COBY DICK – Ami nem öl meg, az erősebbé tesz

Folyamatosan jelennek meg az újabbnál újabb nu-metal bandák, a Papa Roach is a zászlóvivők között van. A DreamWorks által felkarolt csapat énekesét rávettük, hogy személyes kérdésekre is válaszoljon.

Hol és Mikor születtél?

„1976-ban, Mariposa-ban, Kaliforniában.”

Mi az első gyerekkori emléked?

„Az első igazi gyermekkori emlékem egy lángoló ház lenne! Igen, elég furcsa, tudom! Az idő tájt fenn éltünk a hegyekben, és ott volt egy elhagyott ház szorosan a miénk mellet, ami valahogy felgyulladt. A szüleim megpróbálták eloltani, így a tűz nem jutott el hozzánk. Kb. egy évvel ezelőtt volt, hogy megkérdeztem anyámat a dologról, azt mondta, hogy mindez akkor történt, mikor 3 éves voltam. Az égő ház az egyetlen dolog, amire emlékszem.”

Milyen volt a gyerekkorod?

„Van egy 3 évvel fiatalabb testvérem, így mindig volt valaki, akivel játszhattam és veszekedhettem. A szüleim elváltak amikor 6 éves voltam, így utána egy ideig elég negatív és bosszús kiskölyök voltam. Nagyon kemény volt számunkra, aztán az anyám leállt a mostohaapámmal, akit utáltam. Most már rájöttem, hogy csak ő értett meg igazán, de előtte ki nem állhattam. Átlagos gyerek voltam, gond nélkül, könnyen barátkoztam.”

Gyötört valaha rémálom?

„Még mindig megvan a régi visszatérő rémálmom, amiben úgy érzem, mintha aludnék, de úgy, hogy egy emberi izom belsejében vagyok. Érzem, ahogy lassan összeszorít, aztán összetör. Időnként visszatér, de nem tudom, mit jelent. Az álmaim mindig vadak.”

A szüleid pozitívan, vagy negatívan ítélik meg azt az embert, aki ma vagy?

„Az anyám mindig ott volt nekem. Támogatta a tehetségemet. Gyerekként, imádtam sütni, és mindig szerettem játszani az iskola zenekarában és ő segített nekem ezekben a dolgokban. Az érdeklődésem a zene iránt, olyasvalami volt, amit ő táplált. Azt is észrevette, hogy nem vagyok akadémikus tudással megáldva, így nem is kényszerített abba az irányba, ahogy más szülők teszik. Az igazi apám nem tett értem semmit, mert nem volt ott, de tudom, hogy baromi rossz gyerekkora volt, amitől becsavarodott, aztán Vietnámba kellett mennie, ahol embereket kellett ölnie, ami végképp elvette az eszét, de megtalálta az utat, hogy megbirkózzon vele, és ez tanulságos. Tudom, hogyha gyerekem lenne, és egyszer az anyja és én elválnánk, mindig ott lennék, ha szüksége van rám, történjék bármi. A mostohaapámtól megtanultam, hogy a sok munka meghozza a gyümölcsét. Baromi sokat dolgoztam 15 éves koromtól, míg a banda be nem indult. Edényeket mostam és hasonló munkákat vállaltam. Nem tudom, mi lesz a Papa Roach sorsa, de nem jönnek a dolgok ezüst tálcán – meg kell dolgoznod értük.”

Ki volt a példaképed gyerekként?

„A barátom, Glenn. Adott inni és elvitt Bad Religion, Fugazi és Stone Roses koncertre.”

Milyen volt az iskola számodra?

Az általános iskolát szerettem és utáltam is egyszerre. Mikor a szüleim elváltak, rengeteget hiányoztam, sose akartam bemenni. Harmadikban meghúztak, ami igazán szívás volt. A nyári tábor számomra mindig ki volt zárva és amikor középsuliba kerültem, sok buliban voltam benne! Akkoriban jöttem össze a Papa Roach mostani tagjaival. A középiskola arra is rádöbbentett, hogy inkább szeretnék a saját szabályaim szerint élni, mint a szüleim elvei alapján. Megvolt a híres lelki duma is: ’ha ezalatt a tető alatt szeretnél élni, akkor azt a mi szabályaink szerint teszed’, amire az volt a válaszom, hogy akkor inkább a saját utamat járom, és elköltöztem.

Mivel teltek a napjaid?

Zene és alkalmi droghasználat – jointok – semmi szigorúbb dolog, mint pl. a kokain. Egy évig a sporttal is próbálkoztam, de nem voltam elég fitt. Csapatmunkára tanít, de utáltam, így azt mondtam: ’francba vele, alakítsunk egy rock bandát a punk kölykökkel!’”

Mindig tudtad, hogy ki akarsz lenni?

„Mikor még nagyon kicsi voltam profi szakács akartam lenni. Aztán kinőttem belőle, és egészen a középiskola végéig nem tudtam, mit kezdjek magammal. Tudtam, hogy a főiskolát nem nekem találták ki. Nappali munkákat vállaltam, ami rádöbbentett arra, hogy mindig is a magam ura akartam lenni. A zenekarosdi tűnt a legjobb megoldásnak.”

Mi az a dolog, ami a legjobban hat, vagy befolyásolja az életedet?

„Az, hogy a Papa Roach-ban énekelhetek. Tizenhat éves korom óta benne vagyok ebben az együttesben, most 24 vagyok, így mostanra olyanok lettünk, mint a testvérek. A turné kezdete előtt nagyon be voltunk szorítva, mostanra annyira összeszoktunk, hogy időnként be tudjuk fejezni azt a mondatot, amit a másik elkezdett!”

Mi a te saját, személyes életfilozófiád?

„Ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Ez és hogy soha ne nézz vissza.”

Emlékszel milyen volt, amikor először léptetek színpadra a Papa Roach-csal?

Szuperül felvillanyozott, izgatottan boldog és fantasztikusan leírhatatlan érzés. Nagyszerű volt, pedig csak 20 haver volt a garázsban, de az egész világ a miénk volt.”

Kapcsolódó linkek:

A Papa Roach hivatalos weboldala

2001. június 25.