ROCKTÖRTÉNET - A "nagy csapat" (Illés)

(A "SZENTHÁROMSÁG")

Az Illés-sztori kétségkivül a legismertebb és legjobban dokumentált karriertörtént a magyar rocktörténetben. Az együttes pályafutásáról könyveket írtak, filmet készítettek, Illésék lemezeit, fényképeit, a klubtagsági igazolványokat, a koncertjegyeket ma is nagyon sokan - talán nem túlzás a százezres szám - őrzik ereklyeként, elmúlt ifjúságuk szép emlékeként. Az Illés volt a magyar Beatles, "az" együttes, a nemzedéki zenekar, az új bálvány, amely megtestesítette, megvalósította egy új nemzedék álmait, amibe beleképzelhettük mindazokat a vágyakat, amelyek végül is nagyon sokunk életéből kimaradtak.

Az Illés külön fejezet a magyar ifjúsági kultura, de talán megint nem túlzás, a század második felének magyar kultuúrtörténetében is. Fellépésükkel nemcsak a szórakoztatásban kezdődött új időszámlálás, de zenéjükkel, gondolataikkal megváltoztatták egy nemzedék arculatát, gondolkodását, életről vallott felfogását is. Az Illés története a hatvanas évek története is. Berobbanásukkal és kudarcaikkal, lendületükkel és kifáradásukkal "forradalmi" gondolataikkal és kényszerű kompromisszumaikkal. Ha majdan összefoglaló kultúrtörténeti vagy ifjúságszociológiai munka készül a század progresszív törekvéseiről, Illésék munkássága, a zenekar nevével azonosítható törekvések nem hiányozhatnak belőle. Illésék új időknek új dalaival jelentkeztek, és a "fényes szellők" hitével akarták megforgatni a világot. Nem rajtuk múlt, hogy nem vihart kavartak.

Az Illés-történet kezdetben két laza szálon kapcsolódott egymásba, 1965-ig Illés Lajos, 1965 után Szörényi Levente személyisége volt meghatározó az együttes fejlődésére, pályájának alakulására. Sokan az első öt évet hajlamosak jelentéktelen epizódnak, amolyan előkészületnek tekintetni a nagy kiugráshoz. Valójábam a kezdeti évek válságokkal tarkított, megfeszített munkával eltelt "névtelen" időszaka nélkül a zenekar nem juthatott volna el addig, ameddig eljutott. Egy életművet, egy tehetséget fel kell építeni ahhoz, hogy később szilárdan álljon a talpán.Illés Lajosnak az alapozásban, a kevésbé látványos pítőmunkábam vannak nem felejthető érdemei.

Ő így emlékezik az első évekre: "Amikor általános iskolában zenekart alapítottunk az osztálytársaimmal, Illés zenekar néven játszottunk az iskolai rendezvényeken..Az akkor divatos zenekaroknál, mint például Holéczy,Tabányi is általában a zenekarvezető nevével azonosították az együttes nevét. Az ő példájukat követtük mi is. Az öcsém a Vörösmarty Gimnázium zenekarában játszott. Nagy sikerük volt: a közönség mindig megtöltötte a nagytermet, tetszett nekik, hogy egy egészen fiatal gyerek ilyen kitűnően szaxofonozik és olyan újszerű dolgokat játszik, amiket a régi zenészektől soha nem lehetett hallani. Az öcsémmel együtt játszott későbbi zenekarom többi tagja is, tulajdonképpen ott ismertem meg őket. 1960-ban érettségiztem..s miután első próbálkozásra nem vettek fel az egyetemre, elhatároztam, hogy komoly formában fogok ezentúl zenével foglalkozni, összehozok egy jó zenekart. Így jött létre 1960-ban az első igazán komoly Illés együttes. Rozsinszki Csabának hívták a dobosunkat, Nényei Tas barátom hawaii gitáron és egy furcsa lehangolt basszusgitárszerű, öthúros gitáron játszott, amely főképpen a Duane Eddy -zámok megszólaltatására volt alkalmas. Halász Gyula áés Farkas Ádám gitározott, az öcsém szaxofonozott, én pedig zongoráztam. Ez tulajdonképpen egyetemi zenekar volt, az öcsémen kivül mindenki egyetemre járt. Eleinte pusztán szórakozásból, zeneszerető amatőrök módján játszottunk. Egy idő után kezdtük észrevenni, hogy ahol játszunk, ott egyre többen vannak, sokan már kinn is rekednek, a szinpad előtt tolongó fiatalok kiabálnak, fütyülnek.sikítoznak. Az egésznek csuda hangulata kezdett lenni - néha már a rendőrség is megjelent."

