|
Négy Fonó-év
A Fonó Budai Zeneházat hivatalosan 1995. október 20-án nyitották meg Budapest XI. kerületében, a Sztregova utcában, egy lepusztult gyártelep szomszédságában, nagy lelkesedéssel, de kicsit kapkodva. A Rova szaxofonkvartett másnapi koncertje után egy hétre újra be kellett zárni, kicsit részletek pofozni, s csak november eleje óta vannak nyitva - gyakorlatilag minden nap. Ha már a helyet Zeneháznak nevezték el, akkor ott esténként mindig kell szólnia valaminek. A kulturális központhoz egy CD-bolt is tartozik, ahol a ház profiljába tartozó lemezeket lehet kapni, széles népzenei és igényes dzsessz-zenei választékkal, viszonylag szorított áron, jóval a belvárosi árszint alatt.
A művészeteknek cseppet sem kedvező korunkban az új, non-profit szellemű kulturális központ vezetői külső támogatás nélkül igyekeznek otthont teremteni az alternatív - vagy ahogy ők nevezik: párhuzamos - zenei kultúrának. Fő profiljuk a különféle etnikumú - magyar, kelet-európai, balkáni, klezmer, ír - folklór, a modern dzsessz, az etno gyökerű kísérleti zene, valamint a kortárs kamarazene bemutatása. Mindez anyagi lehetőségeik szerint a legmagasabb színvonalon. Sokan persze erre annak idején csak legyintettek, hogy igen, többször próbáltak már ilyet, mégsem maradt életben egyik kezdeményezés sem. Azóta eltelt négy év, a Fonó él és virul, sőt, ma a főváros kulturális arculatának egyik meghatározó civil része.
1995 óta persze a Fonó is változott, folyamatosan bővült, újabb és újabb tereket, színpadokat alakítottak ki, így egyre nagyobb méretű eseményeknek adhattak helyet. Bővült a szereplők - ahogy ők nevezik: útitársak - köre is, FONÓdáSOKK! címmel majd egy éve például új sorozatba kezdtek, melynek keretében időről-időre a hazai kulturális élet progresszív vonalát képviselő rockzenei együttesek lépnek náluk fel. Ahogy a Fonó szervezői mondták, szeretik a meglepetéseket, a változatosságot, az újdonságokat. Találkoztak, kapcsolatba kerültek ezekkel a zenekarokkal, amelyek megnyilatkozási helyet kerestek, itt pedig megtalálták azt. Összefonódtak - az értékek, a kreativitás mentén.
Mindössze 96 óra áll rendelkezésükre, hogy valamifajta keresztmetszetét adját az elmúlt 1460 nap történéseinek. Szinte lehetetlen vállalkozás, a szervezők mégis mindent meg fognak tenni azért, hogy szerda reggeltől szombat éjjelig felidéződjenek azok a hangulatok, pillanatok, érzések, amelyek miatt érdemes szeretni a Fonót. Meghívták minden barátukat, régi munkatársukat, lesz torta mindennap, négy emeletes, sok jó zene, kiállítás, szóval ünnepelnek.
Amilyen lehetetlen megszervezni, legalább olyan lehetetlen röviden összefoglalni, hogy e négy nap alatt mi minden lesz a Sztregova utcában. Erdély egyik legnépszerűbb bandája, a Szászcsávási zenekar szó szerint éjjel-nappal játszik majd, gyereknek, felnőttnek egyaránt. Lajkó Félix a hírek szerint újra lendületben, a Hangárban ő zárja a négy napot, illetve a Kusturica-filmekből jól ismert Boban Markovics és zenekara. részleteki ínyencség, hogy Dresch Mihály ezúttal Lőrinszky Attilával duózik, a legendás Kolinda ismét élőben hallható, a "míves finn dzsessz" két képviselője - Juhani Aaltonen és Heikki Sarmanto - szintén vendég, akárcsak az erdélyi folk két kimagasló alakja, Fondor Neti Sándor és Kicsi Aladár. Szombat délelőtt jön Gryllus Vilmos, Berecz András pedig meséket és adomákat ad elő. A balkáni folklórt Markovics zenekarán kívül a Rila és a Bés o Drom képviseli, a dub&bass és a keleti etno fúzióját pedig a Londonból érkező Suns of Arqa.
J. B. Sz.
2000. november 7.
| |