A rock-mozi klasszikusai - lemezen

1956-1970

"Eddig szinte még semmit sem hallottál!" kiáltotta Al Jolson diadalittasan a The Jazz Singer című, első igazi filmvásznas musical-ben. Feltehetőleg Bill Haley is hasonló dolgokat jósolhatott volna meg a Rock Around The Clock megjelenése után. A rock a filmzene újjáélesztőjeként lépett elő, háttérbe szorítva ezzel a tömérdek tánczenekart. A bassz-királyok, az Alfred és Lional Newman, Max Steiner és Bernard Herrmann-féle zenekarszervezők ugyan átvészelték ezt a kritikus időszakot, és igyekeztek mindenki tetszését elnyerni. Azonban a rockzene térhódításának semmi nem állhatta útját. Lassacskán a lemezkiadó vállalatok is rácsatlakoztak az egyre nagyobb méretekben felcsapó divathullámhoz, ami a rockzenei filmslágerek burjánzását eredményezte. A rendkívül kelendő albumokon olyanok szerepeltek, mint pl. Rock Pretty Baby 1956-ból, a Decca lemezen pedig Ding-A-Lings, Rod McKuen és a tökös Henry Mancini…A szóló művészek filmzenéit elsősorban az Elvis, Cliff és a The Beatles rajongói tartották életben, azonban ahhoz, hogy ez a műfaj valóban méltó helyet vívjon ki magának, olyan alkotásokra, mint az 1969-es Easy Rider-re volt szükség.

The Girl Can’t Help It (1956)

Ez volt az első olyan mozi, amit az ember hazavihetett az anyukájának megmutatni. A cselekmény elég értelmes, a kivitelezés pedig elég visszafogott. Mint sok egyéb, tinipiacot megcélzó hollywoodi produkció, ez is tartalmaz néhány szülőkhöz írt zenét, mint pl. Ray Anthony dalát a nagy együttlétekről és Julie London ömlengését a csókolódzásról. Little Richard, Gene Vincent, Eddie Fontaine és a The Treniers is bebizonyították, hogy elég kenetteljesek tudnak lenni ehhez a műfajhoz. Ez a válogatás csak 1992 után jelenhetett meg, mivel a lemezkiadó vállalatok hosszú ideig nem akarták a rock kezdeti éveit dokumentáló anyagot megosztani senkivel. Ez azonban már a múlté, az album feltétlenül megéri az utánajárást!

Rock Rock Rock!

(1957)

Ez egy filmzene vinil kiadásának újrakiadása. Chess egyszer kinyomozta, hogy ez az első rockmozi zenéje. A kishíján eseménytelen film – melyben Tuesday Weld egy vállpánt nélküli ruhával bajlódik, mialatt barátja egy rock’n’roll versenyt szervez – egyike azon három alkotásnak, melyekben a legendás DJ, Alan Freed játszotta a főpszerepet. Bár a filmek nem sikerültek túl jól, a zene azonban minőségi. Vegyük pl. Chuck Berry You Can’t Catch Me-jét, vagy a legendás Johnny Burnette Trió Lonesome Train című dalát és a The Teenagers-t.

American Graffiti

(1973)

Az album az ‘50-es, ‘60-as évek rock’n’pop zenéjébe és a kisvárosi amerikai élet akkori mindennapjaiba nyújt betekintést. A hiteles képet a doo wop (The Flamingos, Spaniels, Platters, Crests), a szörf (Beach Boys, Regents), a twist (Joey Dee) és a soul (Booker T.) zene hű tolmácsolói adják, olyanokkal kiegészítve, mint Buddy Holly, a Fats Domino és Del Shannon akik egyfajta pre-‘Nam érát kreáltak.

The Beatles

A Hard Day’s Night

(1964)

A The Hard Day’s Night brit kiadása a Fab fiúk harmadik albumjának számított, míg az amerikai kiadás volt az igazi filmzene, mely nyolc filmbéli dalt és néhány George Martin féle közreműködést tartalmazott. Bármelyik album, mely a film címadó dalát, vagy a Tell Me Why-t, az If I Fell-t, az And I Love Her-t, vagy az I Should Have Known Better-t tartalmazta, biztos sikerre számíthatott. Azonban mégis a Chim-Chim-Cher-ee nyerte al a legjobb filmslágernek járó Grammy-t abban az évben!