Az Illés kezdetben, ahogy a többi beatzenekar középiskolai egyetemi rendezvényeken játszott dixielandet, futó olasz slágereket, örökzöldeket, gitárszámokat, elsősorban Shadows és Hurricanes szerzeményeket. 1962-63-ban a "luxemburgi" stílus betörésével az Illés repertoárja is kibővült. A Petőfi Sándor utcai Építők Klubjában vagy a Műszaki Egyetem Bercsényi klubjában már ezekért a számokért szorongott iszonyatos zsúfoltságban a közönség és vitte világgá a hírt: van egy zenekar, ahol jól "kevernek", a szinpadon figuráznak, nagyon dögösen játszanak. 1963-ban az Illés-koncertrek előtt már mindennaposak voltak a sorállások, és az első igazi nagy botrány - 1963 májusában a Sportcsarnokban - is az ő nevükhöz fűződik.Koncz Zsuzsa is akkor csatlakozik előszőr hozzájuk, amikor az Illés városszerte ismert együttessé vált.

1964-ben azonban a zenekar több tagja befejezte egyetemi tanulmányait és a kiéleződő konkurenciaharcban el kellett dönteniük, hogyan tovább? Amatőrként zenélgetnek, vagy profiként, és teljes mellszélességgel beszállnak az üzletbe. Siettette a döntést, hogy 1964-ben az llés már lemezfelvételeket is készíthetett.Első kislemezükön két instrumentális szám (64, Ostinato) és Koncz Zsuzsa két angol nyelvű dala (Long Tall Sally, Chapel Of Love hallható. A doboknál ekkor már Körmendy János ült, aki Fats Domino számokkal színesítette az Illés műsrát. A zenekaron belüli vita végül kenyértöréssel dőlt el. Az Illés-testvérek és Körmendyí a nevet megtartva profiként zenéltek tovább, a többiek pedig a kollégium felszerelését és a klubot megtartva Strings néven játszottak.

Az egyik napról a másikra klub, felszerelés és zenészek nélkül maradt együttes helyzete alaposan megromlott. Az élről a második vonalba csúsztak, Koncz Zsuzsa is elpártolt tőlük. Csatlakozott viszont az együtteshez Bródy János, majd 1965-től a két Szörényi testvér.

Ekkor kezdődik el az Illés második ötéves, "nagy" korszaka, amely nemzedéki zenekart csinál az együttesből.

Szörényi Levente a váci Sztáron Sándor Gimnáziumban kezdte zenész pályafutását, ahol testvérével, Szabolccsal gitárduóban léptek fel, és már ott feltűnést keltettek a játékukkal: "Mi voltunk az őrült Szörényiék. Ha megpillantott a kollégium igazgatója, csak annyit mondott: itt jönnek a muzsikusok, akiknek dalból van a lelkük. Az egyik klubdélutánon a Marina című számot játszottuk. Szám közben benyitott a kollégium igazgatója, meghallgatta a produkciót, majd hisztérikusan becsapta az ajtót. Behívatott a irodába és közölte, hogy ezt a számot törölni kell a műsorból. Ő volt a helyi sanzonbizottság. Megkérdeztük, hogy miért éppen ez a szám nem tetszik? Mert olyan kihívóan rángatod magad benne! - volt a válasz."

