Nine Inch Nails - DVD, új album, turné

“Néhány agyatlan és tehetségtelen DJ, aki nagyon menőnek számít a klubokban, azért markolja fel a súlyos lóvét, hogy remixeket rakosgasson össze. Nos, a ‘Things Falling Apart’ éppen nem erről akar szólni.”

A most is New Orleans-i stúdiójában lapuló Reznor a megjelenés alatt álló, következő Nine Inch Nails produkció utolsó simításait végzi, ami nem más, mint egy élő DVD felvétel. Az előző, ‘Things Falling Apart’ című album után, mely a ‘The Fragile’ egy-két felvételét is tartalmazta, Trent tele van újabb ötletekkel. Az egyik ilyen ötlet a számos szóbeszédre okot adó Tapeworm-project, melyen többen között olyanok énekelnének, mint Maynard James a Tools-ból és Phil Aselmo a Panterából.

Trent olyan gyorsan szeretné ezt az ötletet megvalósítani, amennyire csak lehet, rögtön a DVD befejezése után. Aztán ott van az újabb NIN-lemez, amin lehet gondolkodni. Vajon újabb öt évet kell várnunk a ‘The Fragile’ folytatására? Trent szerint nem, s úgy tűnik, aki már ég a vágytól, hogy elkezdje a munkát, amelyről a

Rock Sound munkatársának beszélt..

- Miért döntöttetek úgy, hogy egy Nine Inch Nails DVD-t csináltok, és mit várhat majd a hallgatóság?

A Fragility-turné során egy teljesen összerakott produkcióval állhattunk a közönség elé, amire marha büszke voltam. A következő pillanatban az jutott eszünkbe, hogy meg kellene örökíteni ezeket a pillanatokat. De nem egy filmes társasággal akartuk megcsinálni, ebbe a hibába már sajnos beleestünk a múltban. Jött egy rendező, aki megmagyarázta nekünk, hogyan mennek itt a dolgok. Egyszer készült egy ilyen film rólunk, ami kb. olyan volt, mint egy rosszul sikerült spéci HBO adás a Bon Jovi-ról. Úgyhogy letettünk erről és elhatároztuk, hogy a filmet olyanra csináljuk, ami valóban tükrözni fogja a show valódi jellegét. Beszereztem tíz digitális videókamerát, majd ezeket odaadtam egy pár emberünknek, akik hét vagy nyolc különböző szögből felvették a turné utolsó tíz fellépését. Alapos meló volt. A film már decemberben kijött volna, de késleltettem a megjelenést. Tudod, hogy van ez, egy éve már csa ezeket a dalokat nyomtuk élőben, két éve ezeket rögzítettük, szóval képtelen voltam egy idő után objektíven vélekedni arról, hogy mi az ami jó, és ami kevésbé jó. Egyébként biztosan jó lesz, klasszul megörökíti, amit a turnén csináltunk.

- Élveztétek a turnézást és azt, hogy élő zenét játszotok Amerika-szerte?

Ez egy jó kérdés, magam is sokat gondolkodtam rajta az utóbbi időben. Rengeteg klubos bandával találkoztam azóta, hogy ismét New Orleans-ban vagyok. Klassz dolog így zenélni minden zenész számára, de a közönség is jobban élvezi, mivel az ilyen együttesek jóval emberközeliebbek. Először is, az ember láthatja magát a zenekart. A hangzás szinkronban van, hisz a hanghullámok nem utazzák be az egész aréna területét és egy olyan helyen játszol, ami tényleg a zenélésre, és nem sporteseményekre lett tervezve. Amikor befejeztük a Downward Spiral-turnét, azt mondtuk: ‘Fiúk, ez így elég szar. Irány a klubok.’

Ezek után három hétig csak klubokban léptünk föl, a koncerteket pedig csak aznap jelentettük be a nagyközönségnek. De az emberek mégsem voltak odáig, ilyeneket mondtak: ‘Mi a fene folyik itt, mire meghallom, hogy itt léptek föl, már képtelenség jegyet szerezni a koncertetekre?! Ki akartok cseszni a rajongóitokkal?!’

Nem különösebben érdekel az ilyen szöveg. Én kedvet érzek ehhez, és alig várom, hogy ujra így koncertezzünk.

- Mi volt az oka a korábbi, ‘Things Falling Apart’ remix album megjelenésének?

