Perry Farrell – kérdések és válaszok

A csillogó szemű Farrell-t Magyarországon talán nem is igazán ismerik, ám az már biztosan ismerősen cseng, ha azt mondom, ő a Jane’s Addiction alapítója és mozgatórugója, de az ő nevéhez fűződik a ma már Amerika legnépszerűbb fesztiválsorozataként nyilvántartott Lollapalooza is. Nem kevés tehát, amit ez a fickó letett az asztalra, az alternatív rock egyik legnagyobb alakjáról van szó. A Song Yet To Be Sung az első szóló albuma, egy újabb próbálkozása a multi-tálentum művésznek. A lemezen kavarognak a különböző irányból érkező hatások, spirituális és ugyanakkor elektronikus, és mindezek mellett még rock is, amit Perry összehozott.

Sokan meglepődnek, amikor hallják, mekkora hatással volt rád a DJ kultúra. Mikor kezdődött mindez?

1994 körül, bár az elején nem volt ennyire nagy a rajongásom, bár nagyon kedveltem a műfajt. Azután lassan belehabarodtam, tetszett a hangzásvilága és elkezdtem gyűjteni a lemezeket. 1997-ben kezdtem igazán próbálkozni, főképp a stúdióban, a saját hangomat kevertem kész anyagokhoz és effekteket tesztelgettem.

Milyen gyakran DJskedsz?

Ezen a héten épp a WOMAD-on lépek fel, valamint a Seattle-i rádió adott egy órát, hogy mixelhessek. A zene, amit én megszerettem és amit játszottam sohasem volt rádióbarát, ez most úgy tűnik megváltozik. Nem könnyen ugyan, de alakul a dolog. Mint egy ember születése, lassan nyílik meg az út, nehézkes is, de legalább elindult valami.

Mindenki a te nevedhez fűzi a Lollapaloozát, ami nagyon nagy sikereket könyvelhetett el, ám ugyanakkor ott van az elektronikus zene fesztiválja, az Enit, amit eleve bukásnak tituláltak. Szerinted miért olyan nehézkes beindítani egy ilyet Amerikában?

A pénz nagy úr, de ha nem szereted szívvel-lélekkel, amit csinálsz, bele sem szabad fognod. Figyeld csak meg és emlékezz mit mondtam: ezek a srácok el fogják veszteni a gatyájukat is (a szervezők). Nem hiszem, hogy most tudatában vannak, de meg fogják látni, amint az elszámolások befejeződnek. Ezt nem lehet csak a pénzért csinálni, mert az egész hangulatára rányomja a bélyegét, és ezt az emberek megérzik. Távlatokban kell gondolkodni a gyors meggazdagodás és siker helyett.

Az albumodon gyakran elhangzik a „jubileum” szó. Elmondanád, miért?

Egy ötven év hosszúságú időszak végének ünnepéről van szó, melyet a vallásom szerint Mózes a Sínai hegyen indított el az izraeliták között, és a mai napig megemlékezünk róla. A mi 50 évünk idén szeptember 18-án ér véget. Ilyenkor el kell felejtenünk a veszteségeinket, a problémáinkat és össze kell jönnünk, hogy ünnepeljünk, de tennünk kell mindezt úgy, hogy közben elgondolkodunk azon, mennyire sikerült közelebb hoznunk a nézeteinket, jobbá tennünk a világot és önmagunkat.

Ha figyelmesen hallgatod az albumot, rá fogsz jönni a benne rejtőző mélyebb gondolatokra is.

A Jane’s Addictionnel idén ősszel turnéra mentek. Lehet-e arra számítani, hogy a szólólemezedről is fogtok dalokat játszani?

Szeretnék egy-két számot eljátszani róla, igen, de ezzel egy időben klub-bulikat is fogok csinálni, szólóban. Jó lenne király after partykat nyomni. A Jane’s-ben az a legjobb, hogy bár nagy és egy kissé kötött, mégis szabadságot enged a zenekar tagjainak. Biztos vagyok benne, hogy sok nagyszerű esténk lesz a turné alatt.

Kapcsolódó linkek:

http://www.perry-farrell.com

2001. október 4.