Gary Moore - Power Of The Blues

(Sanctuary Records/BMG Hungary)

Pályafutásának 35. évében Gary Moore egy nyers, korábbi blues albumainak stílusát remekül ötvöző anyaggal lepte meg rajongóit és a műfaj kedvelőit.

Már első komolyabb zenekarával, a '69-ben startoló Skid Row-al is blues-alapú zenéket játszott az idén 52 éves észak-ír gitáros, bár az akkori anyagokat igazából még progresszívebb, fúziós blues-rockként lehet jellemezni. A hetvenes évek folyamán többnyire jazz-rockos felvételeket készített, de többször tagja volt a legendás ír rockbandának, a Thin Lizzy-nek is. Annak ellenére, hogy példaképei mindig is blues-gitárosok voltak, a hagyományos blues felé igazából csak 1989-ben fordult, amikor is a javában zajló "After The War" lemezbemutató turné közepén elhatározta hogy blues lemezt fog készíteni.

Az eredetileg csak a rock-cirkuszból történő kikapcsolódásnak szánt album meghatározta egész későbbi pályafutását. A lemez még abban az évben több mint 3 millió példányban kelt el, ami 1990-ben egy blues lemez kapcsán hihetetlenül magas számnak számított. A háromhetesre tervezett klubturné is kinőtte magát és végül egy több mint féléves körutazássá vált, mely során nem egyszer százezres közönség előtt lépett színpadra. Az azóta eltelt majd másfél évtized alatt Gary többfajta nézőpontból is megközelítette a műfajt, készített soulosabb albumot, melyen női vokál és fúvósok is támogatták, de társította modern elemekkel is az "ősi" műfajt, legutóbbi "Scars" c. albumán pedig egy agresszívabb hangzást vegyített Hendrixes témákkal.

Az itthon június második hetétől a BMG forgalmazásában megjelenő "Power Of The Blues" című albumon nagyszerűen kombinálja a korábbi blues lemezein hallott hangzásokat és megoldásokat és noha hatalmas meglepetésekkel nem találkozhatunk (a blues nem is erről szól!), sikerült egy erős albumot összehoznia, melyen a rockosabb témák, a standard bluesok éppúgy érvényesülnek, mint a dallamosabb szerzemények. A mindössze 41 perces anyagon Darrin Mooney dobos (Primal Scream) és a '80-as években szinte végig Garyvel dolgozó Bob Daisley basszusgitáros segíti a Mestert. A lemez nyersességét jól jellemzi, hogy mindössze két dalban használtak billentyűs hangszereket, a többi dalt a jól bevált trió felállás - mindössze két hét alatt - rögzítette. A londoni stúdióban összesen 13 dal került feljátszásra, melyek közül végül 10 maradt meg a lemez számára. A rövid stúdióidő eredményezte a fantasztikusan friss hangzást, a dalok élő megszólalását.

Valószínűleg nem is lesz gondjuk a nóták koncerten történő megszólaltatásával, hiszen a stúdióban is célként tűzték ki az élő hangzás elérését. Szokásához híven ismét biztos kézzel választott néhány régi blues nótát, így a Led Zeppelin által is favorizált "I Can't Quit You Baby" c. Willie Dixon szerzeményt, mely fantasztikus gitárszólójával egészen biztos helyet kap majd az élő repertoárban is. A szintén Dixon tollából származó "Evil"-t korábban Jeff Healey-től hallhattuk egy nem is akármilyen változatban, de ez a verzió is megállja a helyét! A három feldolgozás közül a legkiemelkedőbb az anno Percy Mayfield által megírt, azóta számtalanszor átalakított "Memory Pain". Többek között a Thin Lizzy, Pat Travers és John Lee Hooker is feldolgozta. Legutóbb két éve bukkant fel egy John Lee Hooker tribute albumon. Akkor Jack Bruce és Gary közösen játszották fel "Serves Me Right To Suffer" címmel. Ez a változat sokkal keményebbre sikerült, szinte egyszerre szólózik a basszus és a szólógitár. Remek darab!

Még szerencse, hogy van "Repeat" gomb CD lejátszónkon! Használatával a túl hamar véget érő lemez, többszöri meghallgatása esetén biztosan előhoz további érdekességeket és megkedvelteti magát a zenerajongókkal. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a '90-es sikerhez képest manapság jóval kisebb eladási példányszámokat produkáló és a médiában is ritkábban szereplő gitáros az utolsó mohikánok egyike, kinek stílusát, egyedi - és sok mai gitáros számára iskolát jelentő - gitárjátékát szinte rögtön felismeri az ember. Reméljük ezzel az albummal ért még csak pályafutásának feléhez és a következő 35 évben továbbra is hasonlóan színvonalas dalokkal, lemezekkel tartja majd bennünk a lelket!

A lemez megjelenését követően Gary egy rövid nyári turnén is részt vesz, melynek keretében ellátogatnak a Soprontól alig 35 km-re található, ausztriai Wiesenbe, ahol a Colosseum, John Mayall és a XXI. Századi Doors társaságában lépnek fel.

A július 18-i koncertre utazás szerveződik!

Csillag Zoltán


Kapcsolódó linkek:

http://www.garymoore.hu

2004. június 9.



Click to Visit


FÓRUMOK

The White Stripes
Superbutt
Linkin Park
Heaven Street Seven
Placebo
Limp Bizkit
Darren Hayes
Blue
P!nk
A legjobb klubok
Eminem
50 Cent
Snoop Dogg
Sub Bass Monster