"Köszönjük Rózsi!"

Hétfőn és kedden Lerch István ünnepelte 30 éves zenei pályáját a Budapesti Kongresszusi Központban. Nagy buli volt. Jó buli volt. Bizonyos szempontból egyedülálló buli volt. Mostanában nemigen sikerült senkinek ennyi sztárt összegyűjtenie egy szinpadon. Charlie, Tátrai, Dés, László Attila, Demjén, a V Moto Rock tagjai, vonósnégyes, szenegáli ütősök, skót dudás - egyszóval sok mindenki volt a szinpadon, s a fináléra írt új dalt legalább harmincan énekelték, ami azt bizonyítja, hogy Lerch nagyon elismert, megbecsült tagja a hazai zenészvilágnak, s a reakciókból ítélve a közönség is nagyon szereti.

Lerch koncertje mindkét nap igazi ünnep volt - nagyon jó zenékkel, sok slágerrel, néhány egészen emlékezetes pillanattal.

A második napon azonban kínos intermezzo zavarta meg ezt az ünnepet. Az, amitől egyesek már előzetesen is tartottak - Demjén "Rózsi" ezuttal sem fog tudni uralkodni magán, s vele is előfordul, ami mások esetében is egyre gyakrabban megtörténik a hazai rockszinpadokon, hogy illuminált állapotban lép a közönség elé.

Az első nap - szerencsére - nem volt gond, a V Moto Rock blokkja a zenekar régi híréhez méltóan ment le, nagy közönségsikert aratva. A második napon azonban Rózsi már művészhez méltatlan állapotban lépett szinpadra, s nemcsak zenésztársait alázta meg viselkedésével és állapotával, de a jegyekért borsos árat fizető közönséget is, amely nem utolsósorban a V Moto Rock szinpadi jelenlétéért váltotta meg a belépőket.

Szerencsére a kínos eset csak néhány percig kavarta fel a kedélyeket, s a közönség Lerch melletti szimpátiatüntetése elsöpörte a döbbent, sőt dühös hangulatot. Sokatt tett a jó folytatásért az a beszólás is, amely Köszönjük Rózsi! felkiáltással tolmácsolta ezrek véleményét a sztárnak, ha ő egyáltalán képes volt meghallani?

Mi sem mondhatunk mást - Köszönjük Rózsi! Ilyenkor máshol piros lapot szoktak felmutatni vagy más szankciókat léptetnek életbe,elvégre a történtek egy szakmát, egy közösséget járathattak volna le. Magyarországon azonban valószínűleg vajmi kevés következménye lesz az esetnek, s talán ez is az oka, egyre többen veszik a bátorságot, hogy

1. ennyire semmibevegyék a feladatukat,

2. ennyire lenézzék a közönségüket,

3. ennyire ne legyenek tekintettel a művésztársaikra.

A második napi koncertet egyébként rögzítette a televizió stábja is.Vajon lesz-e valakinek bátorsága, ha már a művész volt ilyen bátor, hogy az árulkodó jeleneteket ne kivágja, hanem valamilyen beszélgetéssel egybekötött műsorba bevágja?

Mi mindenestere örülnénk, ha a zene.net rock fórumában megvitathatnánk ezt a témát, s az "illetékesek" - a zenészvilág képviselői - éppúgy megszólalnának, mint a közönség tagjai. Mert, ha szinpadon nem szerepelhet tökrészeg színész, akkor rockszinpadon miért veszik maguknak a bátorságot a Demjénhez hasonló nagy sztárok? Vagy már ennyire nem fontos senki és semmi?

-nos-

2001. március 15.