Szörényiék a hatvanas évek elején a fővárosban az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban folytatták a tanulmányaikat, ahol a Kőszegi Imre-Bajtala János- Szörényiék zenekar 1962-ben megnyerte az iskolai Ki-Mit-Tud?-ot , majd a zenekarhoz csatlakozott Ráduly Mihály szaxofonos is.Ebben a felállásban Mediterrán néven indultak az országos vetélkedőn, de az elődöntőben kiestek. A zenekarra így is felfigyeltek, mert a verseny után a győzteseket (Hacky Tamást, Koncz Zsuzsát, Gergely Ágit) kisérték a vidéki fellépéseken, és néhány számot önállóan is eljátszhattak. A "hakni" után pedig Németh Lehel kisérőzenekaraként hanglemezt is készíthettek.

Szörényi Levente 1963-ban érettségizett. Ősztől három hónapig segédmunkásként dolgozott, majd úgy döntött, zenészként folytatja a pályafutását. A Kígyósi-féle körúti zeneoktató munkaközösségben gitározni tanult, és 1963-ban már jóhírű, ismert gitárosnak számított. Gyakran hívták vendégfellépésekre, játszott a Stúdió 11-gyel, a Deák együttessel, Bergendyékkel és olykor Illéséknél is kisegített, akikkel Gergely Ági révén ismerkedett meg. 1963-ban komponálta a később a Rohan az idő nméven ismerttévált dalát. 1964-ben csatlakozott a "pénzes" zenekarnak számító Balassa együtteshez, amelyben más ismert zenészek (Jinda György dob, Szilárdi Béla, gitár, Mátrai Tamás szaxofon, Brunner Győző dob) is megfordultak. A zenekar változó felállásban külföldön (SZovjetunió, Lengyelország) is vendégszerepelt. De amikor a nyugati vendéglátóiparba kaptak hosszabb szerződést, Szörényi úgy döntött, inkább itthon próbál érvényesülni. Vendéglátós zenészként elsajátította a "luxemburgi" stílus játéktechnikáját, sőt olyan híre volt Budapestern, hogy az Ifjusági Park igazgatója, Rajnák László nem engedte fellépni, mondván: nem énekel, csak ordít, balhézik a szinpadon - ilyen emberekre pedig nincs szükség. A belvárosi klubokban viszont ő volt a sztár, akit alacsony termete, szemüvege, félszeg megjelenése miatt csak úgy hívtak: " a kis Buddy Holly".

1963 őszétől alkalmanként, 1964-től -Illésék válsága idején -pedig már többször játszott az együttessel. Bródy visszaemlékezése szerint:" Eleinte nem nagyon szerettem, mert ha lejött, elkérte a gitáromat, óriási show-t csinált, eltépte a húrjaimat, levetette magát a földre, aztán visszaadta a gitárt, és azt mondta, ne haragudj! És a gitáron nem volt húr. Amikor aztán az első próbán Szabolccsal elénekelte az It's All Over Now-t, akkor éreztem, hogy alapvetően jó srác és érdemes vele együtt zenélni."

Szörényi végül 1965 januárjában csatlakozott az Illéshez (csak úgy vállalta a tagságot, ha testvérét is hozhatja), és az Illés-sztori innen közel egy évtizedig közös szálon fut tovább. A zenekar felállása: Illés Lajos, Illés Károly, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bródy Jánod és Körmendy János.

Igéretes csapat, de megfelelő felszerelés és klubok nélkül lépéshátránnyal indulnak az elhúzó beatmezőny után. Az Illés későbbi kiugrását azonban az a féléves munka alapozza meg, amely 1965-ben összerázza az együttest és megszüli az ötletet - saját számokkal kell megpróbálni visszaszerezni a közönség szimpátiáját. Előszőr teljesen felfrissítik a repertoárt (elsősorban Beatles, Kinks, Animals, Pretty Things dalokat játszanak), klubot szereznek, előbb a Kőbányai Törekvés Klubban, majd az Eötvös utcai Vasas klubban kapnak helyet, s végül az akkor nagyhírű Syconor utódaként a Boschban kell csatát nyerniük. 1965 őszén varásnaponként itt, szombatonként pedig az újra "visszavett" Várban fedezte fel őket újra a közönség.

