A rock hírességeinek csarnoka

Ugyan még csak a tizenhatodik életévét tapossa a Rock and Roll Hall of Fame, de a kor már így is meglátszik rajta. Ashley Kahn újságíró ellátogatott a legutóbbi beiktatási ceremóniára, és egyáltalán nem nyerte el a tetszését mindaz, amit ott látott

Ha más nem is, de legalább az édesanyák büszkék lehettek gyermekeikre azon az immáron 16. éve megrendezett beiktatási ceremónián, melynek a New York-i Waldorf-Astoria elegáns bálterme biztosította a helyszínt.

A plafonon csillárok, televíziós világító kellékek lógtak, míg a háttérben egy falméretű súgógép vigyázta a sztárok minden szavát. Érdekes, hogy ezen a fellépésén mindenki az édesanyjáról beszélt. Még a rossz fiúk legrosszabbika is. Joe Perry, az Aerosminth gitárosa köszönetét fejezte ki anyukájának, aki még anno lehetővé tette, hogy csintalan kisfia a kelleténél hangosabban pengesse gitárját a pincehelységben. Tom Hamilton, a basszusgitáros pedig megígérte, hogy: "Anya, ha majd egyszer kitakarítom a szervezetemből ezeket a dolgokat, ígérem Neked, hogy elmegyek a főiskolára." Michael Jackson és Paul Simon pedig magabiztosan jelentették ki, hogy rászolgáltak édesanyjuk büszkeségére.

S az anyák ezen a parádén mindig is fontos szerepet játszottak! Az elmúlt évek során olyan zenészek is- mint Freddie Mercury, a Queen frontembere, vagy a latin rock úttörője, Ritchie Valens - megkapták a díjat, akiknek harcos anyukája addig nem nyugodott, amig ki nem követelte a gyereknek járó, karcsú, fémből készült díjat. Donald Fagen ( Steely Dan) is töredelmesen bevallotta: "Valószínűleg itt se lennék, ha az anyám, az apám és a barátaim nem lettek volna ennyire ráizgulva a jelölésre." Az énekes, dalszövegíró és billentyűs Fagen azonban másképp éli meg ezt a fényes előmenetelt, mint ahogyan azt gondolnánk. "A kezdetek kezdetén szívesen mentem, jó mókának tűnt." mondja Fagen. "Azóta, hogy már a TV is közvetíti, elvesztette a varázsát. Azt kívánom, hogy bárcsak ne közvetítenék." Ha valami lelkesedést véltek felfedezni Fagen szavai mögött, javasoljuk, hogy tekintsétek meg a www.steelydan.com weboldalt. Ugyanis kb. két héttel az esemény után egy Walter Becker szobrot tettek fel a honlapjukra, amivel egyrészt egy online aukció eBay stílusát figurázták ki, másrészt megvételre ajánlották fel "ultra-ritka díjukat" a legtöbbet ígérő vevőnek. A díjat "olcsó kivitelnek és értéktelen vacaknak" titulálták. Bár az egész mögött rejtett gúny sejthető, nehéz nem osztozni Steely Dan cinizmusában. A Jann Wenner, a Rolling Stone magazin fejese és az Atlantic Records patriárkája, valamint az Ahmet Ertegun által irányított Hall of Fame éves jelölései, sajnos, egyre beszűkültebbek és megjósolhatóak. Hogy csak egy dolgot emeljünk ki, ezen a listán a rocktörténelem kizárólag amerikai nézőpontból kiemelt nagyságai szerepelnek. Lehetséges, hogy a The Beatles, a The Kinks és David Bowie sokáig szerepelnek majd ezen a listán, azonban még jónéhány évtized eltelhet, mire Marc Bolan anyukájának is küldenek egy meghívót, vagy éppen a Mott The Hoople tagjai állhatnak ki, hogy megköszönjék anyucinak és apucinak az élet apró örömeit.

A Hall of Fame mindemellett - többek közt - olyan művészeket is felvonultatott már, mint a blues-zongorista, Johnie Johnson; olyan soul sztárokat, mint Solomon Burke; olyan doowoppereket, mint a The Flamingos, vagy Chris Blackwellt, az Island Records alapítóját…A Cleveland központú intézmény azonban – ennek ellenére - egy meglehetősen stílusos elfogultságról tesz tanúbizonyságot, mivel a kemény, tökös rock úttörőkkel szemben (Alice Cooper, Black Sabbath, Iggy Pop, The New York Dolls és Patti Smith, akik csak a jelölésig jutottak el) mindig az egyéb zeneszerzőket, énekeseket és klasszikus rockbandákat favorizálja.

A Hall of Fame alapítóinak szándéka szerint – elvileg - csak olyan művész teljesítményét, életművét díjazza, akinek munkásságát a debütálástól számított huszonöt év távlatából lehet kellő megfontoltsággal és józansággal mérlegre tenni. Fagen erre csak annyit mond: "Legalább azok az emberek, akik ellátogatnak a Hall of Fame ceremóniára, valamiféle közösséget éreznek a kortársaimmal."

Ez a nagy időtávlat azonban azt is eredményezi, hogy napjainkban már valami természetellenes atmoszfére lengi körül az eseményt, az előre megírt beszédek, a szürkülő lófarkak és a szmokingok kavalkádját. (Talán jövőre a Sex Pistols, a Clash és Elvis Costello lesznek éppen alkalmasak, mert az érdekes volna, ha mondjuk a brit punk első hullámát is lefelejtenék a listáról.)

A paradox helyzetre már idén is épp elég fény vetült, hisz amikor közölték, hogy az idén kik kapják a díjakat, az elnök az Aerosmith Pusht To Play című felvételére utalva kijelentette: "Azt hiszem, ez most az első alkalom, amikor valaki olyan kapja a díjat, aki jelenleg is a 20 legjobb zenekar között van." Michael Jackson 42 évesen vehette át a legfiatalabb szóló énekesnek járó elismerést (!) Egy relatíve fiatal ember, Moby (35) pedig Steely Dan díját adta át. Fagen elmondása szerint szívesebben vette volna, ha: "olyasvalaki adta volna át az elismerést, aki legalább egy kicsit is hasonló zenét csinálna, mint amilyet mi csinálunk. Valószínűleg el se gondolkodtam volna ezen, ha mondjuk Frank Zappa lett volna a helyében."

2001. május 31.



Click to Visit


FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster