Syrius Interjú

Szeptember 7-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lép fel a hatvanas-hetvenes évek legendás zenekara, a Syrius. A magyar "progresszív rock" élcsapata csaknem teljes felállásban áll színpadra - a zenekarvezető Baronits Zsolt halála miatt nem lehet teljes az eredeti felállás-, s minden valószínűség szerint utoljára csendülnek fel a régen hallott dallamok. Ebből az alkalomból Orszáczky Miklóst és Tátrai Tibort szólaltatta meg munkatársunk.

Orszáczky "Jackie"

-Mennyire volt nehéz megszervezni a koncertet?

Orszáczk: Soha nem könnyű ilyen koncertet szervezni. Mindannyian húzódtunk tőle. Főleg, azért, mert a teljes együttest már nem lehet többé összehozni. Fenntartásaink is voltak: nem kellene lerombolni a nagy mítoszt, mert a Syrius a mi generációnknak egy nagy mítosz, a fiatalok viszont még nem hallották, nem fedezték fel. Bár, remélem, hogy egyszer még felfedezik. Végül döntöttünk, s jó 6 hónapos készülődés kezdődött.

- A külföldön élőket hogyan sikerült meggyőzni, hogy jöjjenek el Magyarországra?

Orszáczky: Nem az én ötletem volt a koncert. Valahogy kibugyant belőlünk. És senkit nem kellett győzkődni, hogy csináljuk meg. Mindenki nagyon örült. S lehet, hogy több tényleg nem lesz!

-Mikor játszottatok hasonló felállásban?

Orszáczky: Lassan már 28 éve. Akkor ment ki Misi (Ráduly Mihály - a szerk.) Amerikába. Utána mi még muzsikálgattunk, de fél évre rá én is elutaztam.

- Van-e rálátásotok, hogy a mai zenei élet mennyire befogadó? Ti többnyire azért mentetek el, mert itthon nem sikerült befutni.

Orszáczky: Én nem látok nagy különbséget az akkori és a mai populáris zenei irányzatok között. Akkor kormányrendeletekkel, ideológiai alapon határozták meg, most pedig az üzlet határozza meg, hogy mi a populáris. Ma is nagyon sok olyan zene van, ami nem sokat ér.A legkomolyabb dolgok ma is kisebb rétegeknek szólnak. Ezzel nincs is semmi baj, ha megvan a lehetőség, hogy ezek a zenék is érvényesüljenek.

- A régi hangulatot mennyire sikerült felidézni a próbákon?

Orszáczky: Azonnal megtaláltuk. Egy hét próbával nagyon jó koncert lesz. A hangulat ugyanaz maradt.

- Továbbra is barátok vagytok? Próba után el tudtuk menni közösen valahová?

Orszáczky: Járunk az Erzsébet sörözőbe, ahová annak idején jártunk. A Royal per pillanat nincs nyitva. Általában próbák után lemegyünk, s megeszünk, megiszünk egy-két sört, lecsós kolbászt.

- Mi szerepel a koncertprogramban: régi számok vagy írtatok újakat?

Orszáczky: Főleg régi számok lesznek abból fakadóan, hogy a közönség azt a Syriust ismeri, s a régi Syrius lemezt. Azt a hangzást kell megcsinálni, arra kíváncsiak elsősorban az emberek. De lesz egy új szám is. Pataki Laci hozta, s azokra emlékezünk vele, akik nincsenek közöttünk.

- A fiatal zenészeket hogyan választottátok ki?

Orszáczky: A fiatal fúvós generáció nagyon jó. Ők sokat játszanak Tiborral, úgyhogy könnyű volt megtalálni őket. S tényleg jól játszanak.

- Te kicsit más zenét játszol Ausztráliában. Tiborral közösen milyen lemezt készítettetek?