Here We Go ‘Round The Mulberry Bush (1967)

Ez az album a Mod generációnak szól. A film egy újdonsült kisvárosban játszódik, ahol miniszoknyás cicababák rohangálnak szexi fiúk szerepében tündöklő, virágmintás cuccban feszítő király csávók között (mint pl. Barry Evans) ahogyan az Hunter Davis újságíró fejéből kipattant. A zene a filmvásznon zajló üldözéshez igazodik Stevie Winwood új, Traffic nevű bandájával, a The Spencer Davis Grouppal az élen. Andy Ellison pedig az album egy-slágeres csodája. Judy Geeson-hol vagy ilyenkor?

Easy Rider

(1969)

Ez volt az érett rock válogatás debütálása. Semmi tinikönnycsepp, semmi fagylaltállagú álomvilág. Ez az utak kemény zenéje, ahol a virágmintákat bőr és farmerszerkó helyettesíti, a hátsó zsebben pedig az elmaradhatatlan drogarzenál. A film felrázta Hollywoodot, a londoni mozik minden este telt házzal játszották és gyakran még a földön is nézők ültek. A korszakalkotó mozit olyan slágerek, mint a Steppenwolf Born To Be Wild-ja és a The Byrds Wasn’t Born To Follow-ja fűszerezték, melyek a mai napig is minden idők legjobban sikerült motoros himnuszai. A zsenialitást olyanok, mint Hendrix, a Fraternity Of Man, a Holy Modal Rounders és a The Electric Prunes tetőzik.

Up The Junction

(1968)

Ez egy meglehetősen alábecsült alkotás. Manfred Mann zenéje hiteles aláfestést ad Nell Dunn drámájához, ami a claphami munkásosztály életét dolgozza fel. Az album nyitó száma remekül vezeti be a helyszínt, még Ray Davis is büszke lehetne rá. A Cherry Smash által előadott Sing Songs Of Love pedig egy klasszikus ‘60-as évek beli popsláger. Ilyesmi Mann Walking Around-ja is. Peter Collinson, a film rendezője később a The Italian Job munkálataiba vágott bele, míg a Mann egy Swedish Fly Birds című szoftpornó filmhez asszisztált.

The Lovin’ Spoonful Go To The Movies

What’s Up, Tiger Lily? (1966)/You’re A Big Boy Now (1967)

Főszerepben a The Lovin’ Spoonful napsütötte hangjai. A Tiger Lily féle produkciójuk elég bizarra sikerült, itt egy japán kémhistóriához csinálták a zenét amit Woody Allen "ejtett". Működésük eléggé ötletszerű volt, az albumon olyan zenék szerepelnek, mint a Francis Ford Coppola forgatókönyvére írt You’re A Big Boy Now, amit történetesen elég ügyesen csináltak meg. És ne feledkezzünk meg a Darling Be Home Soon című slágerről sem.

The Jimi Hendrix Experience

Experience(1969)

OK, aligha mondhatnánk azt, hogy ez lenne minden idők legklasszabb Hendrix albuma, a filmről pedig ne is beszéljünk. A meglehetősen zavaros alkotást mindössze talán egyszer vetítették le a Berkeley egyetemen, utána eltűnt a süllyesztőben. Viszont az esemény, amit megörökített, jelentős. A banda utolsó, Royal Albert Hall beli koncertjeiről van szó és egyébként is olyan kevés Hendrix filmzenénk van.

Zabriskie Point

(1970)

Ez nem filmes, hanem sokkal inkább pszichedelikus kaland. Talán csak egy promo-fogás volt a Floyd Come In Number 51, Your Time Is Up című dalához. A filmzene Turner-féle változata igazán pazar és olyan Floyd és Jerry Garcia elemekkel van feldúsítva, melyeket még soha nem hallhattunk azelőtt.

2001. május 20.