Bokszolók ökölharca a rockzene ringjében…

Muhammad Ali az elmúlt fél évszázad talán legnagyobb ökölvívó egyénisége volt, de kollégái a zenestúdióban többször kiütéssel győztek ellene. Merthogy több nagy bajnok dalra fakadt, hogy PR-okokból némi plusz zsozsohoz is jusson. Ugyanakkor a rockvilág sztárjai is kacérkodtak – igaz, nem sok sikerrel - a ring világával.

Joe Frazier

Smokin’ Joe végül is le tudta gyõzni Muhammad Alit az 1971-es Madison Square Garden-beli mérkõzésen. A visszavágót azonban elveszítette. 1974-ben pedig már R&B énekesi karrierjét egyengette Eddie Floyd Knock On Woodjával. A Try Again (Próbáld újra) c. dal volt a B oldalon, amit Joe a valóságban is megtett, hiszen újra találkozott Alival a The Thrilla In Manillában.

Muhammad Ali

Ő volt a második világháború utáni idõszak legkiemelkedõbb ökölvívója. Alit szinte bekergették egy stúdióba, ahol a Stand By Me egy eléggé elviselhetetlen verzióját énekelte föl lemezre.

Jack Johnson

Az elsõ nehézsúlyú fekete bajnok, Johnson kitûnõ csellista is volt. Nevéhez fûzõdik a harlemi Douglas Casino átalakítása. Késõbb ebbõl lett az elegáns Club Deluxe, mely a Cotton Club nevet kapta. Jack Johnsonnak nem más, mint a híres jazztrombitás, Miles Davis kínált föl egy remek dalt.

Joe Louis

Duke Ellingtonnal az élen a fekete boksz több, mint 15 ezer rajongója lehetett szemtanúja Louis és Primo Carnera 1953-as viadalának a Yankee Stadiumban. Count Basie az iránta érzett nagyrabecsülését fejezte ki, amikor a King Joe címû kislemez anyagát rögzítette Paul Robeson társaságában.

Evander Holyfield

A világbajnok, aki pályafutása alatt kétszer is legyõzte Mike Tysont, saját kiadót alapított. A Real Deal nevû vállalkozás leginkább “ihletett” mûvészek felkarolásával foglalkozik. “Semmi káromkodás, semmi érzékiség és semmilyen szuggesztív videó” –ígérgette a sztár.

Berry Gordy

Gordyt, a Tamla Motown, a legismertebb soul kiadó alapítóját és főnökét eleinte Joe Louis példája arra ösztönözte, hogy ökölvívásra adja a fejét. Ezen kívûl azonban szeretett volna bekerülni a zene világába is. De két poszter megváltoztatta az életét. Az egyik egy legyõzött, büszkeségétõl megfosztott bokszolót ábrázolt, a másikon pedig a behízelgõ Duke Ellington tündökölt. A többi már történelem…

Dean Martin

Tinédzser éveiben Martin Kid Crochet néven “futott” a ringben. “Tíz dollárt fizettem meccsenként.” 1936-ban már azzal dicsekedett, hogy “Most én nyertem 11-et.” Felhasadt szemöldöke és repedt szája szolgált a nem túl hõsies Dino végrendeletként.

Jackie Wilson

Wilson váltósúlyban nyerte meg a detroiti Golden Gloves-díjat. Ekkor felcsapott hivatásos ökölvívónak. “Szörnyû hibát követtem el, tíz meccsbõl kettõt tudtam megnyerni. Egyik este már a negyedik menetben laposra vertek, úgyhogy más pénzkeresési módszereken kezdtem el gondolkodni.” Az egykori ökölvívó a vacsorájáért énekelt.

Ezzard Charles

Frand Sinatra találkozott Joan Blackmannel. Megkérdezték tõle, hogy ki volt ez a hölgy, mire Frank így felelt: “Ezzard Charles”, aki nem más, mint egy nehézsúlyú ökölvívó. Következõ nap a Los Angeles Mirror News így kommentálta az esetet: “Ezzard jól mutatott botrányos rózsaszínû rucijában, a cipõcskékben, kabátkában és kirúzsozva.

Kid Galahad

Elvis csak egy kitalált ökölvívó, aki ebben a filmben játszott. Elsõ küzdelmét a fentebb említett “Ezzard Bailey”-vel vívta meg, Rose Grogan pedig az a hölgy, akinek Presley a film végén elnyeri a kegyeit. A nõt a szintén fentebb említett Joan Blackman játszotta.

2001. március 21.