Le Panic: Éjsötét és hófehér

Az önmagát ethno-metál-punk színházként aposztrofáló Le Panic tagjai valamiért nagyon komolynak és művészinek hiszik magukat, pedig ezen az albumnak csúfolt, valójában demónak is gagyi kazettán hallható nóták olyanok, amilyeneket bármelyik, pattanásos, szexuális hormontúltengésben szenvedő, matekóráról lógó középiskolás zenekar meg tudna írni körülbelül tíz-tizenöt próba után. Tucat alter/punk zene, mutáló ének, szar hangzás, pontatlan zenészek, elvontnak szánt, valójában röhejesen suta szövegek... muszáj ezt erőltetni? Inkább jártak volna rendesen suliba.

Vincze Ádám

2000. november 27.