|
Ákos – Az utolsó hangos dal
Mit kell tudnunk az előadóról?
(Ugyan van még valami, amit eddig nem írtak meg Ákosról?) A magyar könnyűzene egyik legkiemelkedőbb alakja, és ha nem is sorolható a legjobb zenészek közé, azért a legkarizmatikusabb figura címet könnyedén neki ítélhetjük. Pályafutása során számos kiváló albumot készített, nagyszabású koncerteket adott teltházak előtt, produkciójának profizmusa megkérdőjelezhetetlen. A közönséget erőteljesen megosztó művészről van szó, aki megalkuvást nem tűrően, elsöprő lendülettel végzi a dolgát, ír, zenét szerez, énekel, előad, és az oly divatos nyűvész-nyavajgásoktól eltérően büszkén vállalja, amit csinál, sőt, még promóciót is mer köré építeni, amivel aztán végképp kivívja a magát oly kompetensnek érző ellentábor megvetését. Sebaj.
Mit kell tudnunk a lemezről?
Ez a korong Ákos karrierének második dupla albuma. Talán túl merész vállalkozásnak tűnhet, hogy ráadásul a szintén két kötetes Andante után dobja piacra, ám rajongótábora szinte azonnal meggyőzte a kétkedőket, hiszen a lemez a MAHASZ listáján mindössze egyetlen nap leforgása alatt a második helyre került, és a megjelenés napján délután háromtól hajnali háromig, 12 órán át dedikálta a kiadványt. A felvételek az album címével megegyező turné állomásain készültek (különös tekintettel a május 29-i, teltházas Kisstadion-beli előadásra), melyek során az óvatos becslések szerint is legalább 60 ezren voltak kíváncsiak Ákosra.
A dupla korong tartalmazza hősünk pályafutásának közönségsikert aratott dalait, de olyan, kissé nehezebben emészthető számok is felkerültek rá, mint a nyitó „A kezdet előtt”, az „Egyetlen egy”, a „Gyönyörű madár”, az erőszak és az uszítás ellen szóló, gyakran félre-értelmezett „A bosszú népe”, vagy az élőben igencsak harapósra sikerült „Ne fájjon többé”, sőt, öt dal erejéig még a Bonanza Banzai időszakát is sikerült visszaidéznie. A koncerteken természetesen némiképp áthangszerelve csendültek fel a számok, így az amúgy is súlyos „Ikon”, az „Új törvény”, a „Conquistador”, a „Mindenki táncol” még erőteljesebb lett, a „Majom a ketrecben” szét akarja tépni a hangszórót, a címadó „Az utolsó hangos dal” pedig egészen új hangvételt kapott. A lírára vágyók sem maradnak hoppon, hiszen a csodaszép „Gondolnék rád”, a „Dúdolni halkan”, a „Végre”, a „Hello”, a „Gyönyörű madár”, a „Valami véget ért” és az „Esőkirály” némi pihenőre ad lehetőséget.
A két CD-n – ahogy azt már megszokhattuk Ákostól – rengeteg különlegesség található. A 32 audio track mellett Tyukodi László közel 1200 kiváló fotójával hozzák vissza a fantasztikus hangulatú koncertek emlékét, és az Utolsó hangos dal három klipváltozatát is megtekinthetik az erre alkalmas számítógéppel rendelkezők.
Az ízléses digipack csomagolás, a multimédia melléklet dizájnja a SmartWorks kiváló grafikusait és programozóit dicséri.
Ez a kiadvány méltó visszatekintés Ákos eddigi munkáira, és bíztató a jövőjére nézve.
Ezzel kezdd: A kezdet előtt (CD1), Ikon (CD1), Virrasztó (CD1), Gyönyörű madár (CD2), Mindenki táncol (CD2)
Ezt hagyd utoljára: Adjon Isten… (CD2, természetesen)
Pontszám: 10/10
Kapcsolódó linkek:
www.akos.hu
2004. október 21.
| |