A Lollapalooza születése

40° C fok meleg van. Trent Reznor dühöng, a Jane's Addiction tagjai drogproblémákkal küszködnek, a Politika felíratú sátorban az amerikai hadsereg "A Hullaboncolás Alapjai c." videója látható. Bulizzunk!

Marc Geiger jegyügynök: "Ahhoz hogy megértsd, hogy mi a Lollapalooza, rá kell jönnöd, hogy az az Amerika, amely egykor a Monterey-i és Woodstock-i fesztiválok házigazdája volt, a '90-es évekre eltünt. Az egyestés koncertek is olyan jövedelmezővé váltak, hogy a fesztiválok szervezése már nem éri meg a sok fáradozást. Továbbá, a helyi hatóságok rendeletei nagyon megnehezítették, például az egyéjszakás kempingezést.

1990-ben számos formáció, köztük a Jane's Addiction, ügynökeként dolgoztam. A bandának Readingben kellett volna játszania. De mivel az előtte lévő estén egy fantasztikus fellépésen Perry elvesztette a hangját, az utolsó pillanatban le kellett mondaniuk a fellépést.

Mindezek ellenére, Steven Perkins-szel (a Jane's Addiction dobosával) lementünk Readingbe és remekül buliztunk, s azt mondtuk magunknak: "Miért nincsenek ilyen bulik az USA-ban? Végtére is az a világ legnagyobb koncertpiaca. Visszamentünk a hotelbe, hogy megbeszéljük a zenekar többi tagjával, szervezzünk egy utazó, a readingihez hasonló fesztivált Amerikában. Mindenki lelkesedett az ötletért.

Ezzel párhuzamosan a Jane's Addiction pályája már végéhez közeledett, így Perry úgy vélte nagyszerű módja lenne ez a búcsúzásnak. Én tudtam, hogy ez nem jelent mást, mint 15 kamionnyi cuccot az úton, és gyakori fejfájást a szervezés miatt. De tudtam azt is, hogy a Jane's Addiction nagyon menő zenekar, és a közönség illetve a piac készen áll arra, hogy az alternatív rock felemelkedjen.

Így elkezdünk dolgozni. Egyik este hajnali 1:30-kor Perry felhívott. Azt üvöltötte a kagylóba, hogy megtalálta a nevet: Lollapalooza. Egész éjjel valami maratoni három részes filmet nézett a tévében, amelyben a Lollapalooza szót akkor használták, ha valami "pokoli dologra" gondoltak.

Perry Farrell: "Sorban kezdtük meghívni az embereket, de mindenki csak kérette magát, hogy hát nem is tudom, mennyit is értek ti valójában."

Siouxsie Sioux: "Egészen az első show kezdetéig mindenki szörnyen ideges volt, hogy vajon sikeres lesz-e, vagy sem, vagy hogy a zenekarok kijönnek-e egymással? Kockázatos volt, de amint elkezdődött, egyértelművé vált, hogy felkapott és igazán izgalmas buli lesz. Az első lista sokkal színesebb volt, mint a későbbiek: Ice-T, Butthole Surfers, mi és a Living Colour. A zenekarok mégis jól kijöttek egymással a színfalak mögött. Kicsit hasonlított az egész egy vándorcirkuszhoz."

1991 július 18: A turné kezdete az Arizona-i Phoenix-ben, a The Compton Terrace-on.

Marc Geiger: "40° C meleg volt, és mindenki totál ideg. Az első dolog, amit soha nem fogok elfelejteni: Rollins kezdte el a koncertet, és az emberek még egyfolytában érkeztek. Én Vernon Reid (Living Colour), Siouxsie és Ice-T társaságában figyeltem a koncertet a színpad széléről."

Henry Rollins: "Igazán remek volt. Nagyszerűen éreztem magam. Kicsit ugyan meleg volt, de nagyon jól szórakoztam, és szerintem mindent beleadtunk, amit csak tudtunk. Az egyik legvadabb dolog volt, amit valaha csináltam, amellett, hogy elloptam Eddie Brickell alsóneműjét."

