Rob Zombie: „Gyermekfilmeket akarok csinálni!”

Az év elején Rob Zombie – a White Zombie alapítója és jelenleg szóló-művész – filmrendezőként is bemutatkozott. A szigorúan felnőtt nézőknek szóló „1000 hulla háza” egyáltalán nem meglepő annak, aki ismeri Rob eddigi munkásságát, ám lehet, hogy most tényleg átlőtt a célon: Stacey Snider, a Universal egyik vezetője megnézte a filmet, és ejtette. Zombie, aki jelenleg új disztribútor után kajtat egyetértett a döntéssel. „Bóknak vettem. Akár minden plakát tetejére is odaírnám.”

Egyébiránt egész jól mennek a dolgai, második szólólemeze a napokban kerül a boltokba. A Sinister Urge-ről állítja, hogy méltó folytatása az 1998-as tripla platina Hellbilly Deluxe-nak. Senki sem gondolná, hogy még egy harminc tagú nagyzenekart is alkalmazott, és olyan sztárok fogadták el a meghívását, mint Tommy Lee, Dj Lethal a Limp Bizkitből, valamint Ozzy Osbourne, akivel közös turnéra is indulnak.

Három év telt el azóta, hogy az első szólólemezed megjelent. Soknak érzed ezeket az éveket?

Nem igazán, mert nagyon elfoglalt voltam, gyorsan repült az idő. Inkább csak nehéz elhinni, hogy megint elölről indul a mókuskerék, turné, miegymás.

Híres vagy arról, hogy a színpadon mindig történik valami hihetetlen. Mire számíthatunk a következő turnédon?

Észvesztő lesz. Együtt túrázok majd Ozzyval, ami már önmagában is kihívás, mert mindketten teljes koncertet nyomunk majd, ugyanazon az estén. Őszintén: rémálom lesz, de már csináltam korábban is.

Anyagilag jobban megéri együtt turnézni valakivel, és a költségeket kettéosztani?

Nem hinném. Valóban nagy gond, amikor ilyen nagy show-kat akarunk csinálni, de az emberek megszokták tőlünk és el is várják, ezért muszáj.

Ez a lemez sokkal kidolgozottabb, kifinomultabb, mint amiket ezelőtt csináltál, még nagyzenekar is közreműködött. Honnan jött az ötlet?

Scott Humphrey-vel, a producerrel sok 70-es évek béli zenét hallgattunk, és úgy gondoltuk, igazán jól szóltak. Csak hallgass meg bármit Paul McCartney-től és a Wings-től, a K.C. and the Sunshine Band-től. Aztán megnéztük a közreműködők listáját, és úgy tűnt, mindig voltak rajtuk nagyzenekarok, akkor is, ha csak elrejtve. Próbáltunk samplerrel kísérletezgetni, de nem sikerült megközelíteni az igazi hangzást, úgyhogy maradtunk az igazinál.

És te ott álltál karmester pálcával a kezedben, meg minden?

Nem volt pálcám, csak egy ceruzám.

A szeptember 11-i események hatására megváltoztattad az első kislemez, a Dead Girl Superstar tervét. Volt más is, amit át kellett gondolnod?

Nem, egyszerűen csak arról van szó, hogy a dolgok sokkal nehézkesebbek lettek, és bár mostanra kezdenek visszaállni a rendes kerékvágásba, akkoriban a rádiók és az MTV nagyon megnézte, hogy mit játszik. Szerintem ez nagyon furcsa. Ahogy mondtam, lassan rendbejönnek a dolgok, de például a koncertjegy-eladások még mindig nagyon alacsonyak, az emberek nem akarnak olyan nagy helyeken lenni, ahol sokan vannak.

És szerinted ez megalapozatlan?

Nem hinném, hogy egy csomó Zombie vagy Ozzy rajongó potenciális célpont lenne.

Mennyire azonos a te normál, hétköznapi éned Rob Zombie-val?

Teljesen. Nem szerepet játszok, amit látsz, az vagyok én, bizonyítja ezt a filmem és a zene is.

Mivel foglalkozol például a szabadidődben?

Amikor turnézok és a koncertek között egy csomó időm van, akkor sokat olvasok vagy filmeket nézek. Sokkal többet mozizok ilyenkor, mint ha otthon lennék. Otthon? Nehéz ügy, mert ahogy befejeztem a turnézást, rögtön mentem forgatni, úgyhogy szinte egy szabad percem sem volt.

Filmet csináltál, zenekarban voltál, szólóban is sikeres vagy és még egy szimfonikus zenekart is vezettél. Mi a következő?

Még több filmet akarok forgatni. Mihelyst vége a turnénak, újra filmezni fogok. Mindig van valami, például gyerekfilmeket is szeretnék készíteni. Észrevettem, hogy nagyon sok fiatal rajongóm is van, de tényleg igazán fiatalok, talán ovisok, vagy kisiskolások. Jó móka lenne nekik filmeket csinálni, mint a Ren and Stimpy, vagy a Pee Wee’s Playhouse.

Nem úgy nézel azokra a gyerekekre, hogy „merre vannak a szüleitek”?

Nem, magamat látom bennük, mint amikor másodikos koromban Alice Cooperért rajongtam.

2001. november 4.