|
A villámhárító
Welcome to the hippi future
Folyik a falon a zene. A nyakamba csöpög, lecsorognak rajtam a hangjegyek. Skóciában járok, valahol az erők fölött, a rohanó felhők a takaróim. Hatalmas pipa vagyok, lassan pöfékelem ki a világ haragját, dühét. Óriási villámhárító vagyok.
Nem ismerek indulatot, nem ismerem a való világot. Képlékeny és részletszegény minden szöglet, és minden egyenes elfolyik a végtelenben.
Reszkető húr vagyok, az egyetlen hang rajtam a nem létező szó madara, örömteli sóhaj. Megkönnyít a zene, nem értelmetlen most a magány aggasztó üressége, tele a szoba velem és a zenével.
A fák lombjai között vadászom élményekre. A levelek erezetét simogató napsugár lettem, a megcsillanó fény az apró bogarak hátán. Már lassan remegek az élménykoszorútól, amely övezi most nyughatatlan lelkem. Még többet akarok, csak ebből, még többet.
Legyűr a zene, lebegő plankton lettem a vízben, csak nevetnek rajtam a többiek, pedig ők is rabjává váltak, a hatása alá kerültek.
A Korai Öröm zenéje nyilvánvaló, nyughatatlanul lüktető és a lélek bőrébe ég, mint az izzó széndarab.
Korai Öröm
Welcome to the hippie future
1997
Készült a HSB Stúdióban.
Balogh Tibor
2001. július 18.
| |