PJ HARVEY - Mesék a városból, mesék a tengerről

Polly Harvey a hatodik albumát Dorsetben és New York-ban írta. Három dalt Thom Yorke-kal együtt énekel.

Azt mondják, hogy a rossz dolgok a tengeren történnek. Ez nem mondható el Polly Harvey-ról, akinek dalai túlcsordultig tele vannak az olyan sötét dolgokkal, mint a sósvíz, a horgok vagy az emelkedő dagály. Úgy tűnik, hogy a fulladásos haláleset itt szokványos dolog.

Ahogyan őseink is csak rossz térképekkel és kígyóval díszített hajóval indultak útnak, azt gondolva, hogy mindenütt szörnyek leselkednek rájuk, az énekesnő útja hasonlóan volt tele megpróbáltatással. De most itt van egy album, amelyen egy dal sem szól a balsorsról, vagy a halálról. Mi történt?

Az albumot New Yorkban és a kevésbé ismert Dorsetben írta. Talán a városi elemek hozták egyensúlyba a lepusztult hajdan rusztikus táj varázsát. Bármi is az oka, ezek a városi történetek mentesek a dagálytól és a félelmetes megszállottságtól, amely korábban az énekesnő fémjelzése volt. Ha megnézzük a korábbi albumokat, mint az 1993-as ’Rid of Me’ vagy az 1995-ös ’To Bring You My Love’, vagy az 1998-as ’Is This Desire?’-t akkor összehasonlítva a mostani ’Stories...’ album valami újnak a kezdetét jelentheti.

Ezen az albumon a főhangsúly a szerelmen van. Ez valami olyasmi, amivel PJ eddig nem nagyon találkozott. A szerelmet mindig úgy kezelte, mint valami megváltás, amiben neki nem lehet soha része. Most végre kipróbálhatta, ahogy a dalok címéből is kiderül: ’Acting like lovers’ vagy az ’This is love, that I’m feeling’.

Hogy az eksztázis még nagyobb legyen meghívta Thom Yorke-t, három szám erejéig, ebből az egyik egy duett (’This Mess We’re In’).

A produceri munkát maga Harvey végezte Rob Ellis-sel és Mick Harvey-val közösen. Az album tele van romantikus, érzéki dalokkal. Olyan az egész, mintha valaki megnyomott volna egy gombot és az énekesnő sötétségből a ragyogásba került. Sosem szégyelte bevallani és leírni érzéseit, de a korábbi kísérteties légkörű dalok nem túl sokat szerepeltem sem a tévében sem a rádióban, most azonban úgy tűnik, hogy ez a veszély többé nem fenyegeti.

A legszebb és legromantikusabb dalok a ’Good Fortune’, az ’A Palace Called Home’ és a ’You Said Something’. Lehet, hogy ez az új stílus elkeseríti korábbi rajongóit, de úgy tűnik, hogy ez a változás inkább az előnyére vált.

Azt hiszem a nagyváros, amitől nagyon sokáig félt, jó hatással volt rá. Végre egy olyan PJ Harvey-album, ahol ha az ember a tengerre néz akkor csak a tükörsima felszín látható. Jöjjön mindenki, a víz csodálatos!

Polly Harvey nyugodt, boldog és nemcsak azért, mert Thom Yorke-kal duettezett

-Egyértelműen látszik, hogy ez az album sokkal vidámabb hangulatú, mint az előzőek voltak. Mi történt?

"Igazából csak annyi, hogy végre megbékéltem magammal. Abban az időszakban, amikor a ’To Bring You My Love’ és az ’Is This Desire?’ albumokat írtam az életem sokkal zaklatottabb volt. Most sokkal nyugodtabb és megelégedettebb vagyok.”

- Sokat utalsz a dalaidban a szerelemre...

"Teljesen megváltozott a hozzáállásom a szerelemhez. De azért nem arról van szó, hogy beleszerettem egy férfiba. Próbálok úgy nézni a szerelemre, mint a többi ember. Azt hiszem, ez látszik a dalaimon, és a dalszövegek is emiatt változtak meg.”

- Az albumot New Yorkban és Dorsetben írtad. Milyen hatással volt ez a dalokra?

"Az emberek korábban mindig kinevettek, mert féltem a nagyvárosoktól. De egy csak egyszer volt, amikor kb. 20 éves voltam, egyszerűen képtelen voltam megbarátkozni Londonnal. Ugyanannyira szükségem van a városra, mint a vidékre. Szeretem New York nyüzsgését és életritmusát.”

- Hogyan ismerkedtél meg Thom Yorke-kal?

"Sose találkoztunk személyesen, de írtam neki pár levelet, és ő válaszolt. A ’This Mess We’re In’ című számot direkt az ő hangjára írtam. Tudtam a levelezésünkből, hogy ő is ugyanúgy érez a hirtelen jött hírnévvel kapcsolatban, mint én. Elküldtem a dal demojátés ő egyből azt válaszolt, hogy megcsinálja.”

- Milyen volt Thommal dolgozni?

"Nagyon alapos. Minden apró részletre ügyel. A stúdiómunkáról azonos az elképzelésünk. Én maximum három felvételt készítek egy számról, ha egyik sem sikerül, akkor továbbmegyek a következőre. De általában az első vagy a második felvétel már jó szokott lenni.”

- Az album producerei te, Rob Ellis és Mick Harvey voltatok. Miért döntöttél úgy, hogy már nem John Parish-t és Flood-ot kéred fel producernek?

"John és én úgy döntöttünk, eljött az idő, hogy mást is kipróbáljunk. Szükségünk volt egy kis változásra. Én egy dallamos albumot szerettem volna sok dallal és gitárkísérettel. Ezért választottam Robot és Micket, mindketten szeretik a romantikus dallamokat. Ami Flood-ot illeti, mindketten túl elfoglaltak voltunk.”

- Merítettél-e valaha ihletet az italból és a drogokból?

"Mindig nagyon óvatosan kezelem ezt a témát, de azt elmondhatom, hogy nagyon könnyen rászokom a rossz dolgokra. Most viszont azt remélem, hogy csak jó szokásokra teszek majd szert.”

- Milyen gyakran jársz haza mostanában?

"Mindig ott vagyok. Számomra az otthon, egy idegállapotot jelen. Otthon lenni az olyan, mint önmagam lenni. Nekem nagyon fontos, hogy egyfolytában utazzak, főleg ha egy albumon dolgozok. Megpróbálok mindig új helyekre menni és ihletet meríteni.”

- Mit vacsoráztál tegnap?

"Azt nem mondom meg.”

Naaa...

"Nem.”

2001. február 1.