Fred Durst, a mellékszereplő

A Limp Bizkit frontembere igazi filmrajongó. Bár az MI:2 premierjét lekéste, mivel a stúdióban tett-vett, arra azért szakított időt, hogy megköszönje Tom Cruise-nak, amiért személyesen választotta ki a banda számát a film zenéjéhez. Fred Durst ennek ellenére ki nem állhatja Hollywoodot és Los Angelest. Az első kérdés úgy hangzott, mi ennek az oka.

Fred Durst: Los Angelesben csak mellékszereplő lehetsz. Csak azért vagyok itt, hogy megvalósítsam az álmaimat. LA tele van ürességgel, szánalmas emberekkel, meg olyanokkal, mint én, akik csak azért jöttek, mert máshol nem csinálhatnák a dolgaikat. Olyan kibaszott gyorsan elhúzok innen, amilyen gyorsan csak lehet.

- Éreztél már kísértést arra, hogy a drog segítségével tedd elviselhetőbbé az életet, mint olyan sok rocksztár?

Durst: Vagy játszol egy órát, és a fennmaradó időben lövöd magad, vagy tiszta maradsz és normálisan dolgozol. Szarok a drogokra, de szeretek piálni, imádok csajozni meg baromkodni a haverokkal, nekem ez a rock'n'roll. de a lényeg a meló.

- Miért dolgozol ilyen keményen? Pénzért? Hírnévért? Tiszteletért?

Durst: Tisztelni soha nem fognak minket, szóval ez le van szarva. Pénz? Voltam már az utcán fillérek nélkül, és volt, hogy gazdagnak éreztem magam. Kibaszottul mindegy, éppen melyik kategóriába tartozol. A hírnév az már más kérdés. Azzal semmi bajom.

- Sokszor beszélsz az álmaid megvalósításáról, de még nem mondtad el, mik is azok.

Durst: Ha tudnám, mik ezek, nem csinálnám azt, amit most. Az a dolgom, hogy rájöjjek a titokra. Van egy vízióm, ami nagyon is univerzális. Az emberek látják ezt, és meg is értik. Ez igazi kommunikáció. De megfogalmazni senki sem tudja. Imádkozom, hogy egyszer megértsem.

- Könnyen teremtesz kapcsolatot?

Durst: Az emberek egyre nyitottabban viszonyulnak hozzám. Ha a megfelelő emberhez fordulok, minden pillanatok alatt elrendeződik.

- Hogyan lazítasz?

Durst: Sehogy.

- Ez komoly?

Durst: Valahogy ilyen ideges természet vagyok.

- Gondolod, lelassulsz majd azután, hogy megvalósítottad a vízióidat?

Durst: Remélem. Hiszek abban, hogy egyszer megtalálom a belső békémet és lelassul az életem.

- Van most valakid?

Durst: Egyedül élek. Rájöttem, hogy nagyon nehéz olyasvalakit találni, aki passzolna hozzám.

- Fontosabb számodra a karrier, mint a magánélet?

Durst: Ez így van. A zene teljesen kiszámíthatatlan dolog, és nagyon keményen kell nyomulnod, hogy le ne maradj. Ezt kevés nő tudja megérteni, és én még egyetlen eggyel sem találkoztam, aki ezt elfogadná, és kurvára nem tudom, mikor találkozom egy ilyennel. Szóval, csak úgy élem az életem. Az a legfontosabb, hogy az emberek érezzék azt, amit csinaálok.

2000. augusztus 24.