Hatfield háromszor

A bostoni Blake Babies 1992-es feloszlása után Juliana Hatfield egy időre mély depresszióba zuhant, ahonnan egy nagy kiadó milliós szerződése rántotta ki. Két lemez után azonban az énekesnő ismét visszatért a családi lemezkiadás világába. Egyszerre három albummal is kirukkolt.

- Kis kiadónál kezdtél a Blake-kel, és most megint itt vagy a függetlenek között. Teljes kört írtál le.

Juliana Hatfield: Olyan gyorsan változik minden. Nagyon izgalmas úgy dolgozni manapság a zeneiparban, hogy nem akarsz megasztár lenni. mindig várom, mi történhet a következő pillanatban.

- Remélted, hogy karriered ezen a pontján már biztonságban érezheted magad?

Hatfield: tudat alatt biztosan, de ezt sohasem vallottam be magamnak. Mostanra már tudom, hogy ebben a szakmában nincs biztonság. Nem gondoltam volna, hogy milliókhoz jut el a zeném, így aztán nem is éltem úgy, mint valami megasztár. Gyűlölöm a luxust. De azért a kommersz dolgokat nem dobom ki azonnal a lakásból.

- Például?

Hatfield: Például az új Verve Pipe albumot, vagy Faith Hill lemezét. Szeretem az első Wilson Phillips albumot is, a barátom vitt el efelé, az ismerőseim legnagyobb megrökönyödésére.

- Úgy tűnik, ahogy öregedsz, egyre kevesebbet foglalkozol azzal, mit gondolnak rólad az emberek.

Hatfield: Egy bizonyos kor után már nem foglalkozhatsz azzal, hogy menő maradj. Sokakat ismerek, akik keményen próbálnak megmaradni ezen a szinten, de inkább csak korlátoltakká válnak ezáltal. Meg kell találnod a saját véleményed, és az utat, amivel ezt kifejezheted.

- Mi a különbség szólólemezed és a Juliana's Pony zenekarral felvett albumod között?

Hatfield: A szólólemez a személyiségem érzékenyebb részét fejezi ki, a szeretetéhséget, a sebezhetőséget. A Ponyval felvett dalok sokkal cinikusabbak, keményebbek, nem bocsátanak meg semmit.

- A Blake Babiesszel is felvettél egy lemezt, de nem alakultatok újjá.

Hatfield: Ez azért sem lehetséges, mert mindenki a világ más-más pontjain él. Úgy érzem, valójában mi soha nem is szakadtunk el egymástól, csak nyolc évbe telt, mire össze tudtunk hozni egy új lemezt.

- Mi a legnehezebb a zeneiparban?

Hatfield: Az, hogy ne figyeljek oda arra, amit az emberek rólam mondanak vagy írnak. Persze, ezt mindig tudni akarom, de olyan szörnyű dolgok is elhangzanak, amik nagyon megviselnek. Mostanában azért már egyre kevésbé akadok ki ezeken.

- Mi az, amit az emberek rosszul tudnak rólad?

Hatfield: Rengeteg ilyen dolog van. Ha mindenki megértene és elfogadna, biztosan nagyon nyomasztó lenne. ha mindenki szeretne, úgy érezném, valamit nagyon elrontottam.

2000. október 2.