Kelly Jones: Kaja, pia, nők

Íme az egyik Stereophonic, aki változatlanul a Scorpions-ra esküszik, vodkát kortyolgat és kocsikat zúz össze, amikor felidegesítik. De vajon képes-e összeszedni magát, amikor az egymillió fontos kérdésre kerül a sor?

- Hogy érzed magad mostanság?

Nos.épp egy költözés kellős közepében vagyok. Padlót sikálok és parkolási engedély után rohangászom, mint pók a falon. Ilyesmikkel múlatom az időmet.

- Melyik volt életed legelső koncertje, amire nézőként látogattál el?

14 voltam, amikor a Scorpions a Hammersmith Odeonban lépett föl. Nekem is ott volt a helyem? Vársz valami magyarázatot esetleg? Elmondanám, hogy ez egy nagyon népszerű banda volt akkortájt. Szóval nincs semmiféle mentségem.

- Milyen voltál a suliban?

Valójában baromi jól éreztem magam a suliban. Volt egy-két klassz tanárom, aki mellesleg odavolt a Led Zeppelinért és hasonlókért.

- Ha most nem rock sztár lennél, akkor mit gondolsz, most mivel foglalkoznál?

Akkor valószínüleg szövegkönyveket írnék. Az egyetem után egy hat hetes, munkanélküliek számára szervezett szövegkönyvírói kurzust csináltam végig. Egyik nap beszédült hozzánk egy producer, akinek megtetszett, amit irkáltam és elvitte a munkámat a BBC-be. Úgy volt, hogy látok is némi hasznot belőle. De három hónappal később már jött a banda, akikkel megállapodást kötöttünk.

- Mit tartasz a legértékesebbnek anyagi javaid közül?

Azokat a könyveket, amikbe beleírtam. Ha elvesztem valamelyiket, akkor általában egy tíz perces pánikroham uralkodik el rajtam.

- Mi életed legrosszabbul sikerült felvétele?

Talán a Local Boy In The Photograph B oldalának Buy Myself A Small Plane című opusza. Ez egy olyan fickóról szól, aki a repülőgépével belezuhant a Fehér Házba, de hangzását tekintve a dal úgy ér véget, mint a The Wildhearts.

- Mikor sírtál utoljára és miért?

Most, amikor egy Fulham Town Hall-ban dolgozó hölgyeményből próbáltam meg kicsikarni a parkolási engedélyemet. Totál kész lettem.

- Káros szenvedélyek?

Imádom a vodkát. Szerintem az ivás egyre gyilkosabb dolog, ahogyan öregszik az ember. Először még csak édeskés almabort szopogatsz, aztán már a kesernyés világos sört kortyolgatsz jóízűen. S mire 55 éves leszel, szép nyugisan pengeted a vörös Fender Stratocasteredet, amihez pedig már a whisky dukál.

- Jellemezd magad röviden.mondjuk öt szó segítségével!

Ambíciózus, szeszélyes, szarkasztikus és fáradt. De azért boldog.

- Mik lapulnak most éppen a zsebeidben?

Nézzük csak. Van 20 font sterlingem, aztán egy nyugta a Granadától, két darab 20 pennysem, egy készpénzfizetési kártya, egy fogpiszkáló és egy papír, aminre 900 telefonszám van fölírva.

- Kinek pancsoltál be egy jót utoljára?

Volt egy kis koccanásom egy másik autóval, de nem húztam be az illetőnek. Annál sokkal jobbat találtam ki; egy állványdarabot nyomtam be a szélvédőjén keresztül. Éppen karácson után történt az eset, a fickó meg a haverom volt. Nincs ezzel már semmi gond.

- Milyen albumot vettél meg legutóbb?

Három, vagy négy régebbi Stevie Wonder felvételt. Van egy Light My Fire című nóta, ahol ezeket a különös The Doors és Bob Dylan féle stílust alkalmazza.

- Mi az, amit nagy valószínüség szerint kifogásolsz egy hotelben?

Én az a fajta ember vagyok, aki besétál egy hotelba és azt kérdezi: Megoldható egy földszinti szoba tíz percen belül? Gyűlölök hotelszobákban gubbasztani, megőrülök tőle. Inkább nem is nagyon panaszkodom.

- Szerinted melyek azok a tulajdonságaid, amiket a szüleidtől örököltél?

Jól emberismerő vagyok. Remek szüleim voltak, mindig tele voltak jobbnál jobb tanácsokkal. Miután az apám énekes volt, sokat jártam munkások klubjaiba és rengeteg féle embert ismertem meg. Tetszett, ahogyan apám besétált a klubba, ahol eleinte senki nem foglalkozott vele. De azért az este vége felé már mindeki az asztalon táncolt.

- Mi a legkellemetlenebb jellemvonásod?

Leginkább az, hogy alkalom adtán nagyon szeszélyes tudok lenni. Tudom, hogy sokak vannak még ugyanígy ezzel a dologgal.

- Étkezési specialitások?

Főzés? Jesszusom. Tört burgonya, bab és kolbász. Nekem ez a maximum.

- Mitől szoktál félni?

Attól, hogy kifutok az időből, mielőtt még minden dolgomat elvégeztem volna.

- Mit szeretnél, milyen zene szóljon majd a temetéseden?

16, 17 éves korunkban voltak különféle kiszemelt zenék, az enyém a Cigarettes And Coffee című Otis Redding nóta volt. Az elejére egy szomorú dal kell, de a szertartás végén már valami olyasmi szóljon, ami megnevetteti az embereket és ivásra ösztönözze őket. Erre a The Faces A Nod's As Good As A Wink című dalát tartom a legmegfelelőbbnek.

- Te mit tartasz minden idők legklasszabb filmjének?

Szeretem Stanley Kubrick filmjeit, de tetszik a Kes féle megközelítés is. Mondjuk a Száll a kakukk fészkére.

- Tudnál most idézni egy sort valamilyen versből?

Tudod mit? Nem. Ez milyen? "It's been a hard day's night and I've been working like a dog." Ezt kapjátok ki!

- Álltál-e már letartóztatás alatt?

Csak figyelmeztetve voltam. Hogy miért? Részegen összetörtem egy haverom kocsiját. Ilyet még soha nem csináltam annakelőtte. A rendőrség részéről csak egy kis ejnye-bejnyét és egy fülest kaptam, meg egy jó tanácsot, hogy nőjjek már föl.

- Mitől indulsz be?

Természetesen a lányoktól. Igen egy lány. Klassz dolog, ha látok egy csajt, aki fehérneműben mossa föl a mocskos padlót.

- A boldogság.

A boldogság nyitja a tiszta elme.

- És most merre tovább?

Először is szerzek valami kaját, de előbb valami tányért kellene vennem, amire kipakolhatom a cuccot.

2001. május 8.