Lemmy kedvenc lemezei

IGAZI VAD KÖLYÖK

"Ami akkoriban vadnak tűnt, ma már korántsem hangzik annak." - ismeri el Lemmy, a Motörhead elpusztíthatatlan csatalova. Ő aztán tudja, hiszen már azóta vásárol rock 'n' roll lemezeket, amikor még jegyre adták! Nem meglepő hát, hogy Lemmy kedvencei az USA déli részének jólöltözött úrifiúi közül kerülnek ki. De, ahogy mondja, azért egy-két brit arc is befér a legjobbak közé.-"Billy Fury egész jó volt, és ugyanígy Johnny Kidd And The Pirates, valamint Marty Wilde, de összesen ennyi tellett tőlünk a Merseybeat korszakáig."

Lemmy röviddel azután, hogy megjelent első kislemeze - nem sokkal a Hawkwindhez csatlakozását követően - '45-ös fordulatra váltott. Ám soha nem felejtette el azokat, akik megalapozták későbbi zenei szárnyalását.

Iome az általa favorizált legjobb tíz legjobb felvétel:

Buddy Holly/That'll Be The Day

1957

"Az egyik olyan dal, amelyik meghatározta az egész zenei irányultságomat. Lehet, hogy nem hallod a dalaimban a hatását, de hidd el, ott van benne. Emellett nagy rajongója voltam az Everly Brothers-nek is, úgy 12 éves korom körül hallgathattam a legtöbbet a lemezeiket. Rámszóltak a szüleim, hogy kapcsoljam ki azt a szemetet - és akkor már tudtam, hogy jó úton járok. A rock 'n' roll abban az időben azt jelentette, hogy leszarod a szüleid véleményét."

Lloyd Price/Stagger Lee

1959

"Ez egy olyan őrült és izgalmas lemez, hogy egyszerűen képtelen vagy a seggeden maradni. Nekem ugyan nem nagyon jött be a twist, mert tánc közben nem érhettem hozzá a csajhoz. Ezt a dalt először Rhyl-ben hallottam, az ottani wurlitzerben volt meg a lemez. Tudod, néha átjártunk Conway-ből, csak hogy meghallgassuk, milyen új dalokat tesznek a zenegépbe. De amikor ezt hallgattam, hihetetlen érzés fogott el!"

Little Richard/Jenny, Jenny

1957

"Ez volt az első dolog, amit Little Richard-tól hallottam. Tudod, ő volt a legvadabb - és akkor még nem is láttad! És az a hang! Akkoriban nagyon jól ment neki. Ja, és nem tudtad, hogy akit hallgatsz, az fehér-e vagy fekete? Pl. amikor először hallottam Chuck Berry-t, egyáltalán nem tudtam, hogy néger, de ez abszolút nem is érdekelt. Csak a rock 'n' roll számított. Épp ezért nem lesz ebben a listában egyetlen Tommy Steele szám sem!"

The Who/My Generation

1965

"Ez meg annyira döbbenetesen erőszakos volt! Pete Townsend brillírozott, Keith Moon pedig egyike volt a legjobb dobosoknak. Akkortájt sok zenekarból kirúgták volna, de ebben a csapatban volt még egy nála is gyorsabb ember - a basszusgitáros. De Moon leginkább a vokállal és a gitárral együtt pörgött."

The Big Three/Some Other Guy

1963

"Epstein elég sok scouse bandát jegyzett, de ebből az egyből aztán nem sokat profitált. Ezeknek a srácoknak mindössze egy slágerük volt, szerintem viszont a Some Other Guy volt a legjobb daluk. Nekik volt a legjobb gitárosuk, akit addig hallottam - és ez a srác (Brian Griffiths) nem sokkkal később el is tűnt. Ja, és a dobos énekelt!"

Rolling Stones/I Wanna Be Your Man

1963

"Én meg azt hittem, hogy a Beatles-fiúk megnövesztették a hajukat! De ez mindent megváltoztatott. A torzított gitár volt a legnagyszerűbb az egészben. Élőben egy kalap szart sem értek, valahogy viszont mégiscsak egy jelenséggé váltak. Egyszer egy partin a Savoyban Mick Jagger elmenekült tőlem, mert azt hitte, a Pokol Angyalai küldtek, hogy öljem meg bosszúból az Altamont-ban történtek miatt."

The Beatles/Money

1964

"Ez aztán kib* vad volt ám, a legizgalmasabb dal, amit a Beatles csinált a Twist And Shout mellett. Amikor először hallottam őket, azt hittem, hogy végre visszatért a rock 'n' roll. Ezerrel rajta voltunk Bobby Darin-nal, Frankie Avalon-nal és az összes hasonló taggal. A Beatles nagyon idegennek tűnt - nem tudtuk, hogy angolok-e egyáltalán. Olyan zenét játszottak, amit nagyon nagyra tartottam és mindannyian nagyon csíptünk. Hallgasd csak meg!"

Sounds Incorporated/Sounds Like Locomotion

1962

"Az egyik legjobb kislemez, amit valaha hallottam; még a halottak is táncra perdülnének. Mindenkinek meg kellene hallgatni! Az együttes gyakran támogatott olyan énekeseket, mint Richard és Gene Vincent - a tehetségük miatt. Hallottam őket élőben is, és mondhatom, félelmetesek voltak! Végigugráltam az egészet!

Jimi Hendrix/Hey Joe

1966

"Ez az egyik legizgalmasabb dolog, amit az életem során volt szerencsém hallani. Egy évvel azután, hogy a Top of the Pops-ban játszották a dalt, dolgoztam is neki. Leköltöztem Londonba, az Experience-nek meg éppen akkor kellett két erős kéz a cuccoláshoz, így hát alkalmaztak. Óriási élmény volt, ezek voltak a legjobb évek. De Jimi '69-re már teljesen szétcsúszott az anyagtól. Láttam az Isle of Wigh-on és nagyon undorító volt. De ettől függetlenül hihetetlen is egyben!"

Larry Williams/Bony Moronle

1958

"Szerettem ezt az anyagot. Nézd, ez akkoriban elég vadnak számított. Larry Little Richard helyére került a Speciality Records kiadónál, amikor a "király" elment "egyházazni". De amikor visszatért, Larry-t egyszerűen lehúzták a klotyón. De azért, szerintem, óriási volt a srác!

2001. június 18.