A Bikini élt, él, és élni fog

A legendás magyar zenekar a ’80-as, ’90-es évek meghatározó rockzenekara volt. Sikert sikerre halmoztak, lemezeik, több, mint 1 millió példányban fogyott. A Bikini a mai napig a legtöbbett koncertező zenekar, s akik látogatják, igazi élményben van részük. 1992-től néhány év szünet következett, majd 1997-től kerültek vissza a zenei vérkeringésbe. Ennek okairól beszélgettünk Németh Alajossal.

- Aztán ismét vettetek egy mély levegőt...

- Az élet mást produkált. 1997-ben újra összeálltunk. Szerintem erről a világról is van mit mondani. Az aranyalbum kapcsán találtunk egymásra. Hat dalt játszottunk újra úgy, mintha abba sem hagytuk volna. Azóta három nagylemez, illetve cd-t adtunk ki, amelyet a közönség nagy szeretettel fogadott. Évente 50 nagykoncertet adtunk Magyarországon.

- Milyen új hírekről tudnál mesélni a fellépéseitekkel kapcsolatban?

- Az elmúlt években csak nagy koncertek keretében lépett fel a Bikini, azaz csak nagyszámú közönség előtt énekeltünk, mint például Debrecenben, 80000 ember előtt. De szerepeltünk a Virágkarneválon, vagy a minden évben egyre nagyobb felhajtásnak örvendő tűzijáték előtt, a budapesti műjégpályánál a nyár végén. Most változtatni szeretnénk a dolgokon, ezentúl klubokban is fellépünk.

- Ez jelent valami változást a zeneszerkesztés terén?

- Igen, természetesen át kell írnunk a dalokat, hiszen egy klubban teljesen máshogy zajlik maga a fellépés is. Több órán keresztül kis létszámú közönséget kell úgy szórakoztatnunk, hogy ne unatkozzanak. A családias hangulat sokat számít, ilyenkor az emberek is mások. Ez nem kis kihívás számunkra, hiszen a közönséget szóval is kell tartanunk, közreműködniük kell. A nagy koncerteken más a helyzet, ott szinte mindig egy sablon szöveget mondunk, amit minden nagy koncerten szinte ugyanúgy újra és újra elmondunk. Ellenben egy kis klubban nem rukkolhatunk elő mindig azonos szöveggel, hiszen aki minduntalan eljön, ha harmadjára érkezik, nem élvezi, s negyedszerre már nem hallgat végig. Ennek nincs értelme, ezért új dolgokra is törekszünk.

- Több együttes és zenekar is élőben akar szerepelni a rajongók előtt. Szerinted ez egy járható út a magyar zenei életben?

- A 60-as, 70-es, 80-as években még nem is lett volna lehetőség a szakmában playback fellépésekre, ott bizonyítani kellett. A rendszerváltás előtti években a Csillagfény diszkóban kezdték el ezt az ötletet alkalmazni, hogy a fellépő együttesek futószalagként kerüljenek színpadra 3-4 dal erejéig 80-10000 Ft-ért cserébe. Ez mára már divattá vált, különösen vidéken, ahol a diszkókban nincs lehetőség és sokszor sajnos igény sem, élő fellépésre. Inkább a szólistákra, vagy a 3-4 fős összerakott együttesekre jellemzőbb, hogy diszkókban lépjenek fel, hiszen ott a közönséget nem érdekli, hogy ki a dobos, vagy a gitáros. Ott maga a sztár a lényeg, akiért rajong a közönség. A nagyobb zenekarok nem tehetik meg, hogy diszkókban „énekeljenek”, mert legtöbbször hely sincs rá.

- Nemrég jelent meg a Nem lesz ennek jó vége című nagylemez, mennyi időt töltöttetek el a felvételek elkészítésével?

- A 2000. év nyara koncertezéssel és lemezkészítéssel telt, amelynek az eredménye ez az album. Ez visszaidézi a ’80-as évek Bikini sikereit, természetesen mai minőségben. 12 dal található az albumon, talán azért, mert ez a szerencseszámom. Új szövegíróval dolgozunk együtt, Ványi Tamással, aki bebizonyította, hogy jól választottunk. Számomra az album utolsó dala a legkedvesebb, amelynek címe Mindörökre. Daczi Zsolt több dallal is szerepel, mint szerző, sőt, énekel is az egyik saját szerzeményében. Gallai Péter Szállj fel magasra című dala is megtalálható az albumon unplugged felfogásban. A címadó Nem lesz ennek jó vége c. dalról videóklipp is készült, de van egy honlapunk, amelyen bővebben olvashattok a cd-ről és rólunk is egyaránt.

Varga Fruzsina

2000. november 24.