ROCKTÖRTÉNET - "Kócos kis ördögök voltunk"(Metró)

(A "SZENTHÁROMSÁG")

"Hatvannégyben, épp hogy elindultunk,
Hatvannégy nyarán még csak álmodtunk,
Lenn a földön, fenn az égen.
A magnó mellett letérdepeltünk,
A lelkünk összeért,
Lenn a földön, fenn az égen.
Az volt a, hej, igazi szép idő,
Az volt a, hej, igazi szép idő.
Mikor egy dal, egy szó, egy hang
Még igazán dal, egy szó, egy hang volt.
Hatvannégyben épp, hogy elindultunk,
Hatvannégy nyarán még csak álmodtunk.
A nehéz napok éjszakáin hallgattuk a dalt,
Lenn a földön, fenn az égen.
Nem hallottam azóta sem
Olyan gyönyörű nótaszót,
Lenn a földön, fenn az égen.
Az volt a, hej,..

(Koncz Zsuzsa: Hatvannégyben)

"Kócos kis ördögök voltunk"

(Metró, az első "igazi" beatzenekar)

1977-ben egy interjúban Zorán így emlékezett a Metró megalakulására, indulására:

"Az első zenekaraink barátsági alapon szerveződtek. Nem is tudtuk volna elképzelni, hogy olyasvalaki legyen az együttes tagja, akit nem fűznek baráti szálak hozzánk..Mi a Nyugati pályaudvar Hangulat bár elnevezésű KISZ-klubjában kezdtünk el játszani. Ez volt az első hely, ahová szerződtettek bennünket, addig csak beugró zenészként játszottunk más zenekaroknál..1960-ban érettségiztem. Az utolsó gimnáziumi év alatt már lejártam zenélni a VI. kerületi KISZ-klubba. Ez ma az Ifjú Művészek Klubja. Ide jártunk szórakozni, itt alakult meg az együttes 1960-ban. Nagy élményem volt, amikor megkaptam az első profi gitáromat. Ez volt talán az első igazi elektromos gitár Magyarországon. Addig különböző, átalakított spanyol gitárokon játszottunk, az erősítők pedig házi bütykölésűek voltak.

Szilveszter este volt, már játszottunk, amikor apám megérkezett a gitárral. Attól kezdve olyan volt az a szilveszteri buli, mint egy gyönyörű álom. A Metró Klubba úgy kerültünk, hogy az akkori zongoristánk, Rudas András hozott össze egy meghallgatást. A klub akkor az Irányi utca és az Egyetem tér sarkán volt - ma az ELTE klubja. A jelentkezésünkig Dobsa Sándor kisegyüttese játszott itt hagyományos swinges, dzsesszes tánczenét. A klub közönsége is ennek a zenének megfelelően alakult. Váradi Imréné, a klub igazgatója azonban váratlanul és merész elhatározással bennünket szerződtetett. A későbbiek folyamán bizony akadtak problémák is: volt, hogy a rendezőknek ki kellett hívni az URH-járőrt, mert komoly rendzavarás történt. Sokan nem jutottak be, és a kintrekedtek néha nagy balhét csináltak. 1961-ben kötöttük első szerződésünket a Metró Klubbal. Rudas András zongorázott, Bálint Ístván dobolt, Dusán gitározott - még nem volt 18 éves, és külön engedéllyel játszott az éjfélig nyitva tartó klubban - Elekes Zoltán szaxofonozott, Maka Béla elektromos bőgőn játszott, én pedig szólógitároztam és énekeltem. A mi közönségünk a zene miatt jött. Óriási vonzerő volt abban, amit játszottunk, félig-meddig tiltott gyümölcs számokból állt a műsorunk. Kevesen emlékeznek már arra, hogy annak idején például tilos volt twistet játszani és táncolni. A klub vezetői érezték, hogy ez nevetséges, ezért egy tánctanárt szerződtettek, aki buli előtt bemutatta a fiataloknak, hogyan kell kulturáltan twistelni. Így már neve volt a gyereknek - így lett a twistből társastánc -, ebbe már nem lehetett belekötni. Ez volt a "tiltott gyümölcs a legédesebb" című fejezete a pályafutásunknak.

Óriási felszabadultság és lelkesedés volt a közönség jellemzője. Olyan zenét hallgathattak, amit magukénak éreztek.Később a Metró Klub átkerült a Rákóczi 66-ba. Itt a mai napig látható az a felvonulási épület, amelyet akkor klubbá alakítottak át. Az emeleten egy óriási, köves padlójú terem, körben asztalokkal, a bejárattal szemben egy kis dobogóval. Ha bementél a buli kezdése előtt és körülnéztél, akkor eszméletlen förmedvénynek tűnt az egész helyiség: csak úgy árasztotta magából a ridegséget, de amikor megtelt fiatalokkal és elkezdtünk játszani, minden megváltozott és a rideg,vacak, rossz akusztikájú teremben életünk legforróbb hangulatú, felejthetetlen emlékű bulijait játszottuk.

Akkoriban olyan légkör vette körül ezt a zenét, hogy egyszerűen elképzelhetetlen volt a sikertelenség. Minden összekötött, életkorban is egyeztünk a közönségünkkel.Nem lehet véletlen, hogy az akkori generáció legjobbjai -például az első Ki-Mit-Tud?-győztesek -máig is az élvonalban vannak.

