Theatre of Tragedy: Assembly

A norvég Theatre Of Tragedy-t talán felesleges bemutatni, hiszen kevés olyan zenekar van, mely annyit tett volna az ún. Gothic Metal/Rock stílusért. Bandák tucatjai próbálták őket követni, hiába… Már ’95-ös, saját nevüket viselő bemutatkozó albumuk is mérföldkőnek számított a gothic metalban, s utóbb az is kiderült, a T.O.T. varázsa nem csak egy lemezre szólt.

Nem túlzás állítani, hogy a Theatre Of Tragedy volt a felfedezője annak a különös kontrasztnak, amit ma már ezernyi banda alkalmaz – náluk fordult elő először a death metalos hörgés és az ún. az angyalokat idéző, tiszta női ének keveredése. Saját stílust alakítottak ki, melynek az énekes Raymond I. Rohonyi ó-angol nyelven írt gyönyörű, romantikus-depresszív dalszövegei is fontos részét képezik.

Az első albumon található daluk, az A Hamlet For A Slothful Vassal valódi alapművé, kultikus klasszikussá vált, s mind a mai napig ott van az Indie/Gothic-klubok DJ-inek állandó repertoárjában.

A második album, a ’96-os megjelenésű Velvet Darkness minden idők egyik legsikeresebb gothic lemeze lett, s Tanz der Schatten című klubslágerük segítségével egy még szélesebb közönségréteget sikerült elérniük. Ezt már számos főzenekari tunré követette, a T.O.T. a Gothic Metal színtér egyik legfontosabb zenekarává vált. Több, mint 90.000 darabot adtak el minden albumukból Európában. Énekesnőjük, Liv Kristine hangja védjegyévé vált a csapatnak. Számos meghívást is kapott, szerepelt pl. az Atrocity Werk 80 című albumán, és szólólemezt is megjelentetett.

’98-as harmadik albumukkal, az Aégis-szel aztán átlépték saját határaikat, s megmutatták, hogy az eddigieknél is sokkal több rejlik bennük. Sok rajongójukat meglepte az Aégis-en hozott új irányvonal, a lemez elektronikus és csöndes részei, Raymond és Liv újfajta duettjei. De az idő végül kedvezett az albumnak, s az egyre több hallgatással az ellenzőket is meggyőzte. Nem csak, hogy képesek voltak kitörni saját stílusuk korlátai közül, de ráadásul az album a német eladási listák 58. helyére is feljutott. Robert Müller, a német Metal Hammer főszerkesztője mondta: "A Theatre Of Tragedy olyan zenét játszik, mint egy románc egy ismeretlen szépséggel: gyönyör az érzékek számára, ugyanakkor épp olyan veszélyes, mint ha dinamittal játszana az ember."

Ezután a zenekar kiadót váltott, azóta Németországban az East West Records, a világ többi részén a Nuclear Blast jelenteti meg kiadványaikat.

Az új kiadóknál megjelent első album, a Musique, tökéletes keveréke volt a jól ismert Theatre Of Tragedy-védjegyeknek és az elektronikus hatásoknak, amik már az Aégis-en is megjelentek. Az elektronikus oldal minden eddiginél erősebb volt, s a csapat ezzel rengeteg új rajongót szerzett. Az Image című dalra készült klipet sűrűn játszották a világ zenei csatornái. Európa-turnéjuk is nagyon sikeres volt.

Új albumukon, az Assembly-n folytatják saját útjukat. Sok minden változott az évek során, de a csapat mindig is felismerhető volt – ahogy most is!

Az új gitáros Vegard K. Thompsonnal megerősödve megcsinálták elektronikus mesterművüket. Az albumot Hiili Hiilismaa (HIM, Apocalyptica, Moonspell, 69 Eyes) producelte.

Noha nem igazán hasonlít az anyag eddigi lemezeikre, a Theatre Of Tragedy megint önmagát adja. Liv Kristine, egyéni hangjával, mára a banda egyik legfontosabb tényezőjévé vált. De nem csak ő, hanem az egész zenekar lelazultabbnak tűnik – s késznek egy újabb nagy lépésre.

Dalsorrend:

Automatic Lover

Universal Race

Episode

Play

Superdrive

Let You Down

Starlit

Envision

Flickerlight

Liquid Man

Motion

2002. február 4.