Less Than Jake

A rajtaütéses-támadás folytatódik! A legutóbbi inváziós hullám, a züllött Less Than Jake-hez és a borotvaéles MXPX egy turné keretében forgatta fel Angliát.. Hívjátok a zsarukat! De tényleg!

 Az első dolog, ami megüti a fülünket, a lábak dobogása az öltözőhöz vezető roskatag lépcsőkön. Chris, a Less Than Jake medve alkatú énekese egy sarokban ül a leicesteri találkozóhelyen, a The Charlotte-ban sötéten merengve valami gitár-problémán. Tom Wisniewski az előzenekar, az MxPx basszistája egy másik sarokból tekint fel, amint az ajtón át berobban egy alak. Először nem ismerjük fel az újonnan érkezőt, de van valami furcsán ismerős a hórihorgas figurában, akit részint eltakar a nagy köteg ruha, melyet a karján átvetve cipel.

"Ezt nézzétek meg!" bömböli miközben a földre hány egy nagy rakás hamis polót. "Kint árulják ezeket a cuccokat, és a legszomorúbb a dologban az, hogy a manusok nem is tudják, hogy valami rosszat csinálnak."

Hát persze, megvan. Csak végy hozzá még egy szmokingot, és a jellegzetes halálfejes maszkot, és máris megkapod a "Skullman"-t /koponyaember/, a Less Than Jake hét tagú hadseregének jelképét. Más néven Andrét, aki a banda beöltözött Skullman-je a színpadon,.Nos, ő felel a polókért is, és igazán komolyan veszi feladatát.

De ezen a turnén mások is komolyan veszik a feladatukat. Két élvonalbeli, profi csapattal utazunk, hogy elnyerjük a Legkeményebben Dolgozó Rock Banda címet. És mintha csak ezt akarná bemutatni Pete, a pozános,aki másodperceken belül a poló-tengerbe veti magát, és ide-oda hentergőzik a megszerzett zsákmányban, mint valami züllőtt, bukott római generális. Nyilvánvalóan a munkaköri leírásában az is benne van, hogy olyan vad legyen mindig, amilyen csak lehet.

Green Day-típusú futószalag

Már megint ismétli magát a rocktörténelem! Ezerszínű hajak. Mohawk-ok. Néhány dolog talán megváltozott a punk 1976-os, legelső megjelenése óta, de a rajongók lelkülete nagyjából ugyanaz maradt: ki vannak éhezve a jó bulira, és várják, hogy valami történjen anélkül, hogy tudnák pontosan, mi is az a valami, amit szeretnének.

A mi történetünk kicsit korábban kezdődik ugyanezen az estén az MxPx-el, amelynek tagjai: a szőkére festett hajú énekes Mike Herrera, a lakonikus basszista Tom Wisniewski, és a dobos Yuri Ruley. Lehetséges, hogy a Green Day típusú futószalagról gördültek le, három akkordos pop-punkot játszanak, de mégis próbáljuk megizlelni az energiát, amit létrehoznak a körülöttük lévő térben, és azokat a dallamokat, amelyek a riffek mögött húzódnak

A különbség ezen modern generáció, és az ezt megelőző "punk"-ok között annyi, hogy például amikor Mike az emberek közé veti magát a színpadról, és próbál a tömegen szörfözni, és ezzel egyidőben gitározni is, mindenkitől elnézést kér, aki esetleg a folyamat során sérülést szenved.

"Ne rugdossátok a lányok fejét!" - mondja a vele együtt ugró haveroknak, -mert szükségünk van rá, hogy a csinos lányok csinosak is maradjanak, értitek?", és aztán gyorsan hozzáteszi, hogy minden félreértelmezést elkerülhessen.- "Nekünk, azaz mindenkinek, s nemcsak a bandára gondolok, amikor ezt mondom."

Az MxPx felelősséggel él, és tevékenykedik, bármiről szóljon is legújabb, hasonló című, kissé terhelt számuk. Egy maroknyi nyugati parti keresztény, ők az ellentétei az "éljenek a faszfejek" generációnak, élő példái annak, hogy a punk minden egyes hulláma több embert ér el, mint az azt megelőző.

"Nem vagyunk nagy rock sztárok. -vallja be aztán Mike, miközben épp egy narancslét küld le a torkán. - Túlságosan kedvesek vagyunk, nem vagyunk elég titokzatosak, nem hordunk elég gyakran napszemüveget. Nem iszunk elég sok Jack Daniel's -t. Habár, az igazi rock ztárok inkább kiöntik a Jack Daniel's-t, és helyette teát kortyolgatnak. Amerikában régebben ezt csinálták, és jól néztek ki, anélkül, hogy elvesztették volna a bájukat később."