Marc Geiger: "Rollins valójában fenomenális volt. A zenekar olyan jó és olyan erőteljes volt, hogy a többi zenekar szinte félt folytatni a koncertet. Aztán a Nine Inch Nails következett. Ők nagyon sequencer-függők voltak, s mivel valaki nem dugott be valamilyen dugót a helyére, a szaggatott áram miatt a számítógépek összeomlottak. Ez kétszer történt meg, amikor is Trent kiakadt.

Trent Reznor: A Lollapalooza turné első hivatalos áldozatai voltunk. Szerintem mindez azért történhetett, mert a felszerelésünk a napon volt, és megsült a sivatagi hőségtől. Mivel elektronikus alapokon játszó zenekar vagyunk az egész fellépés rémálommá vált, miután a zenénk fő része "elolvadt". Ez, valamint a személyzet hozzá nem értése, tragikus és zavarba ejtő szituációt eredményezett. Mi egy igazán jó koncertet szerettünk volna adni, de az egész egy rémálom lett. nem volt más lehetőségünk, mint félbeszakítani a műsorunkat."

Marc Geiger: "Lerövidítette a műsort, ledobta a felszerelését a színpadról és rángatózott egyet. Az MTV követte egészen a buszáig, teljesen bekattant. A sztárrá válás küszöbén állt éppen, így az a fellépés nagyon fontos volt számára."

Tony Howe: "Fantasztikus nap volt, igazán értékeltem a Rollins Band-et - még sohasem hallottam őket korábban. Végre láttam a Living Colourt élőben. Vettem egy Greenpeace matricát. Uh. kaptam egy ingyen óvszert a Családtervezés sátorban. Láttam néhány háborodott alakot. Oh, igen, és találkoztam Ice-T-vel."

Ice-T: "Hőség volt. Hőség volt. Hőség volt. Hőség volt. A közönség tüzes volt. Istenre esküszöm azt hittem, hogy a napkorongon állok. A közönség hihetetlen volt. Két aréna volt, a közönség csak nyomult. "

Marc Geiger: "Zárásként a Jane's lépet színpadra, Perry és Dave között ökölharc alakult ki. Annyi szarság folyt abban a zenekarban. Szakítottak, drog problémák, kommunikáció problémák, próba gondok és mindez a színpadon tetőzött. Sikerült tovább folytatniuk, de végül lerövidítették a programjukat és a színfalak mögött folytatták a bunyót. Sok volt a drog, de számomra mégis volt valami csodálatos, mivel a zenekar hatalmas, rock'n'roll energiát sugározott magából. Ismertem a zenekart és tudtam, bármi is történt, a Jane's másnap felmegy a színpadra és koncertezni fog."

1991 július 21-24: Irvine Meadows Amfiteátrum, Irvine, California

Marc Geiger: A legnehezebb dolog az volt, hogy felépítsünk egy szervezetet, amely továbbítja, amit mondani szeretnénk, hogy a srácok jól érezzék magukat. Az első évben nem állt össze a dolog annyira, amennyire szerettük volna."

Jane Garcia (tudósító, NME): "Farrellt oda kellett volna állítani a bejárathoz, hogy magyarázatot adhasson "emberségességéről" azoknak a rajongóknak, akik nyolc órán keresztül voltak a koncerten, de frissítőiket a koncert kerítésein kívül kellett hagyniuk. Ennyit a társadalomtudatról. Bárki, aki menekülni kívánt ebből az "emberségességből" benézhetett a Politika sátorba, ahol az abortusz ellenzői és támogatói egymással szemben ültek egy asztalnál, bár nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Az alvadt vér rajongói pedig az amerikai hadsereg "A Hullaboncolás Alapjai" c. videóját tekinthették meg, melyet 15 dollárért meg is lehetett vásárolni.

Manapság senki sem reménykedik nemes gesztusokban, de a 3.25 dolláros pohár sör kortyolgatása közben, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a showbusiness-ben igazán a business számít."

1991 július 26-27: Shoreline Amfiteátrum, Mountain View, San Francisco, California.

