesztivál koncertje” nem létező díját, elvégre a leghatalmasabbat erre tomboltam, bár a verseny igen szoros volt.

Tehát nem volt okom panaszra, igazán jól sikerült az idei fesztiválozás nyitánya. Kellemes helyszínen sok jó koncert, sok fiatal, s néhány meglepetés fellépő – no meg a Motörhead. Ennél jobban nem is indulhatott volna el a nyaram – egy remek fesztivállal. Ja igen, s egy fesztivál sorszámának növekedésével általában nő a mérete is – s hogy ez így legyen, jövőre irány a Vekeri!

-HZ-

2004. június 28.