A "hentesborítós" Beatles-album

Harmincöt évvel ezelőtt egy különleges Beatles-album került az üzletekbe, amelynek története bekerült a XX. Század kulturtörténetébe. Összeállításunkban ennek a különleges sztorinak jártunk a nyomába.

Tegnap és ma (Yesterday and Today)

Eredetileg a Meat the Beatles címet kapta, de ehelyett a Tegnap és Ma címet viselte az az album, melyet a DJ-k és a kiskereskedők '66 júniusának első napjaiban kaptak kézhez. Borítóján egy vakmerő kép hivalkodott, aminek "üzenete" jóval meghaladta az akkori kor kereteit. Szóval, az a mindössze 30 x 30 cm-es felület, mely egykoron - mint lemezborító - a halhatatlanság glóriáját jelentette egy zenésznek, most John-t, George-ot, Paul-t és Ringo-t ábrázolta, amint fehér hentesköpenyben és lakkcsizmákban ülnek - lefejezett játékbabákkal az ölükben. A képet műszemek és -fogsorok, valamint véres, nyers húscafatok tették teljessé. A látvány nem hétköznapian volt sokkoló; sokkal inkább a botrányos az a jelző, amely a mából visszatekintve is hitelesen cseng. A fiúk már felbukkanásuk első napjától kezdve arról próbálták meggyőzni közöségüket, hogy ők egy olyan rockbandát alkotnak, amely tiszta és ártatlan - s ezt a képet erősítette tökéletesre szabott és élére vasalt szürke öltönyük is. Ezen tulajdonságok nélkül bizony képtelenek lettek volna "beénekelni" magukat majdnem minden amerikai háztartásba. A "hentes-borítóval" - ahogy ez később a Beatles rajongók közt fennmaradt - a csodás négyes megtette az első tudatos lépést abba az irányba, hogy meglazítsák a róluk kialakult kép merev kereteit és modernebbé váljanak. De 1966-ban a publikum még nem állt készen arra, hogy lerombolják az illúzióit.

"Mondd, hogy forradalmat akarsz" (Say You Want a Revolution)

A hentes-fotó gyakran arra a félreértésre adott okot, hogy a Beatles ezzel a tettével kívánta megfricskázni a Capitol Records-ot. Azt a lemezkiadót, amelynél bevett szokás volt úgy szétszabdalni angolszász előadók lemezeit és kislemezeit, hogy ezáltal váljanak különleges, egyedi termékekké az amerikai piacon. Egy amerikai újságíró kérdésére válaszolva John Lennon saját véleményének adott hangot, amikor a szétszaggatott babákat és a véres húscafatokat a vietnami háború szimbólumaként aposztrofálta. Kitért arra is, hogy a szórakoztatóiparnak nagyobb felelőssége van az atrocitások terén, mint ahogyan azt a Capitol felvállalja. Függetlenül attól, hogy ezt John túlzásnak szánta-e vagy sem, a lényeg, hogy a lemezborító nem tartozott az "átlagos" kategóriába. Még kevésbé volt átlagos Robert Whitakernek, annak a brit fotósnak a számára, aki a képeket készítette. 1966 elején Whitaker azzal az elgondolással kereste meg a Beatles-t, hogy egy nagyszabású fotósorozatot készít a zenekarról "Egy holdkóros kaland" címmel. Az album - ígéretei szerint - egyértelműen eloszlatná a róluk kialakult "szirupos" közönségképet. Beleunva a sztenderd, a közönség elvárásait kiszolgálni akaró fotókba és kitartóan haladva mindig valami új felé, a Beatles végül elfogadta Whitaker ajánlatát. 1966. március 25-én össze is gyűltek egy bérelt stúdióban Londonban. Erre az alkalomra Whitaker fehér hentesköpenyeket kölcsönzött, és egy volt osztálytársától - aki akkoriban egy húsboltban dolgozott - beszerezte a nyers disznó- és marhahúsdarabokat. A játékbabák egy babagyárból, a műfogsorok pedig egy fogorvostól kerültek a fotózásra. Whitaker összesen mintegy tuctnyi képet csinált az együttesről a kellékekkel, nagy részüket színesben. A képek alapvetően szürreálisak, primitív és ősi dolgokra emlékeztetőek, azaz. Nos, leginkább egyfajta ütődöttségre utaltak. A Beatles hidegrázott.

"Ezt nem tehetitek" (You Can't Do That)

A menedzserük, Brian Epstein, amikor meglátta a fotókat, szörnyülködött. Ő volt ugyanis a felelős az együttes arculatáért, s ő személy szerint leginkább a "pózolj és mosolyogj", direkt beállítású képeket kedvelte, amelyek kifejezetten a zenekar promóciós céljaira készültek. Amikor a Capitol 1966 májusában egy még nem publikált színes fotót kért Epsteintől a Yesterday and Today borítójára, a menedzser rövid goldolkodás után egy olyan képet küldött a kiadónak, amelyen a Beatles Epstein irodájában egy felfordítótt utazóládán pózolt. A poén csak az, hogy ezt a képet is Whitaker készítette. Amikor a Beatles értesült erről, megpróbálták rávenni a Capitol-t, hogy inkább az általuk választott új ábrázolásmódban jelenjen meg a zenekar. A hírek szerint leginkább John Lennon kardoskodott a hentes-fotók mellett. Epstein felháborodottan tiltakozott.