Trent Reznor: "Minden kibaszottul rosszul sült el. A monitorok nem voltak bekapcsolva, a gitárok nem voltak behangolva, a mikrofonállványt nem találtam sehol. Minden szarság, ami megtörténhet, megtörtént. Ráadásul a közönség is kicsit fura volt és én csak rögtönöztem. Teljesen erőszakossá váltam, igazán megijesztettem néhány embert. Felkaptam a félrehangolt gitáromat, megfordultam és szétzúztam a szart a billentyűkön. Aztán megfordultam és belekezdtem a következő dalba.

Néhány számmal később berohant a turnémenedzserünk és azt mondta, hogy minden rendben van, végre megérkeztek az orvosok. Csak ránéztem és azt kérdeztem, Orvosok? Milyen kibaszott orvosok? Minek? Aztán megfordultam és megláttam a billentyűs, James, fenyegető tekintetét, miközben a vére csorgott a homlokáról. Úgy tűnik, a gitár egyik darabja lerepült és fejbe találta. Oh, hát ilyen a showbusiness."

Marc Geiger: "Igen, Trentnek azon a napon nem volt szerencséje. De aznap a zenekarok együtt játszottak a színpadon és ez nagyszerű volt. Az összes dobos feljött a színpadra és egy törzs-szerű dobkoncertet adtak elő együtt. Ice-T és a Jane's a Don't Call Me Nigger, Whitey (Ne nevezz niggernek Fehérkém!) c. számot adták elő közösen. A zenekarok teljesen együttműködtek és ez csodálatos volt."

1991 augusztus 5: Blossom Music Centre, Cleveland, Ohio

Marc Geiger: "Cleveland fenomenális volt. A 20. 000 ember szétzúzta a színpadot a Nine Inch Nails koncertje alatt. Szerencsére senki sem sérült meg. A művészek, Ice-T és Rollins mind ott voltak, és segítettek kiemelni az embereket, hogy megbizonyosodjanak róla, senki sem sérült meg. Aztán másodszor is szétdőlt a színpad, amikor a Jane's, a Mountain Songgal belekezdett a koncertjébe. A közönség üvöltve lepte el a színpadot, és az energia fantasztikus volt."

1991 augusztus 28: Enumclaw, Seattle, Washington

Marc Geiger: "Ez volt az utolsó fellépés, és a kisváros lakói teljesen kikészültek. Nem tudták elképzelni, hogy mi történik."

Siouxsie Sioux: "Esett az eső és egy kicsit nyirkosa is volt minden. Nem volt olyan jó búcsú, mint amilyennek lennie kellett volna. De a búcsúk szerintem egyébként is mindig nedvesek és elszomorítóak"

Marc Geiger: "Ekkor a Jane's már igazán megromlott. Nagyon boldogtalanok voltak együtt. Komoly drogproblémák, komoly érzelmi tényezők, a zenekar fele nem akarta abbahagyni, a másik fele alig várta, hogy vége legyen. Néhány zenekar már hazautazott, a Living Colour helyett a Violent Femmes lépett fel, így az atmoszféra is megváltozott. Mindenki tudta, hogy ez az utolsó Jane's koncert. Az emberek ünnepelni akarták a Lollapalooza sikerét, de a zenekar már annyira el volt cseszve, hogy semmi sem dobta fel őket. Igazán lehangoló befejezés."

Dave Navarro (Jane's Addiction, gitáros): "A csúcson szerettünk volna kiszállni. Lollapalooza volt az utolsó turnénk, és ez a zenekar karrierjének csodálatos befejezése volt. Nem szenvedtünk utána semmilyen lemez kiadásával, ami senkit sem érdekelt volna és amit csak erőltettünk volna."

Marc Geiger: "A Lollapalooza olyan volt, mint az a korszak, amelyben elindult. Már az első alkalommal is rengeteg pénzt hozott, és hűen ábrázolta, hogyan fognak a dolgok a későbbiekben megváltozni, és hogy a '90-es években ki fog lemezeket eladni."

2001. január 7.