Amen

Ember, Florida tele van kib….tt idiótákkal! Nézz szét, csupa barom, meg vesztes, kis gördeszkásokból lezüllött narkósok és „modell szeretnék lenni” típusú csajok, akik egyből kihányják a kaját, hogy úgy nézzenek ki, mint a reklámokon a szupermodellek.

Jó, szívtál már egy keveset, kis kokót is, mióta elmúltál 10. Egyre több anyagot az elmúlt pár hónapban. És akkor mi van? Látod azt a kiégett drogos ex-gördeszkás srácot, kezdesz hasonlítani rá. Nagy bajban vagy.

Szóval ez a srác a deszkáján begurult Casey Chaos ajtaján, és a fejéhez vágta: ”Szedd már össze magad, meg a zenekarodat, vagy dögölj meg!” Casey visszaköpött: „Nem, ember, te vagy a kib…tt idióta!”

Valójában Casey 16 éves volt, mikor felismerte, hogy életstílusában drasztikus változtatásokat kell végrehajtania. Ekkor derült ki, olyan tüdő rendellenessége van, hogy csak speciális gyógyszerek segítségével tud rendesen lélegezni.

„ Az egészben az a szép, hogy függő kell, hogy legyek, ha akarok valamit kezdeni magammal. Gyógyszert kell, hogy szedjek a gyerekkori baklövéseim miatt.”-meséli Casey a kiadó Manhattan-i irodájában, egy pizzával a kezében.

Így hát Casey azt csinálta, amit bármelyik 16 éves ex-drogos, derékba tört karrierű deszkás srác tenne. Eladta a lelkét a rock n’ rollnak.

A felnőtt Casey Chaos ma az Amen énekese. Az Amen: Los Angeles Armaggedon thrash gerilláinak forradalmi hadserege. Második albumuk, a ’We Have Come For Your Parents’ azt csinálja majd a rock-kal, amit az olajkrízis Tony Blair nadrágjával. Ő az őszinteség és a szociálpolitikai lázadás amerikai rock színtérre dobott hidrogénbombája.

„ Mindenkinek megvan a maga terápiája. Azt hiszem, nekem ez a drogom, a templomom, a kurvám – ha hetekig nem próbálunk, egyre agresszívabbá válok!”

Ahelyett, hogy a lázadás hagyományos amerikai útját választotta volna (Álljunk a McDonald’s tetejére egy Kalasnyikovval és válasszunk magunknak áldozatokat), az Amen (Casey, valamint Paul Fig és Sunny Moyo gitárosok, a dobos Shannon Larkin és John Tumor bőgős) azzal töltötte az elmúlt 6 évet, hogy dalszövegeiben kipécézze magának „korunk nagy sátánjait”. Például Calvin Klein-t a ’CK Killer’ című számban.

„Kirakja ezeket a 30 emelet magas, óriási képeket, ez teljesen őszintétlen. Vajon hány nő éheztette magát halálra, hogy a reklámkampányában szerepeljen?”

Vagy a pápa a ’Dead On The Bible’-ben. „Ami igazán idegesített, az az, amikor visszavonta, amiket a homoszexuálisokról, meg az abortuszról mondott!”

Persze, ha végigfutunk az albumon, akkor hallhatjuk, hogy ne menjünk dolgozni (’In Your Sult’), ne netezzünk (’Piss Virus’), ne szedjünk drogokat (’The Waiting 18’), ne imádkozzunk, ne viseljünk ruhákat. Ideje, hogy elhagyjuk a modern kor gonoszait.

„Nem, én azt mondom, vegyél ruhákat, de legyél egyéni…Ne olyan cégnél vásárolj, amelyik agymosást végez rajtad, amelyik a konformitást propagálja. Én azt mondom, hogy válaszd meg a saját istenedet, legyen az Allah, egy üveg whiskey, vagy egy lány segglyuka És azt imádd. Csak ne legyél ellenség, vagy probléma. Bárkit, aki hozzátesz valamit ahhoz, amit én a humanitás ellenesnek hiszek, azt utálom!”

Az Amen után a Slipknot piknikező plüssmackók gyülekezetének tűnik. Véres húscafatokká tépik a Korn-ék nyomorék seggét. Letépik Fred Durst fejét, és belevizelnek a nyakán tátongó lyukba.

Casey láthatólag szívesen fogadja a ráragasztott „a mai generáció Johnny Rotten-je” címkét.

„Ha-ha-ha-ha! Igazad van!”-nevet fel.

„Nincs még egy Johnny Rotten, de ha lehetne, az biztos Casey alakjában jelenne meg!”-fejezi be Larkin.

Ámen.

2000. november 27.