A rajongók megnyerése után a zenekar megpróbálkozott a hivatalos intézmények falainak bevételével is. Szörényi első, Alvajáró című dalát (szövegíró a slágergyáros Hajnal István) azonban a Sanzonbizottság többszöri átalakítás után sem engedélyezi, mert "nem elég jelentős alkotás". A Hanglemezgyárban viszont engedékenyebbnek bizonyultak. Igaz, csak instrumentális vagy angol dalokat játszhattak lemezre, de 1965-ben az Illés több kislemezt is megjelentetett (Protonok tánca, Séta az aranyhúrokon, Little Baby, Bucket Seats,. Summertime, A magányos, Johnny Guitar, Üzenet Eddynek).

E felemás sikerek azonban nem szegték kedvét a zenekarnak. 1965 nyarán a nógrádverőcei Express táborban (itt már a "nagy" Illés : Illés, Szörényi, Szörényi, Bródy és a doboknál új tagként, Pásztory Zoltán játszott) felcsendültek az első rocktörténetet író magyar beatszámok (Óh, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Az utcán). A zenekar háromhónapos szerződéssel a nyaraló fiataloknak játszotta esténként a talpalávalót, lés ezek a táncos bulik nagyon jó lehetőséget kínáltak az első saját számok kipróbálásához.

AZ első Illés-dalok - ez ma már, ismerve a "forrásokat" kétségtelen- angol mintára (Beatles, Rolling Stones, Kinks) készültek. Bródy visszaemlékezése szerint: "A Kinks együttest favorizáltuk akkoriban.- Az Óh, mondd hangvétele valahogy ennek nmegfelelően alakult ki.) Ekkor még nem vált szét a zeneszerzés és a szövegírás. Összeraktuk az ötletet, közösen írtuk a számokat.Korábban nem írtam verseket, ilyen jellegű gyakorlatom nem volt. Hazajöttünk egy délelőtt vonattal, megbeszéltük, hogy este találkozunk a pályaudvaron és addig gondolkozunk, mit is lehetne írni a zenére. Este a Nyugatiból indultunk vissza a vicinálissal, és mutogattuk egymásnak a sorokat. "Ne várj tovább, jöjj el" - ezt, azt hiszem Levente írta, én meg azt, hogy "ki mondta, hogy várj rám". Olyan sorokat kerestünk, amelyeket gördülékenyen lehetett énekelni úgy, ahogy ezt az angol számokban hallottuk. Nem arról volt szó, hogy angol akcentussal akartunk énekelni, csupán a szavakat kezdtük úgy összeválogatni, hogy kinél olajozotabban, egyszerűbben szóljon, minél kevésbé törje meg a dallamot. Ezért kerestünk olyan magyar szavakat, amelyek természetesen, jobban énekelhetők voltak, mint az átlag. Éreztük, hogy az angol számokban van valami olyasmi, ami rólunk szól, ami a mi gondolatunkat fejezi ki. Amikor magyarul írtuk a szövegeket, arra gondoltunk, hogy ezeknek arról kellene szólniuk, mint ami az angol számokban van, és semmiképpen sem arról, mint az unott slágersablonokban."

A nógrádverőcei táborban Illésék többször is eljátszották az új szerzeményeiket. Várták a tapsot vagy a füttyüt, de a közönség nem reagált a dalokra. A dallam,a ritmus alig különbözött az angol példaképek számaitól, a szövegek magyarítása pedig olyan jól sikerült, hogy a recsegésben, zajban tánc közben senki nem figyelt fel arra, hogy a magyar rock történetében előszőr anyanyelvükön fakadnak dalra a zenészek.

2001. május 29.