"Hello-Viszlát" (Hello-Goodbye)

Erre már a Capitol kapuin túl is sokan felvonták a szemöldöküket. A legjobban mégis Alan Livingstone-t, a Capitol elnökét zavarta a helyzet, ugyanis attól tartott, hogy a kiskereskedők, vagy ami még ennél is fontosabb, a rajongók visszautasítják a lemezt, ha ez a borítót használják. Talonba téve az aduit, utasította a produkciós részleget, hogy csak néhány száz darabot nyomjanak a borítóból. Ezeket a példányokat, mint egyedi darabokat kellett az értékesítési részlegnek kezelnie, és így került ki a DJ-khez és a kiskereskedőkhöz is. Célja az volt, hogy visszajelzéseket kapjon a borítóról. Ám amint egyre jobban közeledett a június 15-i megjelenés, a produkciós részleg úgy döntött, hogy nincs több vesztegetni való idő az anyag piaci tesztelésére. Ezért figyelmen kívül hagyták Livingstone utasításait és belekezdtek a 750.000 (!) lemez legyártásába és kiszállításába a terjesztőkhöz. Rossz döntés volt. Ugyanis mindössze néhány nappal azután, hogy az egyedi példányok forgalomba kerültek, Livingstone elhatározásra jutott: a Capitol értékesítési részlegének és a terjesztőknek el kellett utasítaniuk a hentes-borítót!

"Megoldjuk" (We Can Work It Out)

1966. június 10-én, egy pénteki napon, és csak öt nappal a lemez megjelenése előtt rendelte el Livingstone - most már -határozottan - a lemez visszavonását. Az értékesítési képviselőknek fejvesztés terhe mellett kellett visszajuttatni az összes kópiát a hentes-példányokból, a hajózásra kész kamionokat pedig kiüríttették. A hétvége folyamán a Capitol három üzletágának összes dolgozója - mintegy 25 terjesztési központban -azon dolgozott teljes erőbedobással, hogy kipakolják az albumokat a hajóbálákból, felbontsanak minden egyes becsomagolt lemezt és eltávolítsák a külső és belső borítókat. Mindeközben rohamléptekben készültek az új borítók az Epstein által kultivált utazóládás fotóval. Sajnos, a művészeti részleg figyelmetleségéből eredően a nyomás hibásra sikeredett. Ezt a hibát a Yesterday and Today 21 év alatt történt újranyomásai során se korrigálták. Takarékossági szempontok miatt azt az eljárást választották, hogy a hentes-fotókra ráragasztották az új képet tartalmazó borítót. Amint a letiltott hentes-kép története elterjedt a Beatles rajongók között, sok gyűjtő úgy döntött - a majdani hatalmas anyagi siker reményében - hogy lehámozza az új borítót a régiről és az eredeti felvételt tartalmazó példányt őrzi meg.

"A Beatles eladó" (Beatles for Sale)

Mire a lemez megjelent, ez a kis átalakítási művelet 200.000 dollárjába került a Capitol-nak. De Alan Livingstone határidőre megjelentette a lemezt. Valószínűleg több sikerrel járt volna akkor, ha visszaköveteli a már korábban kiküldött összes egyedi pélányt is. Néhány kereskedő ugyanis jópár darabot megtartott magának, és így tett sok Capitol-dolgozó is, abban bízva, hogy ezek a példányok egyszer majd sok-sok pénzt érő relikviái lesznek a Beatles-történelemnek. És így is lett! Néhány évtizeddel később egy lepecsételt, majdnem ép darab már mintegy 20.000 dollárt ért. Még Livingstone is bekapcsolódott! Egyik dolgozója unszolására nagy duzzogva hazavitetett egy hajóbálányi, 24 darabos csomagot a hentes-fotós albumból. 1986-ban fiának, Pete-nek adta a lemezeket, aki azonnal pénzzé is tette ezeket a gyűjtők körében. Ma, egy sértetlen "Livingstone-hentes" darab már mintegy 25.000 dollárt ér.

"Hogyan vesztettem el a háborút?" (How I Lost The War?)

Bár a Beatles csalódott a Capitol döntésében, a fiúk félretették a rosszkedvüket. Néhány hónappal azután, hogy a hentes-borító ügy lezajlott, a Beatles utolsó turnéját követően John Lennon, mintegy a téma lezárásaként, újfent véleményt nyilvánított: "Ez a dolog annyira releváns, mint Vietnam - mondta egy riporternek - ha az emberek el tudnak fogadni egy olyan valamint, mint a háború kegyetlensége, akkor el tudják fogadni ez a borítót is." Három évvel később hasonlóan békepárti gondolatainak adott hangot egyik dalában. A hentes-borítóval ellentétben, az "Adj esélyt a békének" megjelent.

2001. június 13.



Click to Visit


FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster