Air

Képzeld el, hogy "Ők" egy olyan opát-szerű vírust találtak fel, amit ha megkapsz, akkor semmiféle fizikai károsodás nem éri a szervezetedet, viszont folyamatos eufóriában érezheted magad. Az egyetlen érzékelhető mellékhatás annyi, hogy néha hidegrázás lesz úrrá rajtad, viszont a hátborzongatóan csodálatos állapot révén úgy érzed, mintha valahol egy másik dimenzióban röpdösnél. Mindezek ismeretében hajlandó lennél bevenni ezt az elmeállapotot megváltoztató szert? Keresnéd-e ezt az egyszeri injekció formájában beadható szérumot? A válasz igen. Íme, itt van az album, ami a rendelkezésedre áll, a tudomány csak egy karnyújtásnyira fekszik. Ha a válaszod nem, akkor is azt javasoljuk, hogy próbáld ki, legfeljebb kicseréled egy másik albumra, ha nem tetszik. Menjünk csak vissza az időbe, amikor a Moon Safari titokzatos módon szivárgott be a nemzet borozóiba, butikjaiba és Tv műsoraiba. Az Air tagjai, Nicolas Godin és Jean Benoit Dunckel elsődlegesen zeneszerzőként definiálták tevékenységüket. Elmondásuk szerint alapvetően a zene szerkezete érdekli őket, az azt kísérő atmoszféra csupán a "melléktermék". Magukat pedig elhatárolták a retro-techno fogalmától. Miután Versaillesben levő stúdiójukat eladták, új székhelyet kellett keresniük. Így kerültek Párizsba. Munkájuk azóta jelentősen megváltozott. Lassan kiderül, hogy a nyomasztó hangulatú Virgin Suicide filmzene az átmenetet biztosította a Moon Safari nyárias könnyedsége és a mostani, jóval mélyebben szántó produkció közt. A kérdés az, hogy számított-e valaki is arra, hogy az Air egy ilyen kifinomultan melankólikus zenével tér vissza a köztudatba? Az ütemes dobpuffogáson és ütögetésen, illetve a gitár arpeggio-n túl egy francia akcentussal fűszerezett gépi hang közvetíti az üzenetet: "Szinkronizátorok vagyunk/akik időkódokkal üzennek…"

"A gépek adják a magyarázatot/ a szintetizátor pedig szárnyakat…folyton csak újabb programokat keresünk a saját örömünkre. A következő lépés már csak az, amikor Stephen Hawking beszélőprogramja megkérdezi: és hogyan érzed ettől most magad?"

Először is a 10,000 Hz Legend hatására biztosan kényelmetlenül. A legszemléletesebben talán úgy tudnánk érzékeltetni a dolgokat, ha azt mondanánk, hogy ha a Moon Safari a The Jetsons-hoz hasonlít, akkor a mostani album a Logan’s Run-hoz. A rágógumi kipukkadt és az egyetlen dal, amely valamiképp megörvendeztetheti a rajongókat, az a Radio # 1. A benne hallható zord kántálás viszont harci ritmusokat idéz. A mostani "felnőtt" Air a Moon Safari kölyköknél jóval szentimentálisabb. Ezt néhány dal címével is alá tudjuk támasztani, mint pl. a Lucky & Unhappy, vagy a Sex Born Poison. De ha egyszer már ráhangolódtál e szomorkás tájkép látványára, akkor néhány hallgatás után a 10,000 Hz Legend is bebizonyítja, hogy ugyanúgy a rabjává tesz, mint az előző Air album. A gazdag zenei anyag a pop trükkök helyett inkább a struktúrán alapszik. Fülbemászó hangzatok és énekelt részek tarkítják a dalokat, melyekre nem jellemző, hogy a szöveget a pop-os sorokkal együtt dalolnánk. A hallgató ezáltal sokkal jobban átitatódik a zenével. Bár nem egy Sexy Boy, mindenesetre ez is csak az Air zenéje lehet. Azonban van egy valami, ami megtöri a varázst. Beck vendégénekesi szerepeltetése hiba volt. Az album véresen hátborzongató jellegét egy jól kivehető pop-os jelenlét homályosítja el, de ez csak amolyan "felső bőrréteg alatt" húzódó dolog. Amennyiben eddig abban a hitben voltál, hogy az Air csupán egy könnyed kis pop csapatocska, akkor a 10,000 Hz Legend egy csapásra megváltoztatja a véleményedet. Ha pedig mindig is kedvelted őket, akkor ezt az albumot feltétlenül be kell csempészned az életedbe úgy, mint egy euforikus betegséget.

Interjú Jim Benoit Dunckel-lel

- Ha egy kicsit eltűnődünk a múlton, hogyan vélekedik a Moon Safari-ról mai szemmel?

"Nem is volt olyan rossz. (Nevetés.) Mindenképpen el akartuk kerülni a ‘60-as, ‘70-es évek hatását. Közben pedig folyamatosan valami nagyon modernet, csúcstechnológiát akartunk megvalósítani. Ez az oka annak, hogy az Electronic Performers lett az album nyitószáma, ezzel végül is kinyilatkoztatjuk, hogy mostantól kezdve progresszíven állunk a dolgokhoz."

- A Moon Safari egy kimondottan optimista albumnak mondható, míg ez a mostani lemez elég sötét és reményvesztett hangulatot sugall.

"Ez így igaz, talán azért sikerült ilyenre, mert mi is öregszünk. A Moon Safari olyan volt, mint egy utazás a felhőtlen gyermekkorba, a mostani album pedig már jóval realisztikusabb ennél. Azt hiszem, ezúttal már mélyebben vizsgáljuk magunkat és legbelül a szeretet mellett ideges nyugtalanságot is találunk.

- Van-e az egész mögött egy olyan érzés, hogy a Moon Safari készítői mára már kiábrándultak?

"Nem mondanám, igazából nincs semmi problémánk az életben. Amikor a Moon Safarit csináltuk, akkor meglehetősen ideges korszakunkat éltük, úgyhogy rögtön valami mást akartunk, amivel jobban kifejezzük magunkat. Az új albumon új alapokra helyezett erőszakot mutatunk be. Elvetettünk minden, kevésbé hatásos dolgot, így csak az maradt, ami kellőképpen extrém. Lehet, hogy amikor az ember először hallja, akkor egy kicsit irritálónak találja a dolgot. Azonban meg vagyok arról győződve, hogy a zene egyik alapvető feladata az, hogy valahová máshová "vigye" a hallgatót. A mi zenénknek is van egy ilyen küldetése."

- Franciaország egyáltalán törődik még veletek?

"Nem igazán. Szerintem a franciákat eléggé lesokkolta ez az album. Miután semmiféle kiemelkedő sláger nem szerepel rajta, a reakció ezért elég érdekes. Néhány újságon érződik, hogy igazából nem nagyon tudják hova tenni ezt az albumot. Vannak viszont olyanok, akiknek kifejezetten tetszik, mivel egyes újságírók ráéreztek a dolgokra, megérezték az albumból kiáradó tüzet és hőt. Azt hiszem, ez lesz az igazi Air album. Jól sikerült, mélyreható és eredeti. Tudom, hogy az emberek számára kissé bizarrnak tűnhet, de ezzel nem nagyon foglalkozunk, miután a saját érzéseinket fejeztük ki. Azt reméljük, hogy egy napon majd az emberek is megértik, hogy mit akartunk csinálni."

- Mit értettetek a Don’t Be Light! felszólítás alatt?

"Nos, ez egy üzenet az embereknek. Tudom, hogy elég mesterkéltnek hangzik és azt is tudom, hogy senkit sem érdekel (nevetés)…itt arról van szó, hogy mindenki legyen önmaga, ne legyen része a fogyasztói társadalomnak, ami mindenféle ‘light’ termékkel fertőzi az embert. Ez egy globális téma, nekünk tetszik. Szójáték. Közel három hetet dolgoztunk egy dalon, hogy megtaláljuk a megfelelő szavakat. A zene sokkal könnyebb volt. Zenéről, szerelemről, szexuális fantáziáról beszélünk. Valójában az egész album álmokról szól, némelyikük elég izgi."

2001. június 14.