 Repülőléc-túra

Amikor a Less Than Jake a színpadra kerül, akkor mindenféle olcsó rocksztár trükk feleslegessé válik. A középpontba kerülve olyanokká válnak, mint a legeslegfurább parádé életrekeltői, amelyet valaha láttál. Balról haladva legelső a fúvós szekció, JR, Buddy és pucér barátunk, Pete, akik így együtt úgy néznek ki mint bármelyik rémfilm. Aztán jön a vokálos-gitáros Chris, parókában, sztetószkóppal a nyakában, mint valami démoni nőgyógyász,mögötte Vinnie, a dobos, aki a szövegeket írja, és a beszéd nagyrészét is ő nyomja. Ezután jön a rémisztő baszzusgitáros, Roger, aki régebben eladóként tevékenykedett, és most sikításával járul hozzá a folyamathoz, és végül, aki fel-alá kúszik a színpadon, csak úgy, a szórakoztatás kedvéért, Andre, a Skullman.

"Ez kell legyen életünk három legjobb koncertjének egyike." - lihegi Chris emelkedett hangulatban.

"Nagyon szeretjük. -mondja Roger. - Ez az, amiért a banda tagjai vagyunk."

"Csodálatos az egész, már hónapok óta nem is voltunk otthon.- mondja Vinnie.- Annyit repkedünk össze-vissza, hogy már lassacskán repülőléc-túrának is nevezhetnénk. Hallottál már az amerikanista diesel-farokról? Ez az a jelenség, amikor egy teherautó sofőr épp vezet, és a motor rázkódásától feláll neki. Nos, amikor ugyanez a jelenség előfordul a repülőgépen, azt hívjuk repülő-lécnek. Felébredsz, és a manusz, aki melletted ül nagyon riadtnak tűnik."

"A probléma az, hogy megesküdtem, felhagyok a maszturbálással."- folytatja zavarbaejtő őszinteséggel. - Ennek már három éve és három hónapja, úgyhogy ha bejönne a repülőléc, akkor valószínűleg el is mennék vele. Az ember fohászkodik, nehogy véletlenül akkor jöjjön rá, amikor a gép éppen leszálláshoz készül, mert iszonyatos lenne végigsétálni egy zsúfolt termen egy jólfejlett erekcióval. Nem lenne túl jópofa. Bár lehetséges, hogy egy jó randit össze tudnék így hozni."

Ajánlanád ezt mint csajozós technikát?

"Egyszer 17 éves koromban kipróbáltam,.- röhög Vinnie. - Volt egy szomszéd lány, aki nagyon dögös volt, és én úgy gondoltam, hogy a legjobb taktika az lesz, ha résnyire nyitva hagyom az ablakot, és a fürdőben jól felállítom a farkam, aztán kiülök az ablakba, és csak várom a csábító hatást, érted? De csak annyit értem el vele, hogy kijött a rendőrség. Valószinűleg a lány mamája hívta ki a zsarukat!"

Így lehetett. Maradjunk is ennyiben egyenlőre, miközben Skullman ép felfelé dobog a lépcsőn egy ölnyi agyafúrt portékával a kezében. Sajnálatos módon,a lenti placcon lévő leicesteri ruhakészítő kisiparosok, kihívták a rendőrséget, akik éppen arra készülnek, hogy a Less Than Jake-et kikérdezzék gyűjtögető akciójukkal kapcsolatosan.

"Van itt valaki aki felelős beosztásban van?" sóhajt az életunt zsaru. Valószínűleg a válasz nemleges lesz. Ebben a bandában nincs ilyen.

-"Mi nem vagyunk fasza gyerekek. Csak egy csapat lökött vagyunk, akik zenélnek!" - mondja Vinnie. - Nem állítunk magunkról semmi többet. Az Asian Dub Foundation az egyetlen zenekar, ami most eszembe jut, és olyasmit csinál, mint amit a The Specials a nyolcvanas években. Ők a punk rock-ot és a technot meg a drum'n'bass bizonyos formáit veszik, és azokat összeolvasztva hoznak ki valamit. Valamilyen újfajta zenét kezdenek felfuttatni. Nekünk csak az számít, hogy jól érezzük magunkat, és ez az amiben jók vagyunk."

J. B. Sz.

2000. december 18.