|
Crazy Town
Jómadárból dalosmadár
Kalifornia tele van rap-rock csapatokkal, a legfrissebb üdvöske a héttagú Crazy Town, élükön a rapper Shifty Shellshock-kal és a hip hop producer Brett "Epic" Mazurral, akinek a nevét hallhattuk már MC Lyte vagy Bell Biv DeVoe dalokkal kapcsolatban is.
Kemény, nehéz gitáros hangzásuk csak a sláger Butterfly című dalban jelentkezik kevésbé, mely az albumot, a The Gift of Game-et a top 40-be juttatta.
Az agyontetovált Shifty-t mobiltelefonján értük el, amint körbe-körbe kocsikázott a Melrose Avenue-n.
- Hogyan szereted, ha megszólítanak, Shifty vagy Mr Shellshock?
- Amikor nyomtatásban látom a nevem, akkor Seth 'Shifty' Shellshock. Millió becenevet kitaláltam, amikor kölyök voltam, aztán a barátaim elkezdtek Shifty-nek hívni, és rajtam ragadt.
- Tényleg csibész vagy? (Shifty angolul ravaszt, csirkefogót, csibészt jelent)
- Ja, egész életemben ilyen voltam. Korábban bolti tolvaj azután grafittis voltam. Később, amikor csajozni kezdtem, mindig többet hajtottam egyszerre.
- Mi volt a legkomolyabb dolog, amit elloptál?
- Tizenhat éves koromban még mindig tizenkettőnek néztem ki, úgyhogy amikor buliztunk, elmentem a szupermarketbe, teleraktam a kocsit szesszel meg kajával, a tetejére meg papírtörölközőket, madáreleséget meg tamponokat pakoltam, és kisétáltam a főbejáraton, mintha az anyámat keresném. Mindig több száz dollárnyi cuccot fújtam meg. A csajaimnak, akik kint vártak a kocsiban, rózsákat és kabalamacikat loptam.
- És ők tudták, hogy a szívedet is beleadod, merthogy még lopni is képes voltál értük. Letartóztattak valaha?
- Jópárszor. 18 vagy 19 évesen L.A. legkeresettebb bűnözőinek listáján voltam. Füvet árultam, és volt egy másik csávó, egy gazdag pofa, aki szintén csinálta, csak nem a pénzért, inkább a balhé kedvéért. Nekem kellett a lé. Egyszer összerúgtuk a port, mert azt találta mondani, hogy a házamban mocskosak a szőnyegek. Azt gondoltam, senki sem fog szarságokat beszélni az én szőnyegeimről. Túl sok Biggie Smalls-t meg Reservoir Dogs-ot hallgattam, és elmentem, hogy kiraboljam őt, de visszafelé sült el, belerohantam a rendőrökbe, de megléptem. Hiba volt, mert ha meglógsz a rendőrök elől, akkor aztán tényleg berágnak rád.
Szóval eltűztem Sebastopolba, de vissza kellett térnem, mert bulink volt a House of Blues-ban, és azután lekapcsoltak. Még a Fox 11 híreiben is benne voltam, több mint egy hétig. Három hónapot húztam le Chino-ban, ráadásul a rossz szárnyba helyeztek, pszichopata feleségverők és gyilkosok közé. Elég durva terápia volt, de hatott, azóta jól viselkedek.
- Hogyan jöttél össze Epic-kel?
- Kilenc évvel ezelőtt a Black Eyed Peas-szel dolgoztam, és ahogy átsétáltam a hallon, ott volt Epic stúdiója, a fal tele platina lemezekkel. Bírtam az ütemeit, énekeltem neki egy párat a saját nótáim közül, és egy hétre rá már három közös dalunk volt. Kilenc évig irkáltunk drogos számokat LA-ben. Csináltunk egyet, aztán hat hónapig ünnepeltünk. Nem is gondoltunk arra, hogy lemezt csináljunk, addig, amíg elvonóra nem kellett mennünk, és engem le nem tartóztattak.
- Miből éltetek?
- Drogokat árultunk, klubokat promótáltunk, minden olyan helyen, ahol ki tudtam használni, hogy ilyen különc módon nézek ki. Amikor először LA-be jöttem, görkoris voltam, és ezért egy csomó Levi's reklámban szerepeltem, szóval rock sztár voltam, anélkül, hogy lemezem lett volna.
- Hogyan született a "Butterfly"?
- Írtam a szöveget, és azt mondtam Epic-nek, hogy olyannak akarom megcsinálni, mint az "Under the Bridge" a Red Hot Chili Pepperstől, tudod, kedves kis langyos dalnak. Loopolta a Chili Peppers "Pretty Little Ditty" egy részletét, és meg is voltunk a lényeggel. A szám egyébként az ex-barátnőmről szól, három évig jártunk együtt, és majdnem belepusztultam, amikor szakítottunk. Kokainoztam. Teljesen az őrületbe kergettük egymást. Mostmár hat hónapja tiszta vagyok, de az szakítás nagyon taccsra tett, félek is újra szerelmes lenni.
- Tényleg az apád készítette a lemezborítótokat?
- Igen, ő és a nagybátyám. A faterom sokat dolgozott a Chess Recordsnak, egy csomó blues, Buddy Miles és Chuck Berry borítót tervezett. Még egy Rolling Stones filmet is rendezett, a Ladies and Gentlemen: The Rolling Stones-t. Amióta csak az eszemet tudom a zene körül mozgok.
- Mi a legőrültebb dolog, ami a turnétokon történt? Az Ozzfesten voltunk, én tök részegen, épp a szakítással voltam elfoglalva, és kidobtam egy széket az ablakon. Letartóztattak. A management azt mondta, haza kell jönnöm és lazítanom.
- És lazítottál?
- Dehogyis. Rombolni kezdtem és eltűntem. Anyám felhívta Anthony Kiedis-t (a Red Hot Chili Peppers énekesét) és elsírta magát, hogy elbaltázom az életemet. Anthony egy isten, a Peppers a legkomolyabb inspiráció számunkra, úgyhogy amikor megtalált, elvitt ebédelni (amikor is én megpróbáltam kölcsönt kérni tőle, hogy drogot vehessek), és a lelkemre beszélt, az hatott. Ő az én angyalom, sokat köszönhetek neki.
- Melyik a legőrültebb város a világon?
- Minden városnak van rossz kerülete.
Kapcsolódó linkek:
www.crazytown.com
2001. március 30.
| |