SCOTT WEILAND

Kiszabadult a börtönből, visszavezette a Stone Temple Pilots-ot az élre, feleségül vette Mary Forsberget és családot alapított.

Scott Weiland, a Stone Temple Pilots tagja 2000-ben már szabad ember volt. 1999 december 30-án engedték ki a börtönből, majd egy rehabilitációs központba küldték a kaliforniai Pasadenába. Szilveszterkor Weiland és sorstársai összeszedték minden energiájukat és egy unplugged koncertet rendeztek. " Csaptunk egy kis millenniumi partit " -- emlékezik vissza. " Azok, akiknek akusztikus gitárjuk volt, a Rolling Stones Dead Flowers-ét játszották, és (az ugyancsak ott tartózkodó) Ol' Dirty Bastard pedig levágott egy improvizált rapet." Miután elhagyta a rehabilitációs központot, Weiland útra kelt a Stone Temple Pilots-szal, feleségül vette Mary Forsberg fotómodellt és már alig várja első fiának, Noahnak a születését. Januárban Weiland és a Stone Temple Pilots egy malibui házba vonultak vissza, hogy megírják és felvegyék ötödik albumukat.

- Elég jelentős évet zártál. Mi volt a kedvenc pillanatod?

Amikor kijöttem a börtönből és megcsókoltam Mary-t, miután hat hónapig bent voltam. A látogatásokkor mindig egy üvegablak választott el bennünket -- olyan, amilyeneket a filmeken is látsz.

- Gratulálok az esküvődhöz! Mit viselt a vőlegény?

Nem akartam rock & roll esküvőt, így egyszerű fekete öltönyt választottam. Ebben az egyik barátom segített, akinek van egy Lord's nevű butikja. Mellé felvettem egy rózsaszín inget és egy Richard Tyler nyakkendőt -- hogy menjen a koszorúslányok ruhájához.

- Elég konzervatív egy olyan sráctól, aki a színpadon rózsaszín parókát és ezüst flitteres miniruhát hord.

Szerintem elég sokkolóan hatottam benne, de nagyszerűen állt. Amikor turnézom, a barátommal, Jeff-fel elmegyünk a szex shopokba és felpróbáljuk a női fehérneműket és harisnyakötőket a Stone Temple Pilots rajongóinak későbbi örömére.

- Melyik tettedre vagy a legbüszkébb?

Hogy fiút nemzettem. A New York-i Mercer Hotelben fogant, így Noah Mercer Weilandnek neveztük el. Annyira izgatott vagyok. Olvasgattam a kispapáknak szóló könyveket, és már meg is vettem neki az első társasjátékot és videojátékot is.

- Mit fogsz neki mondani a drogokról?

Nem leszek olyan szülő, aki vesz egy rakás sört és engedi, hogy az összes 15 éves átjöjjön bulizni. De bármit is mondanék a fiamnak a drogokról, képmutatónak tűnnék a múltam miatt. Remélem, olyan kapcsolat fog közöttünk kialakulni, amiben nem fog félni megbeszélni velem a dolgait. El fogom neki mondani, hogy nagy különbség van azok között, akik csak szórakozásból próbálják ki, ami természetes dolog, és azok között, akik fogyasztókká válnak, mint én. Szerintem a függőség örökletes, így nagy a kockázat.

- Rengeteg mindent megéltél már, de mi volt az igazi megaláztatás Scott Weiland számára?

A Backstreet Boy-ból A.J. a rockbandájával feldolgozta a mi dalunkat, a Down-t, és megkért, hogy adjam elő vele. Miért nem inkább Lou Reed, Willie Nelson vagy Johnny Clash keresett meg?

- Szóval 2001-re a tini-pop halála lenne a titkos fantáziád?

Véleményem szerint a lemezcégek találták ki ezt a dolgot, hogy behozzanak egy biztos elemet a zene egy sötétebb évtizedébe. Ami még az éneklő srácoknál is jobban zavar, azok az együttesek, amiket punknak adnak el. Ahelyett, hogy tehetségeket keresnének és elindítanának egy új forradalmat, a lemezcégek csini fiatal kölyköknek tartanak meghallgatásokat, adnak nekik 100 dolcsit, hogy fessék be a hajukat és megmondják nekik, hogyan viselkedjenek. Sokkal tiszteletre méltóbb Justin Timberlake vagy a Hanson, akik dalokat írnak és hangszeren játszanak, mint ezek a srácok.

2001. február 27.