A Dandy Warhols-szal Portlandben

Akik életrehívták a nyolcvanas évek brit indie rock hangját - újrateremtve egy csöppnyi szexuális nyíltsággal, térd-elgyengítő dallammal, cici-mutogatással, és első osztályú drogokkal. Az NME riportere Oregonban találkozott velük, hogy a sikerről, a hóról, a tengeri halakról, a salátákról és a "csintalan kaki szexről" beszélgessenek.

A Dandy Warhols nem ad el elég lemezt ahhoz, hogy híresek legyenek. De számos, a kereskedelmi listán feljebb helyezkedő zenekarral szemben, kivívták maguknak a hírhedtséget. A billentyűsük például bizonyos fellépéseken felfedi a kebleit. Hát kell ennél több a hírhedtséghez? '98-as meglepetés sikerük, a Not If You Were The Last Junkie On Earth (Nem mintha te lennél az utolsó narkós a földön), egy olyan lányról szól, aki a heroin rabja lett. A dalt egy ex-barát énekli, aki megdorgálja a lányt, de nem azért, mert veszélyes dolgot művel, hanem pusztán azért, mert a drogfüggőség már ósdi dolog. "Lenyűgöző"- mondja Jayne Middlemiss a The O-Zone-ban, de ezzel nem bókolni akar.

Úgy tűnik, mostanra elfogytak a dalok. Számos kitűnő kritika ellenére, a zenekar harmadik albuma, a Thirteen Tales From Urban Bohemia (Tizenhárom történet a város bohémságáról), csupán a műértők körében volt népszerű. A Neil Young, a Rolling Stones, Bod Dylan és a Grateful Dead ihlette album sokkal akusztikusabb, mint az előző két lemez. Ezt a zenekar nagy lépésnek tartja, sőt, teljes irányváltoztatásnak.

Courtney Taylor - az énekesük, dalírójuk, társ-producerük és vezetőjük - boldogan hangsúlyozza, hogy megszokottól eltérő városi bohémságuk a siker kulcsa. Szerinte manapság egyedül a The Dandy Warhols játszik igazán rock and roll-t. Taylor szerint, amikor David Bowie Glastonbury-ben a fellépésüket nézte,a következőket látta és hallotta:

"Rámnézett, és ezt gondolta: ez a turbános fickó valami olyat vitt véghez, amit én is mindig próbáltam, de sohasem sikerült. Azaz, összehozni egy olyan zenekart, melynek minden egyes tagja legalább annyira király, mint én."

Élet-örömök

Portland az USA észak-nyugati részén, Oregonban található, 125 kilométerre a Csendes-óceántól. 270 kilométerrel följebb Seattle, még följebb Kanada.. A Multnomah vízesés 150 méter magasból zuhan a mélybe (egyébként az USA egyik legnagyobb vízesése). A várostól 100 kilométerre található Mount Hood nevű gleccser. Tehát vagy fagyossá leszel, vagy törpének érzed magad...

A város tele van kocogókkal, kerékpárosokkal és sörőzőkkel, kocsmákkal, de több mint 200 park is található benne. Számos lehetőség kínálkozik tehát, hogy az ember egészséges, olvasott, éjfélkor pedig ájult legyen. Portland olyannyira büszke a laza életmódra, hogy az embereket bíztatják, farmerben jelenjenek meg az operában.

Jay éttermében egy ajtó melletti asztal megtelik emberekkel. Peter Holmstrom, a Dandy szőke gitárosa mellé Courtney Taylor ül le, később a dobos unokatestvér, Brent DeBoer és a szemüveges, billentyűs-basszista Zia McCabe érkezik. Egy furgont béreltek, hogy megmutassák a várost. De előtte, meghazudtolván a vézna testalkatukat, egy hatalmas tenger gyümölcsei- és saláta- menüt rendelnek.

Míg számos zenekar városuk visszafogottságára reagál, a The Dandy Warhols Portland laissez-faire hangulatának terméke. Nagyon szeretik, ahonnan származnak. A Wilmette folyó partján parkolnak le és kavicsokat hajigálnak a vízbe. Miután elindulunk Mount Hood felé, lenyűgözve búgják, hogy "Nézd, hó!". Taylor hangja vontatott és cinikus, de a teherautót úgy vezeti, mint egy izgatott apuka, aki tudja, hogy a következő táj lenyűgözi majd a gyerekeit.

Időbe telik míg hozzászokunk a zenekar életöröméhez, mivel első két albumuk pesszimista volt. Olyan volt, mintha a The Dandy Warhols büszke lett volna arra, hogy magán viselheti a '80-as évek Spacemen 3 mottóját :"Drogozni kell a zenekészítéshez, hogy a zenére drogozni lehessen."

Sötét gyerekkor

Ha úgy tűnik, hogy a külső megjelenésük és a munkájuk között ellentét van, a The Dandy Warhols szerint ez teljesen logikus. Az albumaikat nagyban inspirálták az olyan brit indie zenekarok, mint a Spiritualized és a Slowdive. Ezenkívül Taylor szívesebben írja a dalait kevés kételyéről, mintsem sok olyan dologról, amiben biztos. Zeneszerzői módszeréről így beszél: "Három akkord, öt perc, a legrövidebb út köztem és a gyönyör között."

