ROCKTÖRTÉNET - "Régi csibészek" (Omega)

(A "SZENTHÁROMSÁG")

Június 2-án régóta várt nagyszabású koncertre kerül sor a Népstadionban a "legendás" Illés-Metró-Omega "szentháromság" fellépésével. Az év koncertjének igérkező nosztagliabuli minden bizonnyal rocktörténeti esemény lesz. Ugyanakkor felidézi a "fiúknak" azokat az éveket, amikor az "apák" jártak hétvégi koncertekre. Összeállításunkban a hatvanas évek hangulatát történéseit idézzük fel úgy, hogy közben bemutatjuk a "nagy trió" pályájának első éveit is.

"Régi csibészek" (Omega)

Az Omega a tévhittel ellentétben nem tartozik az ős-beatzenekarok közé. 1962. Szeptember 23-án léptek fel ezen a néven előszőr a Műszaki Egyetem Hess András téri kollégiumában. Ekkor már tucatnyi zenekarben próbálták megszelidíteni az amatőr zenészek az új csodahangszert, az elektromos gitárt. Különböző névtelen amatőr bandákban már köztük voltak az Omega zenészei is, de előbb felvételizniük kellett a műszaki egyetemre ahhoz, hogy nevet szerezzenek maguknak.

A zenekarban kezdettől fogva műegyetemisták játszottak (az ős-Omega felállása: Benkő László zongora, Kóbor János ének, gitár,. Kovacsics András szólógitár, Varsányi István basszusgitár, Láng Péter szaxofon, Künsztler Tamás dob), akik meglehetősen kacskaringós pálya után jutottak el a világot jelentő deszkákig.

A legenda szerint többségük a gimnáziumban skiffle zenészként, fésűn, húsvágódeszkán, cipődobozon kezdett el "zenélni", s mivel annak idején a gitár megjelenése után, mindenki szólógitáros akart lenni, a József Attila Gimnáziumban úgy döntötték el a felállást, hogy sorsot húztak. Így került a dobok mögé Laux József, és így lett gitáros Kóbor János. A későbbi Omega másik fele a Petőfi Sándor Gimnáziumban rongálta zenéjével a tanárok idegeit, s végül a Műszaki Egyetem kollégiumában a kényszer diktálta nekik papírra az Omega nevet.

Az Omegának azonban az első években korántsem ment olyan jól, mint ahogyan azt ma elképzelnénk. Az egyetemen komoly sikereket értek el, de mégis csak a második vonalban tartották nyilván őket. 1962 őszén a Bergendyvel versenyeztek a Dália-beli szereplésekért. Győzött a Bergendy, 1963 májusában a Sportcsarnokban is elsősorban az Illésért és Metróért bomlott a közönség, sőt a konkurrens zenekar sikerét látva megvált tőlük az addig velük fellépő Koncz Zsuzsa is. 1963-ban kiszorultak az összes belvárosi klubból és átmenetileg a külvárosi művelődési házakban (Danuvia, Szabó Pál Műv. Ház) találtak otthonra. 1964: kudarc kiséri újabb próbálkozásukat is. A Főváros Nagycirkuszban rendezett II. Amatőr beatfesztiválon leiskolázza őket a korszak sztárzenekara, a Scampolo. S ez az a pillanat, amikor az együttes tagjainak el kell dönteniük, hogy az erősödő beatmezőnyben továbbra is csak félállásban, kedvtelésből zenélgetnek, vagy igazi profivá válnak, és megpróbálnak felzárkózni az élmezőnyhöz. A döntést gyors tagcserék követik (Künsztler Tamás helyére a dixi-zenész Laux József , Láng Péter helyére Harmath László kerül, akit hamarosan behívnak katonának). Az Omega hirdetést ad fel, amelyben női énekest és szaxofonost keresnek. Ez a hirdetés a későbbiekben főnyereménynek bizonyul. Ekkor kerül ugyanis az együtteshez a zseniális hangszeres, mindenes, bűvész, artista, énekes Somló Tamás, és hamarosan a legnépszerűbb női szólistává előlépő Wittek Mari.

A kicserélődő Omega új korszaka 1964 őszén kezdődik. Végre sikerül megnyerniük egy vetélkedőt, meghallgatásuk után szerződtetik őket az egyik legfelkapottabb belvárosi klubba, a "Hordóba". Ekkor kezdődik kapcsolatuk az Egyetemi Szinpaddal, az ott dolgozó Universitas együttessel, és annak tagjával, Adamis Annával, aki Laux József révén kerül közelebbi kapcsolatba a zenekarral.