Ez nem is annyira remix. Szerintem a remix terminológiát bármilyen dance kategóriás zenére rá lehet húzni manapság, ahol a hagyományos ritmikus alapot valamiféle gyors garage, vagy drum ‘n’ bass helyettesíti. Néhány agyatlan és tehetségtelen DJ, aki menőnek számít a klubokban, azért markolja föl a súlyos lóvét, hogy remixeket rakosgasson össze. Nos, a ‘Things Falling Apart’ épp nem erről akar szólni. Az album a ‘The Fragile’ anyagából született, ugyanis amikor azt vettük fel, több félkész szám is maradt a tarsolyunkban. Mások azt mondanák erre: ‘Hé, már háromnegyed részt megvagy a számmal, passzold le nekem és majd kihozok belőle valami eltérő verziót.’ Az ilyen felvételek legfőképpen a rajongóknak szólnak, akik éhes kopóként várnak valami újdonságra. Ezt most ne vedd bölcselkedésnek. Mi nem ezt fogjuk tenni. Az elmúlt három hétben a stúdióban kuksoltam és új zenéket szereztem. Közben nem gondoltam arra, hogy mi inspirál. Jelen pillanatban ez valami agresszív erő, ami viszont nem a gitárra épül. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

- Szóval milyen zenei irányzat felé kacsintgattok mostanság?

A synth bass felé, de ennek is inkább az agresszívebb változata érdekel, és nem a poppy- szerű trend. Az elektronika és a szintin lévő hangminták beépítésével egész brutális hangzást hoztunk össze, ami alapvetően különbözik a ‘The Fragile’ szerves és szöveges mivoltától.A mostani album minimalista és nyers.

- A következő NIN-album is dupla-lemez formátumban jelenik majd meg?

Nem úgy tervezem. Amikor nekikezdtem a ‘The Fragile’-nak, akkor eredetileg egy nyolcszámos albumot akartam összehozni. A végeredmény 95 felvétel lett, szóval teljesen elkalkuláltuk magunkat.

- Elégedett voltál a ‘The Fragile’ megjelenésekor, vagy úgy gondoltad, hogy lehetett volna még csiszolni egy keveset rajta?

Nem, nem. Szerintem mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Volt egy csomó extra anyag az albumon, amit jócskán meg kellett nyirbálnunk, különben kétszer ekkora terjedelmű lehetett volna. Miután Alan Moulderrel “szétszortíroztuk” és összeállítottuk a végső anyagot, úgy éreztük, hogy befejeztük a munkát. Nagyon büszke vagyok erre a lemezünkre, hisz nem kapcsolódik bele a manapság divatos szemétáradatba. Egyszerűen meg akartam csinálni ezt az albumot, és ki is hoztam magamból.

- Szóval mire számítsunk a következő NIN-albummal kapcsolatban?

Mostanság kicsit össze vagyok zavarodva, mert azt vettem észre magamon, hogy hajlamos vagyok túlelemezni a dolgokat. Még mielőtt egyáltalán hozzáfognék a terveimhez, már elképzelem és álmodozom róluk. Mondok egy példát: megterveznék előre egy olyan fantasztikus házat, amit egzotikus fából kell felépíteni. Majd ezek után rádöbbenek arra, hogy valójában nem is tetszik nekem annyira az a fa, nem bírom az illatát, stb. Végül egy bevásárlóutcát fogok építtetni. Elég hülye hasonlat, de én így gondolkodom: ‘Hé fiúk, milyen jó lenne egy ilyen lemezt csinálni!’ De ez fölösleges mindaddig, amíg le nem ülök és végig nem gondolom, hogy mit is tudnék kihozni magamból. Jelen pillanatban rengeteg dolog van, amibe szívesen belefognék a NIN mellett. Szerintem ehhez képest semmiség egy stadionban fellépni. Azt hiszem, a NIN miatt rengeteg nyomás nehezedik rám, már ami a szövegírást, a zenét és a produkciók kivitelezését illeti.

- Nyilvánvaló, hogy a Tapeworm-project már sínen van. Ezen kívül még milyen más irányú tevékenységekben gondolkodsz?

Keresek egy énekesnőt magam mellé, akivel egy új formációt állíthatnék föl. Ha csak egymás mellé tudod képzelni Sade és Gary Numan albumait úgy tíz-húsz évvel ezelőttről, nos, én nem valami bizarr egyveleget akarok, hanem egy gyümölcsöző együttműködést, ahol a felek értelmesen megbeszélik az ötleteiket. Ez még csak egy ötlet, amit majd csiszolgatok még és meglátom, hogy mi az, ami ténylegesen használható.

