Nickelback – Ne packázz a kanadaiakkal!

A Guess Who óta a Nickelback az első kanadai csapat, aki egyszerre tudott az amerikai és a kanadai slágerlistán is a csúcson csücsülni. Állításuk szerint a How You Remind Me című dalukat körülbelül tíz perces bindzsizéssel szerezték, és végül az eredeti verzió került fel a zenekar második nagylemezére, a Silver Side Up-ra is. A rock rádiók hivatalos becslések szerint volt, hogy egy hét alatt 3016-szor tűzték adásukra csak Amerikában. Ez azért nem piskóta. Vajon nem szálltak-e el maguktól, az óriási sikerektől? Erről faggattuk a csapat énekesét, Chad Kroeger-t.

Úgy viselkedtek már, mint az igazi rocksztárok?

Ugyan! Az ilyesmire amúgy sem lennénk büszkék!

Ugye csak viccelsz?

Nem, komolyan mondom. A legtöbben imádják a mocskolódást, de nálunk még az anyám is utálja, ha szemétkedek. Amikor arról meséltem neki, hogy a Rolling Stone-nak adtam interjút, rögtön rákérdezett, hogy ugye nem dumáltam arról, hogy hogyan vesztettem el a szüzességemet, vagy hogy drogoztam-e ezen a héten.

Milyen zenét hallgatsz mostanában?

Nem bírom kivenni a lejátszómból a Tenacious D-t. (közben cseng a telefonja, és rövid megbeszélést tart az Island/Def Jam kiadó vezetőjével) Tudod, éppen egy label alapítás közepén vagyok, és egy csomóan hívogatnak ezügyben.

Szeretsz a dolog üzleti oldalával is foglalkozni?

Igen, kedvelem ezt a részét is. Amikor elkezdtük, több kisebb rádióállomást hívtam, és eldicsekedtem nekik, hogy a nagyok már játsszák ezt vagy azt a dalunkat, mire ők is rákaptak. Olyan volt, mint a hólabda effektus, lassan mind bepörgött. Innen már nem sok kellett ahhoz, hogy a slágerlistákra is felkerüljünk.

A testvéred, Mike basszusgitározik a Nickelback-ben. Vannak-e testvéri vitáitok, egyáltalán: miről vitatkoztok?

Többnyire üzleti döntésekről. Például ha a Coca-Cola elénktenne egy 2,5 millió dolláros ajánlatot, Mike rögtön aláírná, én meg elzavarnám őket a fenébe, mert láttam, ahogyan a Tool is Coke reklámot csinált. Ne viccelj, erre mi nem vagyunk hajlandók.

Szóval demokrácia van nálatok?

Nem igazán, legalábbis nem mindig.

A lemezetek éppen szeptember 11-én jelent meg, furcsa lehetett…

Amikor aznap felkeltünk, valóban nem a lemezünk volt, amire gondoltunk, ahogy néztük a CNN-t. Órák teltek el, amíg valaki megszólalt, „Ó, b---a meg, pont ma jelent meg az album!”. Tíz mérföldnyire voltunk attól a pennsylvaniai helytől, ahol a harmadik repülő lezuhant. Aznap este koncertünk is volt, és nagyon, nagyon furcsa érzés volt színpadra állni. Először nem is akartuk megcsinálni, de muszáj volt. Mindenki hangulatára ráültek a borzalmas események. Eljátszottunk egy pár dalt, aztán azt mondtam, „tudom, hogy mindannyian szörnyen érzitek magatokat, de miért nem engeditek, hogy elvonjuk a figyelmeteket a CNN-ről?” Ettől egy kicsit mindenki ellazult, és nagyszerű rock show-t csináltunk.

2002. január 30.