Az új Omega első sikerét 1964 decemberében aratta az Egyetemi Szinpadon, ahol a Yardbirds: Still, I'm Sad című gyönyörű gregorián ihletésű dalára egyedi szinpadképet készítettek, s az addig csak zenészeket látó közönségnek leesett az álla a váratlan látványtól. Az Omega már ekkor, 1964-ben elindult azon az úton, amely a hetvenes évek elején az együttest nemcsak itthon, de Nyugat-Európában is a sztárok közé emelte. Az Omega ettől kezdve mindig szívesen élt - előbb a zene pótlására, később kiegészítésére - a szinpad, a látvány eszközeivel. 1965-ben már rendszeresen együtt dolgoztak az Universitas társulattal. Benkő László például zenészként, zeneszerzőként is közreműködött Sándor György humoralista első önálló estjáének az összeállításánál.

1965-ben az Omega más módon is felhívta magára a figyelmet. Ők "koppintották" a leggyorsabban a luxemburgi toplistát. Benkő László erre az időszakra így emlékezett vissza:" Tudod, mi volt akkor a legjobb játék? Ahogy kitaláltuk a Luxemburgról lekapott számok végét. Akkoriban ugyanis úgy tanultunk, hogy a basszusgitárosunk, Varsányi még a buli vége előtt leugrott a színpadról és rohant haza, hogy elérje a luxemburgi adás kezdetét. Fogta a kis 15 kilós traktorját (Szikra magnó lehetett), és ahogy volt, felvette a műsort, a heti Top 20-t, kiúszással, beúszással együtt. Ahol elúszott a hang, ott kitaláltuk, aztán a következő héten azonosítottuk.- Hát voltak meglepetések.-. Ha jól emlékszem, a Metró csütörtökön játszott, mi szerdán, úgyhogy az ő bulijukon mindig ott voltunk hosszúra nyúlt fülekkel. Szerencslére természetes módon adódott, hogy ők más karakterű nótákat választottak ki, elsősorban olyat, ami Zorán hangszínének megfelelt. Ami az ő repertoárjukból kimaradt- a miénk volt."

Az Omega ebben az időben már a keresett zenekarok közé tartozott. A külvárosi "barangolások" után visszakerültek a Vár klub kistermébe, szerdán és szombatonként a "Hordóban" játszottak, nyáron leszerződtek a Metró Klubba, szeptembertől pedig beindult a Kinizsi utcai klubjuk, amely rövidesen a Metró Klub legnagyobb konkurrensévé vált. Ősszel a tv Halló fiúk, halló lányok című műsorában is játszhattak egy dalt, ami ugyancsak fokozta a zenekar népszerűségét. Egy tv-szereplés akkor még több száz koncerttel felért. A várva várt áttörést azonban még a következő év sem hozta meg a zenekarnak. A "koppintós" bandákat ugyan már megelőzték, lekörözték, de hiányzott a zenekarból egy komponista, s nagyon hiányoztak a saját dalok is. Illésék ebben az évben már egymás után készítették a kislemezfelvételeket, a Táncdalfesztiválon pedig Szörényi saját száma (Még fáj minden csók) országos botrányt váltott ki. Omegáék viszont ekkor még csak külföldi sikereket interpretáltak. Sorra jelentek meg kislemezeik (No Milk Today, I Put A Spellow You, Eleanor Rigby, Yellow Submarine, Sunny, Little Man, Bend It, stb), de Presser Gábor csatlakozásáig nem tudtak kilépni ebből a skatulyából.

1967-ben Presser belépésével, illetve s a szövegíró Adamis Anna közreműködésével azonban nekilódult az Omega-gépezet és két év késéssel ugyan, de az élmezőny (Illés, Metró, Echo, Atlantisz) után vetették magukat. 1967-ben a Táncdalfesztiválon Zalatnay Sarolta első díjas dalát kisérik és Presser Gábor hangszerelői díjat kap. Majd elkészülnek az első rádiófelvételeik: Megbántottál, Nem szeretlek.Első saját kislemezük is l967-ben jelent meg. A két dal: Nem új a nap alatt semmi (Presser- S. Nagy!) és Nem szeretlek (Payer- S. Nagy!) Az évvégi szavazáson az Illés és a Metró mögött - igaz hátránnyal - de már az Omega nyeri a Bronz Gitár díjat. 1967-ben az Omega szinte mindent egyszerre akart bepótolni, és ezért elvállaltak mindent, ami a népszerűségüket növelhette. Szerepeltek a pol-beat fesztiválon, nyáron játzszottak a balatoni és a dunai sétahajókon, az Eötvös klubot ("Hordó") áttelepítették Balatonszemesre, és a Táncdalfesztivál-botrány után (Kovacsics nem tudta lejátszani a győztes dal gitárszólóját, ezért az Atlasz szólógitárosa ugrott be helyette ) Molnár "Elefánt" György csatlakozásával befejeződött a zenekar végső fazonjának a kialakítása is.