A legelső Ki-Mit-Tud?-on zenekarként indultunk el. A Televizióban akkor még gyerekcipőben járt ez a dolog, és amikor mi megjelentünk ott az erősítőinkkel, azt sem tudták, hova tegyenek minket. A központi csatlakozóra kintről adták rá az áramot. Elkezdtünk játszani a döntőben, és egyszer csak hatalmas füstoszlopok törtek elő az erősítőinkből. 380 voltot nyomtak rá 220 helyett, minden erősítőnk leégett. Leégett a cucc, leégtünk mi is, nem volt lehetőségünk az ismétlésre. Nem rendezhettek külön döntőt a mi kedvünkért. Nekem viszont még egy lehetőségem adódott a következő évben: énekesként megnyertem a versenyt.."

A Metrót a közhit az első "igazi" beatzenekarként tartja számon.

A Sztevanovity-testvérek körül összeverődött alkalmi társulás- egyetemisták, középiskolások - előszőr a Radnóti Gimnázium össztáncain, hétvégi bulijain léptek fel, majd 1961-től már Zenith néven hirdették őket, és a Shadows, Ventures, Duane Eddy, Roy Orbison dalokat játszó zenekar gyorsan népszerűvé vált. Így jutottak el az Egyetem téri Metró Klubba is, ahol a közönség adta nekik a Metró nevet.

Az első "igazi" Metró Klub a Rákóczi út 66-ban működött 1964-ig, majd az együttes a Dohány utca 22-be, a mai is gyakran Metró Klubként emlegetett klubba költözött, ahol 7 évig Budapest egyik legnépszerűbb beatklubja vonzotta - elsősorban a lányokat.

A Metró első, baljós emlékű Ki-Mit-Tud?-szereplése után 1963-ban már valóban országos nyilvánmosság előtt léphetett fel. Zorán szólóénekesként Gerschwin:Nyáridő, valamint Dobos-Ifj.Kalmár Számum című dalával ismét indult az ifjúsági vetélkedőn, és nyert. A zenekar - a tv archívumában megtalálható film tanúsága szerint - még egyáltalán nem keltette "fenegyerekek" benyomását. Zenéjük sem emlékeztetett "kakofonikus csörömpölésre". Fehér ingben, nyakkendőben, nagyon jólnevelten, elegánsan játszottak. Zorán mezev pózban, fapofával, izgalomtól meg-megbicsakló hangon, néha hamisan adta elő műsorát, de a nyakában már valódi elektromos gitár csillogott, társai pedig a háta mögött néha bedobtak egy-egy brahis figurát, szokatlan új mozdulatot. Az egész produkciónak így volt valami sajátos bája, különös hangulata. Ahogy a tizenévesek még fegyelmezve magukat, az elvárásoknak megfelelően próbálnak (vagy kényszerülnek) viselkedni, miközben a korábbi viselkedési formákat, magatartásmintákat, előadói sablonokat az új ritmusok diktálta belső feszültség, az izgalmak, a zene keltette lázak minduntalan megpróbálják felrúgni, szétfeszíteni.

Zorán tv-szereplése - érthetően - nagy visszhangot váltott ki, hisz tulajdonképpen ez volt a beat első látható-hallható magyarországi jelentkezése. Zorán így lett a magyar beat első felfedezettje, a közönség kedvence, az első országosan ismert bálvány, aki a későbbiekbenj sokat profitált a korai szerepléséből.

A Metró volt például az első beatzenekar, amely működési engedélyt kapott, övék volt az első tv-show, nekik volt előszőr visszhangosítójuk, náluk szólt előszőr zenekarban "dzsesszorgona", az ő lemezükön (Egy fiú és egy lány) hallható előszőr Magyarországon Hammond orgona.. A Metró a kezdeti lépéselőnyt nagyon jól kihasználta, s ennek köszönhetően klubjuk volt a legfelkapottabb hely Budapesten, ahol olyan későbbi kedvencek mutatkoztak be, mint Zalatnay, Koncz vagy Wittek Mari.

A Metró készíthetett előszőr hanglemezfelvételt is a beategyüttesek közül. 1963-ban Deák Tamás, az ismert zenei szakember, egyben a legsikeresebb profi zenész és zenekarvezető, meghallgatásuk után ajánlatot tett egy közös lemez elkészítésére: a felvételek Deák-Metró néven meg is jelentek. A dalokat (Rubin, Smaragd, Old Man River,stb) Deák hangszerelte, a ritmusszekciót a Metró, a fúvóskórusokat pedig a Bergendy együttes tagjai szolgáltatták.

Az együttes dalait a kezdettől fogva játszották a Rádióban, hamarosan saját angol nyelvű kislemezeket is készíthettek, gyakran szerepeltek országjáró hakni műsorokban, s noha - katonaság, külföldi szerződések miatt - a zenekarban gyakran cserélődtek a tagok (kb. húszan játszottak hosszabb-rövidebb ideig a zenekarban) a Metró 1964-65-ben már nemcsak a legismertebb, de a leginkább futtatott beatzenekarnak számított...

2001. május 25.