John FRUSCIANTE - Water Music

Harmadik szólóalbumának megjelenése alkalmából a Red Hot Chili Peppers egykorvolt tagja, John Frusciante-ja tárja ki a lelkét; életrõl, szerelemrõl és a jógáról zenél.

John Fruscianteotthonából,egy hollywoodi hotelszobából beszél. Az ágyon fekszik, miközben halkan mesél azokról a problémákról, ami miatt a ‘Blood Sugar Sex Magic’ után otthagyta Red Hot Chili Peppers-t. Egy pillanatra úgy tûnik, mintha valami zavarná az adást, de aztán már kitisztul a vonal. Beletelik egy pár percbe, mire kiderítjük, hogy ez csupán a gitáros lelkének ütemes dobogása...

“Nem a drogok miatt hagytam abba a zenélést” vallja be õszintén. “Hanem azért, mert egyszerûen abba akartam hagyni. Azért szedtem a drogokat, mert gyógyítani akartam a saját lelkemet azért, hogy el tudjam viselni azokat a dolgokat, amik a zenélés abbahagyására késztettek. Azokat a dolgokat kellett megértenem és elviselnem, amik megutáltatták velem a zenélést. Tudod, ez bejött. Voltak ugyan kemény idõszakok, de legbelül tudtam, hogy miként fog végzõdni ez az egész, és soha nem féltem. Még akkor sem, amikor a dolgok különösen rosszul alakultak. Akkoriban azt hittem, hogy bizonyára valamilyen magasabb rendû okuk volt arra, hogy így alakították a dolgokat. Mindig jól éreztem magam a bõrömben, szerettem magamat és boldog voltam mindaddig, amíg egy biztonságos szellemi energiát érezhettem magam körül. Eközben nem számított, hogy éhezem, sem az, hogy beteg vagyok. Csakis az számított, hogy tudtam azt, hogy ki voltam valamikor és büszke voltam arra a valakire.”

Van valamiféle gyerekesség Frusciante hangjában, talán az egyenessége és az õszintesége az, ami megragadja az embert. Már megoldotta a problémákat, amik egy időben elborították a dalszövegeit, és amelyek majdnem elnyelték az egész lényét. Most tökéletesen tiszta. “Nincs szükségem drogokra” jegyzi meg halkan, de nyomatékosan. - “ Mostanában annak élek, hogy jobb zenész szeretnék lenni, egészséges ételeket eszem és jógázom. Ezektõl a dolgoktól sokkal jobban érzem magam, mint a drogoktól.”

EMLÉKEK A GYERMEKKORBÓL

Amikor a Red Hot Chili Peppers belefogott a ‘Californication’ felvételeibe, ráérõ szabadidejében Frusciante egy új szólóalbum elkészítésén dolgozott. A ‘To Record Only Water For Ten Days’ immáron a zenész harmadik szólólemeze, ami nemrég látott napvilágot. “Valami olyasmirõl szól, hogy egy olyan állapotba kell kerülnöd, amikor megtisztulsz mindenféle mocsoktól és megnyílsz” - analizálja óvatosan John a lemez érzelmi mondanivalóját “,- és megtisztulása által az ember egy másik, magasabb rendû dimenzióba kerül”. Amennyiben nehéz lenne megérteni John szavait, az album magasztossága magáért beszél, ezen nincs mit magyarázni!

Mindenesetre az album õszintesége lebilincselõ, Frusciante pedig néha már olyan érzékeny, hogy majdhogynem összetörik. A zenész leginkább a gyermeki érzelmekhez kötõdik. “Ez egy olyan zene, amit még egész fiatal koromban kedveltem.” - emlékezik John. “Az új hullámot és a punkot úgy kilenc, tíz éves koromban fedeztem föl. Ekkor nagyon elveszettnek éreztem magam és nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel. Azt tudtam, hogy senkinek sem akarnék ártani. Nem is tudom mi lett volna, ha nem tudom a zenében kifejezni a magányomat, fájdalmamat és nem tudom, mi lett volna, ha nem ismerem Darby Crash-t, a The Germs énekesét.”

Közben Frusciante további részleteket adagol a gyerekkoráról “Ezek nem olyan dolgok voltak, amiket tudatosan csináltam. Mindig jó gyerek voltam, fõleg úgy négy, öt, hat évesen. Akkor, amikor egy szörnyû dolog történt, azt is rögtön elfelejtettem. Nos, ezek a dolgok törtek föl ’91, ’92 tájékán. Olyan volt, mintha a gyerekkori énemmel találkoznék, fizikai fájdalmat éreztem a testemben. Egyedül voltam és mintha valaki rugdosta volna a lábaimat.”

SOHA NE ADD FEL

Az egyik legfontosabb dolog, ami a gitárosnak mindig is erõt adott, az a zene emberek közti kapcsolatteremtõ ereje. “Számomra a zene éltetõ erõ. Sokszor az emberek bele se gondolnak, hogy milyen lenne az életünk ezen a bolygón a zene nélkül. Sokak panaszkodnak a világra és bizonyos dolgokra, azonban sokak arra teszik föl az életüket, hogy zenén keresztül tegyék mindezt jobbá. A zene olyan sok lehetõséget kínál, olyan láthatatlan világokba visz, ahová vágyakozol. Sok a lehetõség, csak meg kell találni.”

A még csak 30 éves John már tisztában van ezekkel a dolgokkal. 18 évesen került a Red Hot Chili Peppersbe. Az ifjú gitáros akkoriban még bálványozta a többi tagot és állítólag másfél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyszerû emberi lényként kezelje õket. Majd otthagyta a bandát és a heroin rabja lett. Saját elmondása szerint egy év kiesett az életébõl, miután újra visszatért a bandába, ami a ‘Californication’ albummal lepte meg a nagyközönséget akkortájt. Ettõl kezdve John minden egyes évre emlékezni akar.

“Most én vagyok a világ legboldogabb embere.” mondja õszintén. “Már nem kísértenek bizonyos dolgok és erre nagyon büszke vagyok. Annyira csodálatos dolog szembenézni az élettel, önmagaddal anélkül, hogy drogok mögé kellene rejtõznöd, s anélkül, hogy haraggal fordulj azok felé, akik szeretnek. Vannak emberek, akiket megrémít a leszokás. De csakis a saját érdekedben kell megválnod tõle.”

A jelek tehát azt mutatják, hogy immár biztosak lehetünk abban, hogy John többé semmi mást nem akar föladni az életben.

2001. március 28.