Taylor és kollegái számára a zene, csakúgy, mint a drogok, belefér az azonnali örömök szélesebb skálájába. Emellett folyamatosan esznek, szeretnek aludni és sokat nevetnek. (McCabe szüntelen társalog, ő a legtöbb párbeszéd kezdeményezője.) Hárman közülük zavarba ejtő nyíltsággal beszélnek a szexről. Taylor egyik pillanatban Withnail & I-t idéz, a másikban pedig "csintalan kaki szexet" akar.

Taylor (aki diákként Nietzsche-t tanulmányozta ), beismeri, hogy sötét tinédzserkora volt, s megveti azokat a zenekarokat, akik "feszült, álszent, aggodalmaskodó" képet sugároznak magukról. Különösen akkor, ha erre a színfalak mögött már nem képesek. Még néhány kedvence - a Spiritualized, a Radiohead, a The Beta Band- is csalódást okoztak neki élőben.

Taylor valószínűleg még most is a saját mocskában fetrengene, ha 94-ben nem lett volna egy heves érzelemkitörése. Akkoriban kevés műfajt vezérelt jobban az aggodalom, mint a grunge-t, amely Portlandban hatalmas méreteket öltött, csakúgy, mint a világ többi részén. A The Dandy Warhols volt az underground alternatíva: egy zenekar, amelynek tagjai öltönyt és nyakkendőt viseltek, csendesen játszottak a város koktélbárjaiban és úgy buliztak, mintha tőlük származna az összes öröm, amit a grunge mellőz.

Idiótán egyszerű dalok

"Ilyen volt! - emlékszik vissza Taylor. - Ártatlan időszak, extraizgalmas, az összes menő együtt. A srácok csókolóztak, a lányok fogdosták egymást. Hát innen származik a hírnevünk."

Egy helyi kiadó jelentette meg első albumukat 1995-ben The Dandys Rule OK címmel. Olyan dalok szerepeltek a lemezen, amelyek "egyenes imitációi" voltak a Ride és a The House Of Love dalainak, melyeket Holmstrom a New York-i egyetem hallgatójaként fedezett fel. "Idiótán egyszerű dalokat írtunk- mondja Taylor, -egyik baszott egyszerű dalt a másik után." Holmstrom: "A zenekar minden egyes tagja ugyanazt csinálta. Courtney tiszta hanggal. Én torzítva. Zia a billentyűkön a basszust." Taylor: "Az egész a vokális harmóniákról szól. Gyönyörűnek kell lennie."

Később a Capitol három albumra szóló szerződést írt alá velük (ahogy Taylor keserűen nyugtázza: "Mi vagyunk öt év óta a következő Nagy Dobás."). De a debütáló album felvételekor Taylor rohamot kapott, és törölte az album kiadását.

"Pete és én 30 napig voltunk abban a stúdióban, drogoztunk.- emlékszik vissza. -Azt sem tudtuk, hogy éppen a nagy '96-os árvíz közepén vagyunk, és hogy az emberek homokzsákokat hordanak a vízpartra. Nemzeti szükségállapot volt. 16 tömbbel voltunk arrébb, csupán azt hittük, hogy sokat esik. El voltunk szállva, drogot és pizzát rendeltünk állandóan, néha beugrottak a haverok mandolinokkal és bendzsókkal. Egy hónapot töltöttem el azzal, hogy próbáltam rájönni, hogy a légkalapács hangja és a Bridge Over Troubled Water között hogyan keletkezik dal valami egyszerű hangból."

A zavaró hírnév

A zenekar csak "Fekete Album"-ként emlegeti az akkori lemezt. Néhány dalban programozott dobokat használtak, mert az akkori dobosuk, Eric Hedford, időközben feladta Taylorral folytatott küzdelmét.

Taylor aztán új anyagot írt és a zenekar újra próbálkozott. Új lemezüknek azt a büntető címet adták, hogy a The Dandy Warhols lenyugszik (The Dandy Warhols Come Down). Az album 1997 egyik legnagyszerűbb lemeze lett, olyan hangzással, amit a brit indie-pop a '80-as évektől kezdve keresett, de messze elhibázott.

A zenekar akkor vált világszerte ismertté, amikor McCabe levette a felsőjét a koncerteken, a Dandy Warhols tagjai pedig nyíltan kezdtek beszélni a kábítószer-fogyasztásukról.

Ez a fajta hírnév viszont mára már kissé zavarja őket. Visszaemlékezve, azt mondják, hogy soha sem voltak igazi kemény drogélvezők. Holmstrom, az antialkoholista, aki szemérmesebb a többieknél, azt is szeretné, ha McCabe nem vetkőzne többet.

Holmstormot inkább a zene, mintsem a zenekar négy muskétás-szerű életmódja motiválja. Ezzel persze nem azt szeretnénk mondani, hogy Holmstrom teljesen ósdi. Végtére ő is a Dandy Warhols tagja. Egy sötét bárban a nap vége felé azt kérdezzük tőle, hogy tiltották-e már ki a zenekart valamelyik bárból?

"Nem -válaszolja-,bár néhány évvel ezelőtt kiraktak minket egy-két boltból." Szürcsöl egyet az üdítőjéből. -Talán azért, mert mindannyian meztelenek voltunk."

J. B. Sz.

2000. december 18.