Ian Astbury, Mr Farkaskölyök

Sokat megélt zenekar a The Cult. Aki ismeri őket, tudja, hogy úgy jönnek-mennek a dobosok és a basszerek náluk, mint valami átjáróházban. A két alappillér, Billy Duffy és Ian Astbury magasra állítja a mércét, elfuserált dolgot nem igen adtak ki kezükből lassan 20 éves pályafutásuk alatt.

Magánéletükről keveset lehet tudni, épp ezért ragadtuk meg az alkalmat, hogy Mr Wolfchild Astbury-t faggassuk egy kicsit arról, milyen muzsikák hatnak rá mostanában.

Milyen zenét hallgatsz mostanában?

Egy briliáns New York-i csapat, a Blonde Redhead albumát. Az XTRMNTR-t pedig rongyosra hallgattam. Kétszer láttam a Primal Scream-et Los Angeles-ben azon a turnén, Bobby és Alan mindig nagyon közel álltak hozzánk, hasonlóan látunk dolgokat, bár ők inkább az underground-ot képviselik. Szerintem az emberek alulbecsülik őket.

Melyik lemezedet mentenéd meg, ha kigyulladna a házad?

A Never Mind The Bollocks-t a Sex Pistolstól és a The Beatles The White Album-ját. Nem tartozom azok közé, akik úgy tartják, szimpla lemezként kellett volna kijönnie, szerintem épp így tökéletes.

Emlékszel még az első lemezre, amit megvettél?

Igen, ha nem csal az emlékezetem, a Life On Mars volt az, David Bowie-tól. Még mindig megvan, '73-ban vettem a Woolworths-nél, 11 éves koromban.

Van olyan zenész, akinek szívesen belebújnál a bőrébe?

Mindig szerettem volna - csak egy pillanatra - olyan lenni, mint John Lennon, kipróbálni, milyen lehetett neki. Nyers ember volt, de amikor elkapta a lendület, csodákra volt képes. Nem kellett erőlködnie, megvolt benne minden.

Mit hallgatsz legszívesebben szombat esténként?

Az XTRMNTR kiváló, de mostanában már nincsenek romboló szombat estéim. Régen sokszor volt olyan, hogy berúgtam és elájultam, még mielőtt a színpadra léptünk volna. Ma már szeretem meghallgatni, megnézni a bandákat. Ha nagyon ragaszkodsz a válaszhoz, akkor talán DJ Shadow-t említeném kedvenc szombati esti zenémként.

És mi a helyzet a vasárnap reggelekkel?

Egy tibeti énekes, Yungchen Lhomo autentikus lemezét, a Coming Home-ot teszem fel legtöbbször.

Egy kicsit kényesebb kérdés: miért ment szanaszét a The Cult?

'95 márciusában léptem le, mert egyszerűen teljesen kiégettnek éreztem magam. Az épp akkor megjelent The Cult című albumunkat kezdték megszeretni végre, és ez eléggé felkavaró volt. Hiába tudtam, hogy nagyon alkottunk, voltak időszakok, amikor hullámvölgyben voltam. Elsősorban zenerajongó vagyok és mindez kényelmetlen volt számomra.

És miért jöttetek össze újra?

Mert nem tudok e nélkül élni. Éreztem, ahogy az egész Cult visszaszivárog az ereimbe, ez az erős rock 'n' roll állat visszatér belém. Tudod, a Cultban lenni csodálatos dolog, egyszerűen hiányzott, remélem ez érződik az albumon is. Egyszerű, alap rock 'n' roll lemez.

Kapcsolódó linkek:

www.thecultnet.com

2001. június 29.