- Milyen hangulatban vagy mostanában?

Energikus és izgatott vagyok, alig várom, hogy stúdióba vonuljak és megváltoztassak mindent, ami napjainkban megromlott a zenében.

- Miért, szerinted mi romlott el?

Ha az amerikai zenei felhozatalt nézzük, láthatjuk, hogy a hip-hop uralja a terepet. Szeretem a hip-hopot és nagy részben elég innovatívnak tartom, mind kulturálisan, mind zeneileg. Mostanában pedig mindent eláraszt ez a rap-rock szarság, amitől kiakadok. Amit még rocknak mondanék, az a Creed típusú szar, ami úgy hangzik, mint…de mindegy. Tegnap este a kocsimban hallgattam, és ha valaki egy pisztolyt szegezett volna a halántékomnak, nem hiszem, hogy lebeszéltem volna a szándékáról. Tucatjával vannak ilyen ‘Pearl Jam utánérzet’ bandák, ezek semmit se jelentenek a számomra azonkívül, hogy jól megírtak a számok. Már túl vagyok azon a ponton, hogy ilyen dolgokkal is idegesítsem magam, de sajnos tele van a piac ezzel a dühödt, mérges, poszt-Korn típusú rap-rockkal.

- Ha jól értem, akkor nem vagy valami nagy rajongója Fred Durstnak?

Teljes mértékben megértem az olyan jelenségeket, mint Fred Durst, sőt azt is, hogy az emberek miért szeretik? Mindenesetre én nem szeretem.

A mostani zenei felhozatal közös nevezője az IQ nélküli egyéniségekben és a 13 éves zsenge fiúcskákban rejlik. Valamiféle álságosság lengi körül a zenei szakmát mostanában. Nem tartom hitelesnek, ahogyan ezek a zenekarok kiállnak a közönség elé énekelni és mutogatni, hogy ők a vagány fiúk. Pl. ott vannak azok a tetovált kaliforniai dagadékok, akik feketének tettetik magukat. Ez egy kalap szar. Ezek nyomulnak, miközben a Guns N’Roses eltűnik a süllyesztőben. Hurrá, menjünk deszkázni, faljunk cheeseburgert és csináljunk úgy, mintha mi is feketék volnánk!

- Mit éreztél, amikor Durst a te dalszövegeidet hasznosította a ‘Chocolat Starfish’ albumon?

Ez egy érdekes történet, sok mindennek elmondtam már őt az idők folyamán. Volt, amikor baromira idegesített, hogy egy ilyen szarság miért ennyire népszerű…De egy idő után engedélyt kellett kérnie tőlem, hogy felhasználhassa a szövegeket. Meg is kapta, végül is nem csesztem el a lemezét.

- Hallhattuk, hogy nem lelkesedsz a rap-rockért. Akkor milyen zenét kedvelsz?

Rengeteg hip-hopot hallgatok, de az új Radiohead albumot is nagyon szeretem. Bevallom, korábban nem sok esélyt adtam nekik, mivel egyedül a ‘Creep’ című számukat ismertem, ami nem nagyon tetszett. Azt hittem, hogy ez is csak egy lusta, önelégült banda. Tévedtem. Amikor megjelent ez az új lemez, valaki elküldte nekem. Lenyűgözött az a merészség, amivel ezt az anyagot készíthették. Kicsit féltékeny is voltam, hogy nekik sikerült egy olyan kiadót kifogni, amely lehetővé tette egy ilyen lemez kivitelezését és mellettük állt végig. Nekünk soha nem jutott ilyen. Ezen kívül az új Roni Size Reprazent album is fantasztikus! Roskilde-ben láttam őket, hosszú idő után ők voltak a legjobbak, akiket láttam. Kedvenceim közé sorolom még a Dandy Warhol bandát is.

- Volt már valaha olyan érzésed, hogy abbahagyod a NIN-t?

Volt bizony. Méghozzá akkor, amikor az üzlet, a jogviták és hasonló szarságok elhomályosították a zenélés örömét. Arra gondoltam ‘Miért ez életem legfontosabb dolga?’ egyébként ez a másik oka annak, amiért a NIN mellett egyéb dolgok felé is kacsintgatok. Tudod, nem árt, ha az ember néha külön utakon is jár…

2001. március 30.