In Memoriam Joy Division

A híres párizsi koncert hivatalos újrakiadása

Kétségtelenül volt valami a párizsi Beabourg körzetben található, már régóta nem funkcionáló törökfürdő vizében és levegőjében egy héttel 1979. karácsonya előtt. Ez az a zene, ami a fent már említett újrakiadott archívumon szerepel. Ezen az estén a Joy Division egy felejthetetlen show-t csinált.

A közönség, ami ugyan szám szerint nem volt olyan jelentős, némán és közelről hallhatta a zenekart, a tökéletes előadás egészen lebilincselte a hallgatóságot. Azoknak, akik a Joy Division hangzásvilágát élőben szerették meg, az 1981-es posztumusz Still című album csak egy gyengécske erőltetésnek tűnik. Ami a hanghűséget illeti, ezek a felvételek meglehetősen szegényesek. Talán némi szentimentalizmus, vagy valami más vitte rá őket, hogy ezeket a felvételeket egyáltalán megjelentessék. Jelen esetben azonban hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ezt a koncertet a rádióban is sugározták. Ezáltal egy teljesen eredeti és hiteles képünk lehet a banda művészetének legintimebb pillanatairól.

A Disorder című nyitószám nem más, mint egy fenyegető betokozódása mindannak, ami a Joy Division-t ilyen naggyá tette: mégpedig a brutális ritmikai szekció, ami ösztökélő és egyben gazdaságos is. Nehéz lenne elhinni, hogy egy Peter Hook és Stephen Morris kevesebb lett volna, mint egyszerűen nagyszerű. Ugyanez mondható el Bernard Summer dagályos gitárjátékának fülünket büntető folyamatos döngicséléséről, illetve Ian Curtis énekesről is. Ő az, aki viszont a róla keringő mítosszal ellentétben tökéletes irányítás alatt tartotta a dolgait. "I got the spirit! But lose the feeling!" (Elkaptam a hangulatot, de nincs meg az érzés) mintha csak egy meredek szakadék szélén tántorogna. Majd ahogy a vihar csendesül, így folytatja: "Eh! Could you turn the guitar up in the monitors please?" (Eh, fel tudnád mutatni a gitárt a monitoroknak?) A Les Bains Douches éppen két album között "érte" a Joy Division-t, ezáltal válhatott a már meglévő tapasztalat és a még kipróbálatlan terület átmenetévé. Ez a kettősség érződik a zenében, egyrészt olyan elemeket használnak föl, melyeket már régóta kipróbáltak. Másrészről viszont egy pár lépéssel előbbre is akarnak jutni. A zengzetes Love Will Tear Us Apart kissé komikus színezetet visz a dolgokba, ahogyan a Sumner című dalban is egyszercsak megszakad a gitárjáték, amit egy primitív szintetizátor helyettesít. Az Insight-ban pedig Barney interferál Chad Valley típusú szintijén.

Mégha el is marasztaljuk ezért a Joy Division-t, el kell ismernünk, hogy javarészt kényszerből csinálták ezeket a dolgokat. A hét ráadásszám, amit három héttel később vettek föl, egyértelműen agyoncsapja a Les Bain Douches konceptuális tisztaságát. A Dead és az Atmosphere című szerzemények azonban egy olyan régmúlt időbe röpítenek, ahol a popzene még ezerszer egyszerűbb valami volt, mint napjainkban. Egy olyan korszakba megyünk vissza, ahol a tisztaság és a szenvedély felmutatása még nem feltétlenül a társadalmi kirekesztődést eredményezte. Micsoda egy banda...

2001. július 4.