Csak növelte a zenekar biztonságát, hogy ( a zenebohócként világkörüli turnéra induló) Somló Tamás helyére adoptálták az addig csak szerzőként közreműködő Presser Gábort, aki zenei arculatot adott az együttesnek. Tovább növelte az Omega népszerűségét, hogy szerepeltek az Ezek a fiatalok című filmben, néhány tv-showban, és év végén már a katowicei tv is vendégül látta őket.

Nem lebecsülendő teljesítmény egy év alatt! Különösen, ha ehhez még hozzávesszük a közben elkészített angol nyelvű kislemezeket is. De az aratás évei még csak ezután következtek!

1967-től Illésék egyre inkább a magyar népzene felé fordultak, és egy sajátosan egyéni stílus ("Ex-music"), a slágerek világától mindinkább elkanyarodó hangzásvilág kialakításán fáradoztak. Szövegeik egyre áttételesebbé váltak, zenéjük már sokkal inkább a fejeknek, mint a szíveknek szólt. A rajongóknak nemcsak a szimpátiájára, de a megértésére is számítottak. Tudatosan szakítottak az angolszász zenei stílusok és minták követésével, megpróbálkoztak az akkoriban divatba jövő magyaros beatzene helyett a magyar népzenére épülő sajátosan magyar beat kialakításával.

Az Omega ezzel szemben viszont teljes mellszélességgel beállt abba a nemzetközi áramlatba, amely az egyes országokban a nemzetközi divathoz csatlakozva az angol mintát akarta meghonosítani. Az Omega a keményebb rhyhtm and blues populáris vonulatát követte, miközben a zenével egyenrangú elemként beépítette a koncertprogramjába a látványosságot is. Az idő - rövid távon - nekik dolgozott. A rádióműsorok, filmek, külföldi utazások révén a közönség is mindinkább naprakészen ismerte a nemzetközi beatvilágot, az együtteseket, a sikereket, a toplistákat. A beat - kemény hangzás, eksztatikus előadásmód, látványos külsőségek - időközben - ha behatárolt keretek között is, de - nálunk is zöld utat kapott. A zenekarok számára már nem volt kötelező a fehér ing, nyakkendő, a színpadon olykor már elszabadult a pokol, a zenekarok megerősődő gazdasági helyzete lehetővé tette, hogy show-val fűszerezzék a koncerteket, egy-egy ötlettel, különleges effektel világítási trükkökkel tegyék érdekesebbé az előadást.

Egy-két évvel korábban a közönség még sok minden elnézett a kedvenceinek. 1968-ra viszont a beat nálunk is pódiumműfajjá érett, az ügyetlen kezdőket kifütyülték, és a közönség - amelynek nagy többsége inkább zeneszerető, mint zeneértő volt - egyre inkább igényelte ezeket az ötleteket, a zenével párosuló látványosságot.

Az Omega 1967-68-tól tudatos munkával a látványcentrikus rockzene kialakítására törekedett, miközben a nemzetközi zenei nyelv, a külföldön is jól ismert, divatos zenei formák és stílusjegyek átvételével már fél szemmel a külföldi lehetőségek felé kacsintgattak.

Az Omega azonban ekkor még nagyon messze volt a nemzetközi hírnévtől, hisz az itthoni sikerpiramist is épphogy elkezdték építeni. Sorra jelentették ki kislemezeiket: Megbántottál Nem vagy szép, Azt mondta az anyukám, Rózsafák, Volt egy bóhóc, Naplemente, Nem tilthatod meg, Ballada egy fegyverkovács fiáról, Snuki, Régi csibészek..), ezek mindegyike felkerült a siekrlistákra, és 1968 végén az Omega már vitathatatlanul a második volt az Illés mögött a hazai beatzenekarok között...

2001. május 28.