Nick Cave - Az ingerült ausztrál prédikátor

Nick Cave And The Bad Seeds

No More Shall We Part

Dicsőség, terror, üdvözülés: újfent a régi "nóta"- szokványos témák ihlették a Bad Seeds immáron 11. stúdió albumát

Nick Cave egy feltehetőleg nagyon mély és nagyon sötét kútból igyekszik kikászálódni. Az 1997-es szívfájdító és megváltó The Boatman’s Call hangszerelése nagyban eltért az azt megelőző albumokétól és a Cave által felvett maszktól is. Jóllehet a húsz éves pályafutása alatt nem mondhatni, hogy valaha is rossz felvételt csinált volna, mégis ez volt az az album, ami a leginkább lebilincselte a közönséget és amivel Cave igazán felhívta magára a figyelmet.

Csodálatos módon a No More Shall We Part épp olyan erőteljes és eleven, mint amilyen mindig is volt Nick Cave. A Bad Seeds is sokkal többet adott a dologba, amit még csak fokoz Kate és Anna McGarrigle füstszagú összhangja. Cave pedig még egyszer kipanaszkodja magát a világ butasága és brutalitása felett, miközben a hűség és a hit ellen hadonászik. A két szélsőpont; a kárhozat és az üdvözülés a szeretetben találkozik. Ez a himnikus boldogságot sugárzó furcsa társítása épp annyira csábító, mint egy sírgödör. "The contracts are drawn up, the ring is locked upon the finger." (A szerződés megköttetett, az ujjra rázárult a gyűrű.)-énekli halálosan komolyan a No More We Shall Part. Az All Apologies pedig Kurt Cobain cri de coeur-jét visszhangozza: "I’m married/Buried" (Házas vagyok/Eltemetve.) De talán senki nem fejezi ki úgy a szerelem terrorszerű múlhatatlanságát és elsöprő erejét úgy, mint azt Cave csinálja. A Gates To The Gardens-ben azt énekli: "God is in this hand I hold" (Isten itt van ebben a kézben, amit most fogok). Isten egyébként jelen van a részletekben is; ott van a Bad Seeds józan játékában, a dalokban, melyek leginkább Cave rozzant, sírós hangú zongorájának gyakori, de soha nem túljátszott crescendóira épülnek. Ezen kívül kemelt szerepet kap Warren Ellis tengeribeteg hegedűje is (a Love Letter húrjai). A dalszövegek pedig szembe tűnően adnak hangot a reménytelenség állapotának: "We live in hope" (Reményben élünk)-motyogja Cave minden meggyőződés nélkül, "the sky hangs heavy with rain" (az ég esőfelhők súlya alatt görnyed). Cave akasztófahumora most is szárnyra kap. Egy gótikus Randy Newman-hez hasonlóan (néha még a hangjuk is hasonlít) Cave, az elvadult szatírikus jogos dolgokon mérgelődik. Azonban nincs ebben semmi olyan, ami a Darker With The Day apokaliptikus víziójához tenné hasonlatossá.

"I stopped at a church and jostled through the crowd…As the steeple tore the stomach from a cloud" (Megálltam egy templomnál, előre törtem a tömegben…Ahogyan a templomtorony is lyukat szaggatott a felhő hasán)-szól a legkevésbé sem szokványos dalszöveg. "Amateurs, dilettantes, hacks, cowboys, clones/The streets groan with little Caesars, Napoleons and cunts." (Amatőrök, dilettánsok, prostik, cowboyok, klónok/Az utca fájdalmasan felnyög a kis Cézárok, Napóleonok és pinák miatt). Hiába, ezek tipikusan egy Nyugat- Londonban élő ember szavai. Derek Norman egyszer megállapította, ha nem vagy mérges, akkor nem élhetsz igazán keményen. Még ha akadnának vetélytársai Cavenek, az biztos, hogy a No More Shall We Part kiütné őket a nyeregből. Dühöng, de csak visszafogottan. Legalább annyira összetett, mint a hit maga, valahol meg mégis olyan egyszerű, mint egy jóéjtpuszi. Lenyűgöző sommázata egy egyszemélyes karrier történetnek. Bár már nagyon későre jár, az éj sötét és hideg, de Cave szüntelenül lángol. Lenyűgözően és engesztelhetetlenül. Halleluja.

2001. május 10.