|
Papa Roach - Szívós kis csótány
Szívós kis élőlény a csótány (angolul cockroach), leginkább erejéről, kitartásáról, és majdnem állandó jelenlétéről ismert, valamint vonzódásáról mindenhez, ami odalenn van és mocskos.
Azt mondják, még a nukleáris háborút is túlélné.
Az atomról szóló rész kivételével mindez igaz a Papa Roach-ra is, a kaliforniai Vacaville városka négy suhancára, első lemezükkel máris nyomot hagytak a rock világán.
Áprilisi debütálásuk óta megmásztak jónéhány sikerlistát, legutóbb a Billboard Top 5-ját ostromolták, és a már világ minden részén népszerű Kornnal indultak turnéra.
A Papa Roach nem a teljes ismeretlenségből tűnt fel, korábban független kiadóknál megjelent négy lemezével keményen megdolgozott az elismerésért.
A csapat a 90-es évek elején alakult, első fellépéseik egyike egy tehetségkutató showban volt, ahol a zsűrit nem nyűgözték le, ám ez cseppet sem vette el a kedvüket a zenéléstől: hamis igazolványokat szereztek, így tudtak kocsmákban játszani, és megjelentetni első CD-jüket, a Caca Bonita-t, 1996-ban. A kiadók kezdetben nem mutattak érdeklődést, az MTV viszont felhasználta a Revenge című dalukat a Road Rules elnevezésű showjához, mire a DreamWorks felébredt, és gyorsan leszerződtette őket.
Nem jött tehát hirtelen a siker, Coby Dick, a csapat énekese sem szállt el magától.
- Hogyan alakult a banda?
Mindannyian a középsuliban haverkodtunk össze, egy dög unalmas városkában. Odavoltunk a zenéért, volt egy pár punk rock csapat a környéken, onnan jött az indíttatás, nekünk is zenekart kellett alapítanunk. Kölyök korom óta ezt akartam csinálni, a Papa Roach az első bandám, a többieknek úgyszintén.
- Kik voltak rátok hatással?
Abban az időben, amikor elkezdtük, a Red Hot Chili Peppers, a Faith No More, a Metallica, a Beastie Boys, a Godflesh, a Nine Inch Nails és a Mr Bungle. Azután lassan tendáltunk a hip hop és a keményebb metál felé. Toby, a basszusgitárosunk rajong a reggae-ért, ezért sokkal érdekesebb basszus futamokat hoz magával. Elindultunk a funk-punk-tól, és beleugrottunk a metal-funk-groove-ba. Viszont a punk is megmaradt, egy kicsit melodikusabb formában, és több hip hop is van a zenénkben. Szóval egy csomó minden.
- Nehéz volt szerződéshez jutni?
Párszor megmondták, hogy szarok vagyunk. Volt egy A&R fickó, aki demo szerződést szerzett nekünk egy menő kiadótól - csak megpróbálta, és kirúgták. Gyakorlatilag mindenki tojt a fejünkre, kivéve a DreamWorks-t. Még a független kis kiadók is elhajtottak. A DreamWorks viszont 100%-ig mögöttünk áll, úgyhogy nem sajnáljuk. A többiek bekaphatják.
- Mit gondolsz, mi az, ami a Papa Roach-t kiemeli a többi rock-rap csapat közül?
A jó mix. Valami újat rakunk az asztalra, újfajta zenével és újfajta szöveggel. Van egy punk rock gyökerünk, amitől másképp vibrálnak a dalaink. Sokszor hasonlítanak a Nirvanához a zenénk egyszerűsége miatt. Sosem akartunk olyanok lenni, mint ők, de valóban, nem törekszünk arra, hogy trükkösek legyünk. Az ütemek szimplák.
- Honnan jönnek a szövegeid, mi inspirál?
Mindig saját élményekből. Az újabb dalaink szövegei durvábbak, mert ezt követeli ez a fajta zene, belemásznak az arcodba, ezt gondolom tapasztaltad.
- Úgy tűnik, az Infest nem csak düh és panaszkodás, hanem megoldásokat is javasol és reményt kelt.
Szerintem nagyon sok embert köt érzelmi szál ehhez az albumhoz, és nagyon szeretném hinni, hogy a Papa Roachnak pozitív a kicsengése. Amikor élőben játszunk, nem vagyunk depresszívek, inkább felemelőek. Érzelmes csapat vagyunk, nem valami keménykedő társaság. Olvasd el a szövegeinket, szívbemarkolóak és mélyek, hogy megtalálják a kapcsolatot a hallgatóságunkkal.
- Hogy tudod mindezt összeegyeztetni azzal az igenis fizikai reakcióval, amit a zenétek gerjeszt a küzdőtéren?
Igen, néha erőszakos, durva a helyzet, és kihozzuk azt a feszültséget, ami bennük rejlik. Megvadulnak. Régebben elkiáltottam magam, hogy "lázadás!", de ma már nem csinálhatom, még azt hiszik, rombolni akarunk és nem engednek majd be a koncert termekbe. Nagyon vékony a határ a kontrol és a kontrolállatlanság között, mi megpróbálunk a normális szinten mozogni.
- El tudod képzelni, hogy mással foglalkozzál?
Dehogy. Séf akartam lenni kiskoromban, de azután mindig a rocksztárságról álmodoztam. Nem volt más célom. A suliban is zenét tanultam, klasszikus zenét is, klarinéton játszottam. Még egy CD-t is felvettünk, tök jó volt. Még most is tudnék játszani, ha adsz egy hetet, újra felhozom magam arra a szintre.
A csapat hivatalos oldalát awww.paparoach.com -on találjátok, kiváló minőségű windows háttérképekkel, dalszövegekkel, valamint megnézhetitek a legjobban sikerült videókat is.
2001. március 27.
| |