Hamell On Trial

A Hamell On Trial Choochtown című albumának a nyitó száma a sokat igérő “Go Fuck Yourself” címet kapta. Feltehetőleg nem nehéz elképzelni, ahogy Travis Bickle üvöltözi a város felé tartó utolsó taxiban ülve. Egyszerűen brutális, ámde vidám és jókedvűen obszcén nyitánya ez egy tökéletesen brilliáns lemeznek.

De ki is ez a Hamell On Trial valójában? Alapvetően egy ember, nevezetesen a New York székhelyű Ed Hamell. Egy anarchista zenész, gerilla költő, utcán verekedő népzene énekes, punk rockker, a düh lobogó lángját életben tartó szatirikus, Sam Kinison és Bill Hicks féle hősies stílusban. Zenéjét olyan bandák, mint Dylan, The Velvet Underground, The Stooges, The Modern Lovers, Patti Smith, Johnny Thunders és a The Clash ihlették.

A felső new yorki zenei élet nagy veteránja eleinte otthona, Syracuse környékén tevékenykedett, majd 1993-ban a texasi Austinba tette át székhelyét. Itt jó kis helyet épített ki magának és a helybeliek követőit az The Electric Lounge nevű bár béli péntekenkénti fellépésevel szerezte meg. Albuma, melyet az austini Doolittle kiadó jelentetett meg 1994-ben, a Big As Life címet kapta. Ezzel és a South-By-Southwest fesztiválon való részvételével felkeltette Mercury érdeklődését, akinek a The Chord Is Mightier Than The Sword című albumot készítette még a kiadók nagy testületi összeolvadásának következtében menesztették volna. Hamell Choochtown című albuma ezért a zenész saját költségén jelenhetett meg. A lemez anyagának nagy része Hamell brooklyni otthonának pincéjében lett fölvéve. A Choochtown a leleményesség mesterműve, mindent élőben vettek föl. A hangzás kellőképpen nyers ahhoz, hogy sokkoló hatást váltson ki a hallgatóságból és kétségtelenül megborzongatja majd a Coldplay finomkodó zenéjén nevelkekdett közönség idegszálait is. Az albumhoz képest a Limp Bizkit úgy hallatszik, mint a The Cocteau Twins. Vér csöpög ezekből a felvételekből, melyek azt sugallják, hogy manapság sokkal nagyobb hitele van a gangsta rap-nek, mint annak az udvariaskodásnak, ami mostanság a rockzenét jellemzi. A Choochtown jóváthehetetlen életek, semmirekellők, huligánok, kurvák, gyilkosok, alkoholisták, drogterjesztők és gengszterek meglehetősen látványos arzenálját mutatja be. Maga Chooch is egy pitiáner huligán. Bobby nevű barátja is egy semmirekellő, aki a "When Bobby Comes Down" című felvétel szerint épp olyan hibbant, mint a Joe Pesci által alakított filmbéli tökfilkó. Ezen kívül egy Judy nevű lány is szerepel a lemezen, akinek a rehabilitációs intézetből való visszatérését a ""ister Ray" hivatott ünnepelni. Aztán ejtsünk egy-két szót Joe Brush-ról is, aki a róla elnevezett dalban egy ígéretes gitárosként tűnik föl. A fickó, miután Susan nevű barátnője rajta kapta, hogy egy 19 éves csajjal etyepetyél egy motelben, Van Gogh hatására levágta a saját mutatóujját és postázta a kíváncsi Susan-nek. Az olyan kisebb karakterekhez, mint Joe The Box, vagy Yugoslavien Mike ezek is a dalok állandó visszatérő karakterei.

A dalok olyannyira életteliek, hogy az ember csak nehezen tudja megállni, hogy neúgy gondoljon rájuk, mint egy filmre. Ilyen például a Mean Streets, ami szinte rögtön beleivódik az agyunkba, vagy a The Pope Of Greenwich Village. Olyan filmekre, amikben olasz-amerikai fickók káromkodnak, isznak, böfögnek, lövöldöznek és drogoznak, amit rock’n’roll-os filmzene kísér. Van valamiféle erőteljes irodalmi kvalitás Hamell dalszövegeiben, a narrációba végletesség és életuntság szűrődik. Ez a James Crook könyvében használatos elbeszélői hanghoz hasonlítható. A "The Long Drive" ismeretlen PI-jét felbérelik, hogy egy drogkereskedő özvegye után nyomozzon, aki megmérgezi halott férje volt üzleti vetélytársait. A feladat értelmében meg kellene ölnie a nőt, de amikor rátalál, másként dönt. A dalban valamiféle lenyűgöző "noir" érzés vonul végig; csak ének, gitár és trombitaszó hallatszik. A "Choochtown"-ban pedig McCluskey megbízza Chooch-ot, hogy ügyeljen az üzlet egy kényesebb részletére. Mac egyik kliensének a szobalánya ellopott néhány fényképet, amik meglehetősen kompromittálóak a háziúrra nézve. A nő a képekkel zsarolja a férfit. Chooch felkerekedik, hogy lekapcsolja a nőszemélyt. Végül Joe Brush segítségével találja meg a szobalányt, elveszi tőle a képeket, amiken az öreg szivar gyerekekkel közösül. Ekkor Chooch zsarolja meg a hapsit, és még mielőtt az eltakarodna Texasból El Caminóba, megvágja 90 ezer dollárra.

Folytathatnám még, de valószínűleg leszavaznak az emberek. Itt az idő, hogy kimondjuk: ez a rock akkora erővel renget meg maga körül mindent, mint a régi idők hasonló zenéi.

2001. május 31.