Orszáczky: Tiborral olyasmi zenét fogunk játszani a koncerten, amit én játszom Ausztráliában. Ez közös munka. Tibor is írt néhány számot, én is írtam számokat, aztán együtt hangszereltük, s ausztrál zenészekkel vettük fel a lemezt. Piacra kerül Ausztráliában, az USA-ban, Nyugat-Európában is. Mai zene, olyan, amit mi szeretünk.

- Tervezitek, hogy a régi számokat is felveszitek és kiadjátok?

Orszáczky: Nem. Volt egy régi rádiófelvételünk, ami most előkerült. Akkor készült, amikor Tibi belépett a zenekarba, 712 második felében. Négy számot vettünk fel, 25-30 perces anyag. Akkoriban a Sanzonbizottság úgy találta, hogy nem megfelelő, nem illik bele az akkori világnéhzetbe. Ezt ki lehetne adni. Emellett vannak ausztráliai felvételek, a Széttört álmok angolul és egyéb dolgok. Lehetne belőle egy válogatás. Ha az emberek szeretik, akkor érdemes belefektetni az energiát.

Tátrai

- Mennyire volt könnyű felidézni a régi hangulatot a próbákon?

Tátrai: Egy tized másodperc alatt sikerült. Egy barátommal kimentünk Misiért a repülőtérre, s amikor megérkeztünk a Darsanba, akkor már ott ült a teljes Syrius-csapat. Azonnal visszajött a régi feeling. Veszelinov és Misi meg sem ismerték egymást. Nem találkoztak 27-28 éve. Azóta picit változott mindenkinek a fazonja. Misiről lekerültek a szőrök, Veszelinov pedig enyhén szólva megőszült, kitollasodott egy picit. Két-három méterre álltak egymástól. Veszelinov kérdezgette: Hol van a Misi? Itt, lila ingben, előtted! Hol? Ki?.. Így kezdődött. Harsány jókedv.. Összejött a régi csapat a világ minden tájáról.

- Te később kerültél a zenekarba. Mindkét korszakból játszotok dalokat?

Tátrai: A problémánk az volt, hogy akkoriban nem készültek felvételek. Bootleg felvételekről, szalagos magnóval készült felvételekről tanultuk meg a régi számokat. Játszunk sok olyan dolgot is, amiben én már benne volt, s olyanokat is, amiben még nem.

- Szerinted ma Magyarországon lehet ezzel a zenével kezdeni valamit? Nagy kincs, jó volna átadni az utókornak!

Tátrai: Annak idején volt a Syrius, és volt a többi zenekar.A zenekart egy egészen más gondolkodási mód, egy más hozzáállás jellemezte. Az összes többi zenekar showbizt csinált, lemezeladást. Minél hígabb, minél könnyedebb melódiák, minél nagyobb sztárok legyünk, minél több lemezt adjunk el. A Syrius anno ezzel nem foglalkozott, hanem a zenekaron belüli kvalitások alapján kezdtek el zenét írni: ebben volt kortárs zene, jazz, blues.Minden belekerült. Nagyon lelkes társaság volt, nagyon szép zenéket írtak és akkoriban ez még úgy működött, hogy nem a közönség irányította őket, hanem a zenészek megcsinálták a zenét, s vagy tetszett, vagy nem?

- Népszerű vagy. Nem lehetne-e ezt felhasználni, hogy a Syrius ismét a köztudatba kerüljön?

Tátrai: Egy picit ez is közrejátszik a dologban. Ez a zenekar valóban nagyon régóta nem muzsikált, s ezért elfelejtették, feledésbe merült vagy nem ismerik a mai dolgokhoz képest. Én a maximális szinten próbálok belefolyni a népszerűsítésükbe. Most minden szeretetteljes jó hangulatban, régi baráti légkörben működik, s ez a bulin is érzékelhető lesz. Ha a színpadon jó a hangulat, akkor azt a közönség is bizonyára "leveszi".

Kiss Gábor, Sebők János

2001. szeptember 3.