A Black Crowes énekese Dylan-ről, Page-ről és a testvéri szeretetről beszél

The Black Crows 1
"Na most ez egy interjú a Black Crowes-ról, vagy inkább a feleségem lenyűgöző progresszív tánc stílusáról?" - kérdezi Chris Robinson nevetve, amikor a friss Crowes albumról, a Lions-ról faggatjuk. Elnézést kér a gyenge poénért, a West Palm Beach-en tartózkodik, ahol a vihar miatt kénytelen bent maradni, és a bezártság miatt eszement humorra tett szert.

Nem csoda, hogy gyanakvó, hiszen Kate Hudson színésznővel nemrég kötött házasságáról cikkeznek a bulvárlapok, van min csámcsogni. A zenekar időközben egy új labelhez költözött (V2 Records), és elkészítette karrierje legjobb lemezét, a Lions-t.

A Don Wes által producelt korong a hollók 12 éves pályafutásának leglazábbja. Amíg a grooveok szabadon szárnyalnak, a zene megmarad feszesnek, és ezt a vérbeli hard rock Midnight from the inside out-ban kerek perec leszögezik, ám élvezkedhetünk Robinson szenvedélyes vokálján is, a gyönyörű Miracle to Me-ben. Az énekes maga is elégedett a felvételekkel, azt mondja, a Southern Harmony óta nem csináltak olyan lemezt, amelyet bármikor szívesen hallgat, és néhány dal születését is arra az időszakra datálja.

The Black Crows 2
A nagy összeborulás idén nyáron a színpadon is látható lesz, amikor is a Crowes az Oasis-szel és a Spacehog-gal indul turnéra, melyet Brotherly Love (Testvéri szeretet) -nak neveztek el.

Vannak, akik már rég elszálltak volna maguktól, de Chris Robinson a Lions-ra koncentrál, a zene szeretetéről és a rock nagy legendáiról mesél.

Mielőtt összejöttetek az Oasis-szal, játszottatok néhányszor Dylan-nel. Volt erre példa korábban is?

Igen, néhányszor. Akármikor ott van Bob, a legjobb délutánjaink vannak. Még 94-ben vagy 95-ben játszottunk a Laguna Secca napokon, Kaliforniában. Mi voltunk ott, Bob és a P-Funk, és csodálatos volt. Éppenségel amikor New Yorkban dolgoztunk az új albumon, a szomszédban próbált, mi meg a falhoz tapasztott füllel hallgatóztunk.

Milyenek voltak a Lions felvételei?

Spontán. Óriási szabadságunk volt, és ez érződik is a lemezen. Komolyan, úgy gondolom ez most végre arról és úgy szól, ahogy mindig is szerettük volna. Érződik rajta, hogy tizenkét év után rájöttünk, mi a legfontosabb számunkra, és ezért igazán vibráló lett a zenénk. Ez fontosabb minden másnál.

Frissítőleg hatnak azok a projectek, mint amit például Jimmy Page-dzsel csináltatok?

The Black Crows 3
Egyértelműen. A Jimmy dolog egy nagy energiabomba volt, főleg a By Your Side periódus után. Amikor befejeztük a turnét Lenny Kravitz-zal és az Aerosmith-tel, csak annyit tudtunk mondani, "te jó Isten!". Bár nem igazán volt a mi színterünk, mégis tök jó volt. Néha elgondolkodtunk, hogy ha ez az ára, akkor nem kellene csinálnunk, aztán egyszercsak felhívott Jimmy, hogy akarunk-e egy pár show-t csinálni vele, gyakorlatilag az ölünkbe hullott a lehetőség. Mintha egy vakáción lettünk volna. Ha a színpadra lépsz, a legfontosabb dolog, hogy te is jól érezd magad, hogy szabad légy, önmagadat adhasd, ha ez nincs meg, akkor fújhatod.

Megmaradtatok egy rock&roll bandának, annak ellenére, hogy manapság már nem divat tisztán azt játszani. Nehéz dolgotok van?

A kilencvenes évek elejétől nagy divat azt mondani, hogy "a zenén van a hangsúly". Múlt éjjel néztem a VH1-t, a Slaughter-t mutatták, akik a haj-rock egyik legkomolyabb zászlóvivője volt. Ugyanezzel a dumával jöttek, akkor azt gondoltam, egy kicsit elkéstetek fiúk. Nem szabadna propagandafogássá válnia, amit mindig felemlegetnek. Ha tényleg úgy van, akkor a szívedből jön, és nem kell magyarázni, mert az úgyis érződik a zenén. Ezért szólunk mi másképpen. Nem vártunk arra, maskarákba öltözve, make uppal a képünkön, hogy sztárok legyünk, hogy dőljön a lé. 12 év áll mögöttünk, ami magáért beszél. Nem bántunk meg semmit, amit hibáztunk, abból tanultunk, és ez így helyes, mindezt meg kellett tapasztalnunk, hogy idáig elérjünk.

Van egy érezhető kohézió a dalok között, annak ellenére, hogy nem egy stílusban íródtak. Egy azonos időszakban írtátok meg őket?

Nem, vegyesen, löketekben jöttek. Néhányat a néhány első Jimmy Page bulik után írtunk, aztán volt, amit télen hoztunk össze. Bár nem volt annyira produktív az az időszak, vannak dühös dalaink, amik akkoriban születtek. Volt olyan is, hogy Rich és én összejöttünk, játszogattunk. És nem tagadom, voltak olyanok is, amelyek a stúdióban álltak össze.

The Black Crows 4
Don hozott egy új fajta energiát és lelkesedést, ami eddig nem volt meg, borzasztó jó volt, hogy olyasvalaki segít bennünket, aki boldog, hogy velünk dolgozhat, és nem csak ki akar préselni egy újabb lemezt belőlünk. Ha hallgatod a lemezt, érezni fogod, hogy Rich és Steve a maga sajátos módján játszik, amiből egy tipikus Black Crowes hangzás kerekedik ki. Mindig is ilyen lemezt szerettünk volna, egészen azóta, hogy Rich és jómagam (testvérek) még kölyökkorunkban zenekarról álmodoztunk.

Jó sokáig tartott, hogy idáig eljussunk.

A csapat új videóját megnézhetitek a http://www.theblackcrowes.com/lickin.html oldalon!


Kapcsolódó linkek:

www.theblackcrowes.com

2001. június 1.



Click to Visit


FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster