Paul McCartney - Wingspan

McCartney 40 felvételből álló, két CD-s válogatása, ami egyben saját védelmében és a The Wings érdekében látott napvilágot.

Az első szólófelvételektől a No More Lonely Nights-on át a Give My Regards To Broad Street-ig terjedő válogatásból furcsa módon az világlik ki, hogy ezidáig nem sikerült még egy olyan, hasonló anyagot összegyűjteni, ami alapján ilyen logikusnak tűnne NcCartney karrierjének felfelé ívelése. Főleg, ha olyan valakiről van szó, akit rengetegen kritizáltak és aki túl feszült volt ahhoz, hogy örüljön a dolgoknak. Pedig McCartney mást sem csinált az életben, mint saját magát akarta felvidítani. Ha teljesen józanul tekintünk végig a szupersztár Stevie Wonderrel, Jackoval és Rupert The Bear-rel készült duettjein, akkor azt kell lássuk, hogy a Wingspan kimagasló következetességről és gazdag zeneszerzői munkáról tesz tanúbizonyságot. A közel két és félórás anyagból végül is McCartney meglehetősen tekintélyes mennyiségű szóló szerzeményének meggyőző mivoltát láthatjuk kirajzolódni. Lehetséges, hogy a következő megállapítás egyesek számára szentségtörés, azonban a legtöbb dal minőségileg a Beatles-es McCartney számokkal vetekszik. Ha a közönség el tudja fogadni a Rocky Raccoon és a Honey Pie című dalokat, csak mert azokat a Beatles szerezte, akkor ezen az alapon a Jet is éppen olyan, mint a Back In The USSR, vagy a Bluebird, ami az I Will-el egyenértékű. A McCartneyt becsmérlők számára a dalok túl hóbortosak, szentimentálisak és émelyítőek. Egy dolog viszont tagadhatatlan, a nagyszerű hangzásvilág, ami még a leginkább elmarasztalt dalokra is igaz. Ilyen pl. az Every Night, a Back Seat Of My Car, a Waterfalls és a Let ‘Em In. Ugyanakkor Macca az egyszerűbb dolgokkal is remekül bánik, mint pl. a Let Me Roll It, vagy a Call Me Back Again. Annak idején sokak bírálták élesen McCartney-t, amiért szétbomlasztotta az őrjöngésig fanatizált Beatlest. Igazából viszont soha nem tudott teljesen megszabadulni ettől az örökségtől, mivel a többiekkel ellentétben ő ugyanennél a kaptafánál maradt, a szabad szellemű popzenét vitte tovább. Sőt, mi több, odáig is elmerészkedett, hogy egy másik zenekart alapítson. Ringo számára teljesen egyszerű volt a dolog, csak természetesnek kellett maradnia. George abból húzott hasznot, hogy senki nem számított már rá, így az All Things Must Pass a meglepetés erejével hatott. Melldöngető népszerűségét felhasználva Lennon pedig mindent jól csinált. Eközben Paul a pop alapjaihoz készült visszatérni. Első két, McCartney és Ram című kísérletét méltánytalanul kigúnyolták. Persze a Junk és a Back Seat Of My Car szerepel a szóban forgó válogatáson. A Wings-nek két album után kezdett el döcögni a szekere, de amikor a dolgok beindultak, akkor jelentek meg a The Band On The Run és a Venus And Mars című remekművek. 1975-re a Wings már minden idők egyik legtöbb lemezt eladó bandájának számított. Bizonyos tekintetben még a Beatles-nél is nagyobbnak. Ha közelebbről megnézzük, Lennon ekkor még javában elmerült az elveszett hétvégéjének mocskában, George alól szépen lassan csúszott ki a talaj az elkeserítően unalmas Dark Horse évek alatt, Ringo pedig egyszerűen ex-Beatlessé degradálódott. McCartney viszont töretlenül dolgozott, apait, anyait beleadva. A Wingspan nem tartalmaz kiadatlan anyagot, sőt McCartney célja inkább az lehetett, hogy a Beatles utáni tevékenységét feloldja a másodrendűség érzete alól. Ez mindenesetre 30 évvel ezelőtt történt…az idő pedig minden sebet begyógyít.

Paul McCartney Paul Du Noyer-rel beszélget.

Miért éppen most jelenik meg egy Wings válogatás?

"Az időzítés éppen azok számára ideális, akiknek ez a zene sokat jelentett tinédzser korukban. Az emberek most olyan dolgokkal próbálkoznak, mint amivel mi annak idején a Wings-ben: karriert építeni és családot alapítani."

Szerepel azonban néhány nem Wings-dal is a válogatáson.

"Igen, azért nem kell olyan szigorúan venni a dolgot. Egyszerűen csak egy olyan CD-t akartam, ami nekem tetszik. Ez nem szabályokra, nem kronológiára épül, hanem egy válogatás az akkori legjobb zenékből. Szó volt egyébként egy box-szettről, amihez DVD is kapcsolódott volna. Azon már szinte minden rajta lett volna. Scraping The Bottom Of The Barrel, Part II. Még lehet, hogy egyszer összejön."

A Wings a Beatles árnyékában létezett?

"Leginkább én és Linda gondoltuk így. Szinte kísértett minket a gondolat. Az emberek pedig azt kérdezték: miért nem csináltok Beatles nótákat? Azt válaszoltuk, hogy mi a Wings vagyunk, azért. Sokak meg fognak lepődni azon, hogy a Wings történetét sok-sok dalon keresztül tárjuk fel. John is hallotta a Coming Up című dalomat, amikor New York-ban volt.Azt mondta: ‘A fenébe is, ez a seggfej valami jót csinált! Össze kell kapnom magam!" Mit mondjak, ez tetszett. Tetszett, hogy miattam tápászkodott föl a seggéről!

2001. június 14.