|
Travis - imidzs nélkül
A britrock új sikerzenekarának titka még megfejtésre vár. Sokan találgatják, hogyan tudott a tulajdonképpen imidzs nélküli négyes csak Angliában két és félmillió lemezt eladni. A skót banda The Man Who című lemezéről valaki azt írta, hogy az nem is album, hanem egy vírus. Nos, most újabb vírus van készülőben. Fran Healy és csapata egy óriási trauma, a Roskilde-i katasztrófa után vonult ismét stúdióba.
- Ott voltatok Roskilde-ben. Hogy érintettek titeket az eseménye?
Fran Healy: Tragédia. Fél órával azután történt, hogy lejöttünk a színpadról. Állítólag kiment két hangosító, és az emberek előrenyomultak, hogy jobban hallják a zenét. Emellett sokan részegek is voltak. Sajnos Roskilde példája nem egyedülálló, a The Who koncertjén is agyontapostak egy lányt. Iszonyatos. A britrock új sikerzenekarának titka még megfejtésre vár. Sokan találgatják, hogyan tudott a tulajdonképpen imidzs nélküli négyes csak Angliában két és félmillió lemezt eladni. A skót banda The Man Who című lemezéről valaki azt írta, hogy az nem is album, hanem egy vírus. Nos, most újabb vírus van készülőben. Fran Healy és csapata egy óriási trauma, a Roskilde-i katasztrófa után vonult ismét stúdióba.
- A Pearl Jam helyett veletek is megtörténhetett volna. Gondolkoztál már azon, hogyan reagáltatok volna?
Healy: Valószínűleg ugyanúgy, mint a Pearl Jam, bár nálunk nem lett volna ekkora őrület. A mi zenénkben nyoma sincs agresszivitásnak, mi nem tartozunk az üvöltöző motorosbandák közé. de azt hiszem, már a Pearl Jam sem. Nem különösebben kedvelem a zenéjüket, de tisztelem őket azért, hogy a kezdetektől viszik a grunge-vonalat. Szerintem nem ők hibáztak, a szervezőknek kellett volna odafigyelniük. Amikor besötétedik, nagyon jól lehet hallani a tömegen, ha valami nincs rendben. A lárma egészen más lesz. Pontosan úgy, mint az állatoknál. Mi sem vagyunk mások.
- Az Oasis és a Pet Shop Boys a tragédia után lemondta a koncertjét és elhagyta a helyszínt. Helyesen tették?
Healy: Abszolút. Ezek után nekem se lett volna erőm a dalokra koncentrálni. Csak ismételni tudom magam: borzalmas volt. És ami a legszomorúbb, hogy semmi sem változott. Az emberek ugyanúgy piálnak a koncerteken, Roskilde bármikor megismétlődhet.
- Szerinted az alkoholtilalom lehetne a megoldás?
Healy: Az lenne a legjobb, bár tudom, hogy nem lehet megvalósítani. Nagyobb bevétel van a piákból, mint a belépőkből. És a legtöbb látogató egyszerűen csak jól be akar rúgni, nem érdekli a zene. A katasztrófák programozva vannak. Szerintem a cigit és a marihuánát is be kellene tiltani. Nem valami népszerű ötlet, tudom. De megrögzött idealista vagyok.
- Csakhogy ez már nem a magánügyed többé. Hogyan viseled a népszerűséget?
Healy: Köszönöm, remekül. A közvetlen környezetemben semmi sem változott. Van bennem egy mélyen gyökerező ellenérzés mindenféle sztárallűrrel szemben, és ezzel a többiek sincsenek másként. Néha viccesnek is tűnhet a dolog, ha képes vagy azt kívülről szemlélni. Volt egy dokumentumfilm a Glastonbury-fesztiválról, Harminc év Glastonbury, valami ilyesmi lehetett a címe. Van a filmnek egy jelenete, amikor a fesztivál rendezője lelkesen üvölti a telefonba, hogy megállapodott a Travisszel. Ha egy pillanatig is tovább tart benned az az érzés, hogy ez milyen nagyszerű dolog, akkor komoly veszélyben vagy.
- A fesztiválokon megnézed a többi fellépőt is?
Healy: Sajnos nem. Nagyon kíváncsi voltam Gil Scott-Heronra, akit régóta kedvelek, meg néhány új bandára, mint a Muse vagy a Coldplay. De egyszerűen nem jön össze. Ha lemegyek az emberek közé, körbevesznek, és semmit sem látok a koncertből. Mindenki beszélni akar veled, a végén már mozdulni sem tudsz. Nem akarok barátságtalannak tűnni, de egy idő után nálam is elszakad a cérna. Ezt pedig inkább szeretném elkerülni. Utálok sztár lenni. De azért ennek a problémának vannak kedves oldalai is. Mint például az a nő, aki a mi lemezünket hallgatta gyerekszülés közben.
- Vannak olyan zenekarok, amelyek meghatározóak voltak a számodra?
Healy: Nem, én soha nem a bandákat nézem, hanem a dalokat. Voltak persze kedvenceim, mint a house of Love vagy a The Cramps, meg egy csomó más zenekar is. De a legfontosabbak már gyerekkoromban is a dalok voltak. A zenészek jönnek-mennek, tulajdonképpen ők csak postások, akik dalokat kézbesítenek. Régen az emberek nem is ismerték az előadókat, a dalszövegek és az ajánlók alapján vásárolták a lemezeket. Csak később lett fontos az, hogyan is néznek ki a zenészek. Ma minden az imidzs körül forog a zeneiparban. Teljesen el lett cseszve.
- Mitől lesz egy dal felejthetetlen?
Healy: Minden idők legnagyobb kérdése. Joni Mitchell mondta egyszer, hogy egy dalnak, amely megérinti az embereket, többféle minőséget kell egyesítenie magában. érzelmesnek kell lennie, de meg kell őriznie az intelligenciáját, zeneileg pedig egyszerre kell dallamosnak és táncolhatónak lennie. Nem hiányozhat belőle a humor, de a valóságtól sem szakadhat el. Nagyjából egyetértek ezekkel a dolgokkal. Szerintem egy olyan dal, mint a Why Does It Always Rain On Me tökéletesen megfelel a kritériumoknak. Legalábbis ezt mondják nekem az emberek.
2000. szeptember 3.
| |