LEVELLERS

A csúcs felé vezető út tíz szintje, avagy mi a titka...

Első szint:

Úgy 1988 táján találkozzon egymással egy brighton-i kocsmában négy fiatal (Mark Chadwick, Jon Sevink, Jeremy Cunningham és Charlie Heather), akiket a zene iránti közös szenvedélyük arra ösztönöz, hogy zenekart alapítsanak. Az sem árt, ha némi helyi segítséggel (a menedzser Phil saját, Hag nevű kiadója) legalább szűk patriájukban viszonylag rövid idő alatt ismertté válnak.

Második szint:

Készítsenek dalokat! Vonuljanak stúdióba, és vegyenek fel mondjuk egy "Carry Me" címre keresztelt EP-t, s most már ennek anyagával járják a környék kocsmáit. Az sem baj, ha egy másodgitárost is szerződtetnek Alan Miles személyében, aztán turnézzanak Írországban, Skóciában és Hollandiában. A fellépéseket rögzítsék, és adják ki az "Outside/Inside" EP-t!

Harmadik szint:

Tudatosuljon bennük, hogy nagyobb kiadóra van szükségük az igazi áttöréshez. Szerződjenek a francia Musidisc-hez, ahol aztán megjelenhet a "Weapon Called The Word" című debütáló nagylemezük. S ha a további eredményes munkához elkerülhetetlen, ne riadjanak vissza a tagcseréktől sem. Simon Friend, az új gitáros így legalább frissítő kreatív energiákkal táplálhatja a folyamatos turnézástól kifáradó zenekart.

Negyedik szint:

A második album, a "Levelling The Land" immáron biztosan egységesebb hangzásképet mutat majd. A nagylemez sikerét fejeljék meg egy teltházas angliai turnéval, illetve az album amerikai terjesztéséről állapodjanak meg az Elektra kiadóval.

Már csak arra van szükség, hogy zenészeink hajlandóak legyenek szóba elegyedni az újságírókkal. Tűnjenek fel olyan illusztris szaklapok címoldalán, mint amilyen a New Musical Express, s a publicitásnak köszönhetően új kislemezük, a "15 Years" végre felkerülhet az otthoni sikerlistákra.

Ötödik szint:

Ismertessék meg magukat a lehető legszélesebb közönséggel! Lépjenek fel a Glastonbury fesztiválon, ahol akár hetvenezer ember is kíváncsi lehet rájuk, azután járják be Európa legrejtettebb zugait is, s az is csak segíthet, ha Amerika és Kanada közönsége előtt is bemutatják zenéjüket.

Hatodik szint:

A hatalmas érdeklődést kihasználva készítsék el harmadik, "Levellers" című nagylemezüket, amelyről a "Belaruse" és a "This Garden" biztosan meghódítják a lemezeladási rangsorolásokat.

S az sem baj, ha politikai meggyőződésüket hirdetve lépnek fel bizonyos büntetőjogi indítványok ellen. Sőt, a Peter Gabriel által szervezett Womad fesztiválon való szereplés sem árthat a zenekar népszerűségének, sőt.

Valószínűleg az is csak segítségükre lesz, ha vásárolnak egy hatalmas házat Brightonban, amelyet amolyan főhadiszállássá alakítanak, saját stúdióval, próbatermekkel, irodákkal, miegymással.

Hetedik szint:

A kedvező változások hatására egy nyugodtabb, kipihent, kreativitása legjavát nyújtó csapat elkészítheti eddigi legsikeresebb korongját. A "Zeitgeist" tökéletességét a közönség is értékeli, így ez a nagylemez válhat imádott zenekarunk történek első No.1 albumává. Az erről származtatott kislemezek, a "Hope Street", a "Fantasy" és a "Just The One" mindegyikét szeretettel fogadja a hallgatóság, sőt ez utóbbi több mint százhetvenötezer példányban talál gazdára csupán az Egyesült Királyságban.

Nyolcadik szint:

A kreatív gondolatok érleléséhez időre van szükség, ezért engedjük zenészeinket pihenni. A szünidő alatt megjelentethetünk egy koncertlemezt "Best Live: Headlights, White Lights, Black Tar Rivers" címmel, illetve hagyhatjuk körvonalazódni az új szerzeményeket.

A "Mouth To Mouth" című, sorrendben hatodik nagylemezen már egy kis kísérletezgetés is megengedhető. Az ír és skót népzenei motívumok mellé becsúszhat egy-két progresszívebb elem is, ám az újításokat fokozatosan kell adagolni, nehogy a meggyőződéses rajongók elpártoljanak rajongásuk tárgyától.

A sztárság egyfajta jelzéseként is értékelhető az, ha egy albumról négy kislemez is kiadható. Így a "What a Beautiful Day", a "Dog Train", valamint a "Celebrate" mellett a "Too Real" is önálló hanghordozón jelenhet meg, amely a szűnni nem akaró kísérletező kedvnek köszönhetően remixek társaságát is élvezheti.

Kilencedik szint:

Egyszer minden előadó pályáján elérkezik az addigi munkásság összegzésének ideje. A "One Way Of Life- Best Of the Levellers" című kollekcióra a kislemeznóták mellé nem árt új felvételeket is rögzíteni- mondjuk a "Bozos" és a "Shadow on the Sun" kiválóan tölti majd be ezt a szerepkört.

A zenei összegzést párosíthatjuk egy írásos-képes pályafutás-kalauzzal is, amelyet egy minket jól ismerő újságíró barát, amilyen George Berger is, képes a legélvezetesebben megszerkeszteni.

Tizedik szint- a csúcsra vezető út vége:

A kétezredik esztendőhöz kötött misztikum nem hagyhat nyugodni egyetlen kreatív csoportosulást sem, így hát mi sem természetesebb annál, mint hogy új dalokat kell készíteni. A rajongókra váró zenei meglepetést már a cím és a külcsín is érzékeltetheti. Míg a "Hello Pig" című album jelentős fordulópont lehet a Levellers pályafutásában, a róla elsőként megjelent kislemez, a "Happy Birthday Revolution" minden bizonnyal a korábbi sikerdalok sorát fogja gyarapítani. S akkor valószínűleg újabb szintekkel kell majd kiegészíteni a zenekarról írt sikerkalauzokat.

2001. május 4.