ZAP

Zörejek a pincéből. A név ellenére nem egy alternatív, vagy trashmetál zenekarról van szó, sőt, ennek a bandának a stílusát nem is nagyon lehet behatárolni.

Valójában szinte minden (élő zenei) műfajjal találkozhatsz, ha az ő lemezüket kezded hallgatni. Alapvetően rockzenéről beszélünk, de itt sokkal többről van szó, mint a sörszagú fesztiválok hátsó színpadán megelevenedő félholt csörömpölésről, ennek a zenének van üzenete, a szövegekben és zenében egyaránt – ami persze mindenkinek teljesen más, de hát ez így is van rendjén. Az öttagú banda (Horváth Gergely - dob, Kassai Balázs - bőgő, Horváth Péter - ének, Nagy Gábor – szólógitár, és Lakatos Péter - ritmusgitár) még iskolazenekarként kezdett egy alagsori próbateremben, aztán valahogy mégsem fogott rajtuk az idő, még ma is azt csinálják, amit tinédzser korukban elkezdtek.

A sikertörténet persze még várat magára, mert a hazai zeneipar a jelek szerint egyáltalán nem kíváncsi a „hétköznapi srácok megpróbálnak valami maradandót alkotni” stílusra, de a banda azért még nyomja ezerrel, amit az erősítő elbír. Az már csak rajtad múlik, hogy mi tetszik, és mi nem. Ha nyitott füllel és szívvel hallgatod meg őket, biztos lesz egy szám, ami neked is jelent valamit.

És ha igen, akkor feltétlenül gyere el a legközelebbi koncertre is, mert a ZAP – ahogy ők mondják – élőben karmol csak igazán.

Kapcsolódó linkek:

http://zap.uw.hu

2003. december 1.